Rock'n Roll Train dübörög az AC/DC-től, miközben egy kamionos az éjszakai zuhéban hajt. Egyszer csak megpillant az úton egy személyautót, keresztben. Próbál fékezni, de egyrészt túl gyorsan megy, és a kocsi túl közel is van, másrészt meg az eső miatt csúszik nagyon, így elkerülhetetlen a csattanás, pörgeti maga előtt a kocsit egy darabon, végül csak sikerül megállni. Rádión szól a központnak, mi történt, aztán kiszáll, odamegy az autóhoz, és benéz. Egy nő és egy férfi ül bent, véresen, holtan.

Quantico-ban Reid invitálja a többieket egy non-stop indiai étterembe vacsizni, de nincs nagy lelkesedés: Emilynek fürdőkádas programja van, Morgannek tetszik az ötlet, de a kádban számára nincs hely. Nagypocakos JJ érkezik, meló van, és nem várhat reggelig. Ugyanis Reno környékén furcsa autóbalesetek történtek az elmúlt hetekben. Amik nem is balesetek, mert a kamionok által telibe trafált autókban már halott házaspárok ültek, a feleségeken nemi erőszak és kínzás nyomaival. Három eset, és további közös pont, hogy a karambolok előtt 48 órával tűnt el mind a három pár. Az nyilvánvaló, mi történt a 48 óra alatt, már csak azt kell kitalálni, hogy a tettes hogyan szerez áldozatokat magának. Egy nő és egy férfi utazik egy autóban, fáradtak, álmosak. Az utolsó pillanatban sikerül csak elkerülni egy ütközést egy kamionnal, huhh. Így nem szabad tovább vezetni, megállnak valami motelféleségnél. A férfi elmegy, beírja magukat a vendégkönyvbe, a nő a kocsiban próbál hazatelefonálni, de nincs térerő. És a rádión is hiába keresi a Slágert, csak sistergést talál. Idegesen nézelődik körbe, aztán a férje jól megijeszti, Istenem, a béna tinihorrorok is így kezdődnek. Kiszáll a kocsiból, és andalognak a faházukig, és örülnek a nyuginak, mert láthatóan ők az egyetlen vendégek e kies hegyi menedékben. A bejáratnál azonban a fényreklám vált: NINCS több szabad szálláshely. Ajjaj!!! Főcím és idézet Hotchtól: A bolondok paradicsoma a normálisoknak pokol. - A fool's paradise is a wise man's hell. Thomas Fuller

A gépen JJ fejhallgatót applikál a pocakjára, hogy a bébi Beethovenre lazulhasson. Reid közli, hogy neki anno Mozart jobban bejött, és emlékezteti JJ-t, hogy napi 1 óránál több zenehallgatás tilos a bébinek, mert a magzatvíz felerősíti a hangokat. Ugyebár. (Hahaha!) Témaváltás: a karambolok Reno, Lake Tahoe és Carson City környék országutakon történtek. Mindhárom városnak sok a lakója, nem beszélve a turistákról és a szezonális munkásokról. Az egyik női áldozat csúnyán össze volt verve, ehhez márpedig idő és magány szükséges, tehát vagy itt él, vagy itt dolgozik a tettes, aki még bizonyára nem tudja, hogy nyomozás készülődik, mivel a helyi sajtó csak sima balesetekként számolt be mindhárom esetről. Ezt továbbra is így kell tartani, JJ dolga erről szólni a sheriffnek.

Erdei kunyhóban ébredezik a házaspár, Ian még aludna, neje, Abby viszont banános palacsintára éhes. A padlón a ruháik szanaszét, odakintről madárcsicsergés hallatszik, a falon meg egy lyuk, mögüle egy szem figyel.

