Na kérem, lesz itt minden, színesedik a paletta: fekete szereplők, elfelejtett földalatti labirintus, titkos ajtók, magyar beszéd, kardozás. Tehát hegyibe!

Továbbra is Angolhonban maradunk, kedvenc Danielünk az óhaza építészeti remekeitől elragadtatott amerikai turistát játszva érdeklődik egy vidéki kastély morcos őrzőjétől, hogy ki a büszke tulaj. „A 15. lord Sinclair” – hangzik a válasz. Danny megköszöni és elhajt, de csak a park hátsó frontjáig, ahol már várja az emlegetett earl. Miközben átmásznak a falon, párbeszédükből kiderül, hogy az ingatlan a Greensleeves nevű birtok, ami tényleg Bretté, ő azonban már hosszú évek óta nem használja, szerinte csak rom az egész és mindössze egy régi családi inas van megbízva az őrzésével. Ehhez képest viszont minden tip-top, a szép ződ gyep nyírva, az épület felújítva és éppen egy jónő lovagol át a parkon. „Én ezt nem hívnám romnak” – jegyzi meg Danny kétértelműen. Főcím.

A gyanús környülállások felderítését barátaink természetesen a falu kocsmájában kezdik, ahol a tulaj lelkesen fogadja a lordot, és helyi almaborral, a ház specialitásával kínálja őket. Különlegessége, hogy a testesebb íz elérése érdekében a hordóba döglött patkányt tesznek. Wilde köszönettel elhárítja a szíves invitálást, és inkább egy száraz Martinit kér. (Döntését megértem.) A kocsmáros kifejezi örömét a birtok felújítása miatt, mert legalább felpezsdült az élet, de Brett kénytelen kiábrándítani: nem ő végeztette a munkálatokat. Ezért záróra után szeretnék igénybe venni a kocsma pincéjéből induló titkos földalatti járatot, hogy azon át behatolhassanak a kastélyba utánajárni a dolognak. Valami bűzlik Dániában, ahogy egy ismert honfitársa írta anno.

Záróra után hőseink gyertyával a kézben elindulnak a labirintuson át, útközben Brett egy régi családi anekdotával szórakoztatja barátját. Eszerint egyik őse lecsalta ide felesége szeretőjét, hogy saját termelésű borát kínálgatva leitassa és befalazza. A munka jól haladt, de az utolsó tégla beillesztése után az ős a nagy mennyiségű védőital elfogyasztása következtében kidőlt, és csak amikor magához tért, akkor vette észre, hogy a fal rossz oldalán van, mert magát falazta be... A vidám történet és a labirintus egyszerre ér véget, a fiúk a könyvtárszobába nyíló titkos ajtón át belopóznak a házba. Családi fotók és ősökről készült festmények a falon, középkori fegyvergyűjtemény az emeleti feljáró körül, régi könyvek a polcokon, szmokingos fószer a dolgozószobában. Ez utóbbit egy jobbhorog után elhelyezik az íróasztal alatt, így nyugodtan át tudják nézni az asztalon található iratokat. Köztük számos fénykép Brettről és egy levél másolata, amelyben valami Piers Emerson megbízást ad egy londoni színészügynökségnek Lord Sinclair hasonmásának keresésére. Vaddöfakk?

A kínzó kérdésre csak egy módon kaphatnak választ: lordunk, mint állástalan színész, maga jelentkezik az ügynökségen Lord Sinclair szerepének eljátszására. Leslie Mandoki-bajusszal felékítve jelenik meg az ügynöknél, és a döbbenetes hasonlóságnak köszönhetően el is nyeri a megbízást. A kastélyba érkezve az önkényes lakásfoglalókból alakult háromtagú zsűri veszi szemügyre Brettet. Tagjai az ősz szakállú bandafőnök (Hassocks), egy öltönyös (Emerson) és a lovagló jónő (Melanie). A szemle eredményével elégedetten utasítják Brettet, hogy szabaduljon meg bajuszától és öltözzön át elegáncsosra, mert még hátra van a végső teszt: szembesítés az öreg komornyikkal, Mooreheaddel, aki gyerekkora óta ismeri Sinclairt. Moorehead örömmel köszönti Brettet, hiszen ő nem tudja, hogy a valódi lord most ál-lordot játszik, és a régi időket felidézve elkvaterkáznak. Ez végleg megnyugtatja a rosszban sántikálókat és az öreg inas távozása után előadják kamu dumájukat: ők a külügyminisztériumtól vannak és bizalmas tárgyalásra hívták Richard Congottót, a közép-afrikai Zanda miniszterelnökét. Mivel Congotto Sinclair osztálytársa volt, a külügyben úgy gondolták, hogy a bizalmas találkozót a lord egyik birtokára szervezik meg. Azonban a valódi lord nem reagált a megkeresésükre, ezért helyettest kellett találniuk és máris hozzálátnak, hogy az iskolai háttérinfókkal felkészítsék Brettet a szerep eljátszására.