JJ és a seriff eligazítják a helyi erőket, miért is kell suttyomban nyomozni. A seriff hálás az FBI segítségéért, Reid meg már kezdi a babrálást a térképekkel, ezt sosem unom meg. Hotch diktálja neki, melyik karambol merre volt, a Tahoe-tó keleti oldalának különböző pontjaira kerülnek Reid pici zászlócskái. És kiderül, hogy az áldozatoknak nem volt lefoglalt szálláshelyeik a környéken, és hitelkártyával is jó 100 mérföldnyire fizettek különböző benzinkutakon. Hotch az egyik megölt nő apjával készül beszélni. Az országúton pedig a kamionsofőr ácsorog immár napsütésben Morgannel, Prentiss-szel, Rossival és a seriffel, és menne már haza, hogy lemossa magáról az emberölés mocskát, de Morganék arra kérik, hogy ne mondja még el senkinek, mert most nagyon fontos, hogy ne derüljön ki, hogy sorozatgyilkosság után folyik a nyomozás. A pasas belemegy, majd távozik, Rossiék pedig azt mondják a seriffnek, hogy a tettes nem azért rendezi meg a baleseteket, hogy a seriffet szívassa, hanem azért, mert a gyilkosság helyén kockázatosabb lenne hagyni a hullákat, mint elvinni ide-oda, és balesetet komponálni. (Na szép, mondhatom.) A helyszínek műholdas fotóin látszik, hogy mindegyik olyan kanyarban van, amit nem lehet belátni, és mindegyik közelében vannak szerviz-utak. A tettes tehát alaposan tervez, menekülő útvonalat is. Hotch a halott nő apjától nem kap túl sok infót, de a lánya imádta valamelyik helybeli étterem fánkját, talán azét, amelyiknek a gyufáját a lányáéknál megtalálták a helyszínelők. Morgan és Prentiss már megy is oda, A pincérnő emlékszik is a nőre, mert nagy borravalót kapott tőle. A kunyhóban Ian és Abby ébredezik, Abby megint telefonálna, de nincs térerő. Meg a bugyiját sem találja, és valamiért az egyik szék a padlóhoz is van szögelve. Ian csak nevet rajta. Kopognak, Ian ajtót nyit, tálcát kap valakitől. Ian és Abby leülnek, örömmel fognak a reggelihez, és köszönik meg egymásnak, hogy rendeltek reggelit. CSAKHOGY EGYIKÜK SEM RENDELT REGGELIT!!! De akkor hogy kerül a banános palacsinta a tálcára??? Ian elkomorodik, és közli, hogy ez az a pillanat, amikor usgyi haza.

A seriff irodájában Hotch, JJ és Reid hívja fel Garciát, aki szokásos pörgős-agymenéses módján adja tudtukra, hogy a fánkos étterem környékén 300 kereskedelmi szálláshely van. Miután elköszönnek, Hotch kéri a másik kettőt, hogy emlékeztessék majd, hogy drogtesztet kell csináltatni Garciával. Hahhahaha! És hogy nincs más választás, mindenhová be kell kopogni a Gallen házaspár fotójával, és kérdezősködni, tart, ameddig tart. Ian belép a kunyhóba, és szól Abbynek, hogy kapja össze magát, már beindította a kocsit. Abby jön is, nyúl a kilincshez, de az ajtó nem nyílik. Ian is próbálja, neki sem megy. Pedig azon jött be az előbb. A kilincs a kezében marad, Abby kinéz az egyik ablakon, van ott valaki, próbálnak neki kiabálni, válaszul becsapódnak a spaletták, a második ablakon is, az egész szoba sötétebb lesz, kétségbeesve néznek egymásra, ennek fele sem tréfa! A seriff irodájában JJ fanyalog a maradék kínai kaja fölött, miközben Ian és Abby képét mutatja, a férfi anyja jelezte eltűnésüket. Hotch kéri összetrombitálni az egész csapatot. A seriff nem érti, hogy ha JJ fanyalog a kínai kaja szagán, miért nem akad ki a megölt áldozatok fotóit látva. Hát azért, mert JJ kemény csaj - mondja Reid. Eközben Ian a leszögezett széket próbálja elválasztani a padlótól, nem sok sikerrel. Egyre idegesebb Abby is, észlelik fogvatartójuk jelenlétét, de nem látják. Éles, sípoló hangot hallanak, majd fémes kopogásokat-csattogásokat. Aztán hirtelen csönd, ekkor Ian az ajtóhoz lép, és kikukucskál a kémlelőn, erre egy fémrúd vagy ilyesmi betör a lyukon, kis híján a szemét szúrja ki Iannek. Aztán megint éles sípolás, közben Abby próbálja a vért letörölni a férje szemöldökéről.

Hotchék profilt mondanak a seriffnek és embereinek. Az elkövető szexuális szadista, valószínűleg személyes tapasztalatai miatt gyűlöli a nőket. Talán az anyja. A kínzások részben lelki gyötrések: amíg a házaspár egyik tagját fizikailag kínozza, addig a másik szenvedését is élvezheti. Ian és Abby nem használta a hitelkártyáját, tehát olcsó, útszéli szálláshelyen lehet, az elkövető talán itt, dolgozóként nézte ki őket magának. Nem egy Casanova, és bár képes titkolni nők iránti indulatát, azért zárt ajtók mögött már nem tud parancsolni önmagának. A kunyhóban Abbyt egy kis fénnyel és nyíló ajtóval a fürdőszobába csalja a gyilkos, ám ahogy Abby az ablakot próbálja feszegetni, a gyilkos kívülről elkezdi verni az ablakot, frászt hozva rá (és rám is). Ian is ott van, a feszültség átcsap veszekedésbe, jól megsértik egymást, és a fürdő szellőzőrácsán át a gyilkos figyeli őket. Abby a csap fölé hajol, kezet akar mosni, de víz nem jön, viszont a mosdókagylóban talál egy véres emberi fogat, mikrosokkot kap a látványtól. Morgant és Rossi kérdezősködik mindenfelé: kempingben, quad- és kerékpár-kölcsönzőben. Aztán Hotch pedig egy Wayne Dryden nevű fiatalembernél, aki azt mondja, nem látta Abbyt és férjét, viszont érdeklődik, miért keresi őket az FBI - hát azért, mert eltűntek. Hotch kéri, hogy hívja fel, ha megtud valamit, majd elköszön. Az időközben megérkezett pasasnak Dryden ingerülten mondja, hogy NINCS szabad kunyhó, kívül tágasabb. Na, ez se százas. Mikor Hotch visszaér a seriffhez, JJ-hez és Reidhez, Prentiss jön, és mondja, hogy az egyik motel-alkalmazott ismerte az egyik áldozatot, de a többivel nincs kapcsolat, van viszont egy dolog, ami eddig nem tűnt fel: egyik női áldozaton sem volt bugyi. Reid megkérdezi, honnan tudja, hogy kellett volna lennie rajtuk? (És igen, ez az a kérdés, amire senki nem számított, hogy Dr. Spencer Reid TUDJA, hogy nem mindig van bugyi némely nőn!!!) Hát onnan, hogy a táskákban volt, csak a nőkön nem. Ez egy brutális elmeroggyanás: a végső nemi erőszakot a baleset követi el, azaz a vas a hús ellen.

Abby a gyerekeik fotóit nézi, és erősen aggódik, hogy már sosem látja őket viszont. A villany pislákolni kezd, majd kialszik, Abby és Ian összekapaszkodnak, és esküszöm, hogy a félhomályban mintha látnék egy alakot a fürdőszobában. Aztán újra világos lesz, és Abby rémülten mondja a férjének, hogy AZ a bugyi ott, az ágyra akasztva NEM AZ ÖVÉ. Na, mondom én, hogy bent volt a gyilkos. Csapat közben elmagyarázza a seriffnek, hogyan válik egy kukkolóból bugyiellopó sorozatgyilkos. Garcia bejelentkezik, a megoldatlan nemi erőszakok után átnézte a megoldottakat is, talált egy pasast, aki öt nőt erőszakolt meg, az utolsónak nem volt meg a bugyija, és megkínozták. És meg is halt. A többi áldozat csak "na, élvezted?"-jellegű verbális erőszakról számoltak be. Hotch szerint a nő nem annak a pasasnak az utolsó áldozata volt, hanem a mostani gyilkos első áldozata, öt hónappal ezelőtt. A kunyhóban Ian végigpróbálja a nyílászárókat, persze nem nyílik egyik sem, megint összevitatkoznak Abbyvel, akit meg is üt, majd rögtön bocsánatot kér. Abby nem haragszik, csak ki akar jutni innen végre. Ian szerint a fürdőszobából lehet valahogy kijutni, így bemegy oda, Abby látja, hogy egy kar becsukja mögötte az ajtót, odabentről dulakodás hallatszik. Abby az ajtó alatt akar benézni, de az ajtó kinyílik, Ian eszméletlenül hever a padlón, és Abby felnéz a morc tekintetű és baseballütős kezű Wayne Drydenre, azt hiszem, ez fájni fog.