A tanító néni munkáját Melanie vállalja magára. Brett persze a tananyagtól eltérő témában is rányomulna, hogy minél többet sikerüljön megtudni az akcióról, de a csaj elhárítja a nem szakmai érdeklődést. Mivel jelenleg tökegyedül áll szemben egy egész bandával, a lord beavatja Mooreheadet és kéri, hogy családi okokra hivatkozva jelentse be távozását, és küldje ide maga helyett a közeli fogadóban dekkoló Dannyt.

Amerikai barátunk hamarosan meg is jelenik, mint Gregor, a helyettes komornyik. Persze Brett nem mulasztja el, hogy megjegyzést tegyen átható illatú arcvizére, aminek használatát a személyzet körében mellőzni kéri. Danny csak a szemét forgatja, mást nem tehet... Érkezik az este, és vele az elnök (Congotto), a lánya (Carmen) és a pénzügyminiszter (PM). Brett kézfogás közben titkos jelet ad Congottónak, majd később a vendégszobában kicserélik ismereteiket a furcsa eseményekről és az előzményekről. Kiderül, az elnököt azzal az ajánlattal hívták ide, hogy a zandai nikkelbányákba történő brit kormánybefektetésekről tárgyaljanak nem hivatalosan, Sinclair pedig elmondja, ő olyan felújítási munkálatokról szóló számlát kapott, amiket nem is rendelt meg. (Pancserek, ha nem kértek volna számlát, nincs lebukás.)

Eközben a szomszéd szobában Danny teát szervíroz Carmennek és a lány kérdésére előadja, hogy ő magyar emigráns Budapestről. (Mátészalkát nyilván nehezebb lett volna kimondani.) Carmen ennek nagyon megörül, merthogy ő két évig Budapesten tanult egyetemen. Idézem a magyar fülnek kedves párbeszédet:

C: Mikor jött ki?
D: (tartja a cukortartót) Sugar?
C: Igen. Két kockát kérek.
D: (elkezdi adagolni a cukrot, az ötödik kanálnál persze már kiderül, hogy egy szót sem értett)
C: (nevetve) You’re no more Hungarian than I am.

(Ez még ugye külön vicces Curtis Amerikában is közismert magyar származása miatt.)

A nyelvi gyorstalpaló után Danny figyelmezteti Carment, hogy vigyázzanak, mert veszély leselkedik rájuk. Vágás után látjuk, lordunkat már el is érte a veszély: éppen Jackson üti le, majd a korábbi zsűritagok bezárják a pincébe. Melanie szerint azért bukott le, mert túl jól ismerte a Sinclair-családfát, olyan infókat is tudott, amiket nem is tanítottak be neki. Ezzel magára hagyják. A házigizdák a vacsoránál kimentik Sinclairt Congotto előtt és előadják az elnöknek valódi céljukat: megbízóik vezető bányakonzorciumok, a nikkelből származó haszon 85%-a lenne az övék, 10% Zandáé és a fennmaradó 5%-ot Congotto kapná saját zsebbe. Ha nem egyezik bele, kinyírják a lányát. Persze a PM-ről kiderül, hogy ő is benne van az egészben, jó pénzt kap a konzorciumtól. Melanie megretten, a gyilkosság nem szerepelt eddig az általa ismert tervben.

Danny időközben nyomozni kezd barátja után és a pincében rá is talál. Sajnos nincs kulcsa a zárhoz, de Brett szerint a könyvtárból induló titkos úton is el lehet jutni egy másik, szintén a pincébe nyíló ajtóhoz. Danny hamis tűzriadóval kitereli az összeesküvőket a könyvtárszobából, majd az időközben pálforduláson átesett Melanie-val a titkos ajtón át elindulnak kiszabadítani Brettet. A pincebörtön hátsó ajtaja azonban alig nyílik, úgy látszik, erre már nem futotta a felújítási keretből. Lordunk gyors fogyókúrás receptről érdeklődik, hátha akkor átfér a résen, de a recept kipróbálására már nincs idő, mert közeledik a smasszer pisztollyal. Az utolsó pillanatban Dannynek sikerül átrántania barátját a keskeny nyíláson és futnak vissza a házba kiszabadítani az elnököt.

A fennforgás miatt az eddig nem mutatkozó kisegítő bandatagok is előkerülnek, és hatalmas bunyó kerekedik hagyományos kézifegyverekkel (ököl, kard, alabárd). Danny különösen elemében érzi magát egy random karddal hadonászva: összeesküvőt, gyümölcstálat, páncélruhát egyforma hevességgel kaszabol. A heves küzdelem során a berendezésben és a családi portrékban komoly károk keletkeznek, de miután az emeleti szobában fogva tartott Congottónak sikerül kiszabadulnia, már csak egy kis idő kérdése, amíg a két tűz közé szorult bandatagokat ártalmatlanná teszik.

A csatazaj elülte után Melanie társaságában jöhet a szokásos levezető italozás (ebben a sorozatban majdnem annyit isznak, mint a Dallasban), ám Danielünk még mindig pörög: újra és újra eljátssza, hogyan vívott az ellennel. Ezt a Melanie-ban elmerülni készülő Brett hamarosan megunja, és egy újabb rejtekajtó segítségével eltávolítja izgága barátját a színről...