A seriffnél nagy a sürgés-forgás, megérkezett az öt hónappal ezelőtti nemi erőszakok gyanúsítottjainak anyagai, a mostani gyilkos köztük van, ez biztos. Mindenki az aktákat bújja, mert tuti, hogy a gyilkos is ki lett akkor hallgatva. Közben Abby már az ágyhoz van kötözve, miközben Dryden a leszögezett székhez ragasztószalagozza a még mindig eszméletlen Ian-t. Abby próbál dumálni, hogy engedje el őket, mert majd jól jön a rendőrség, stb., de Dryden nem rezel be, inkább azt firtatja, hogy miért van egy olyan férfival, aki nem is törődik vele, majd közel hajol, és megkérdezi, belegondolt-e valaha abba, milyen is lehet egy IGAZI férfival. Abby nevében kijelenthetem, hogy jáááááj!

Garcia segít végignézni a szóba jöhetőek adatait, van is egy név, Floyd Hansen, egy éve szabadult nemi erőszak kísérlete és betörés miatt, az utolsó lakcíme az a hely, ahol Hotchner volt kérdezősködni, mondja is, hogy Drydennel beszélt. JJ viszont azt mondja, hogy Dryden már fél éve nem dolgozik ott, az egyetlen bejelentett alkalmazott a tulajdonos, FLOYD HANSEN! Hotch arcára kiül egy gigantikus basszameg.

Ian magához tér a székhez rögzítve, látja a nejét kikötözve, szólítja, de az nem felel, a kamera viszont megmutatja a sebeket a nő combjain, talán jobb is, hogy nincs magánál. (Hotch már vezényli is a bandát, sietni kell.) Abby csak nyöszörög, Ian ébresztgetné, és kérdi, mit tett vele az a rohadék, és ígéri, hogy kinyírja a szemetet, és kiviszi innen Abbyt. Abby azt mondja, a szemét azt ígérte, hogy jön még. Hotch a kocsiban mérgelődik, hogy pihennie kellett volna, meg észrevenni, hogy a gyilkossal beszélt, Rossi vigasztalná, ez bárkivel megeshetett volna. Garcia telefonál, elmondja, hogy Floyd Hansen anyja halálra itta magát Hansen kétéves korában, az apja elvett egy prostit, és Hansenre hagyta a kunyhós kempinget, mikor fél éve meghalt. A térerőtlenség félbeszakítja őket, de a három pasi a kocsiban tovább profiloz: egyezik az idő, az is, hogy elhagyatott helyen tevékenykedik, minden.

Iannek sikerül az egyik székláb szögeit felszaggatnia, közben ébresztgeti nejét, nem sok sikerrel. Hansen érkezik, és értésére adja, hogy ne reméljen szabadulást, az még senkinek nem jött össze. Aztán Abbyhez lép, és a baseballütővel simítja a nő combjait. Ian ordít, hogy hagyja abba, de Hansen csak azt mondja, hogy mégsem jött be a számítása, hiába ment férjhez egy erős pasihoz, nem védi meg, lám, most is csak ül. (Hát ül, bazmeg, mert odaragasztottad, te kretén!) Hotchék megérkeznek, ő, Morgan és Prentiss elkezdik átnézni az épületeket, Rossi és Reid a seriffel az irodába megy, ahol megtalálják a balesetekről szóló újságkivágásokat és a bugyikat. A kunyhóban Hansen Abbyhez lép, és azt mondja Iannek, ha a nővel végzett, majd ővele is meg fog küzdeni. Ian felszívja magát, feltépi a széket a padlóról, és nekiront Hansennek, Abby sikítozik, ahogy dulakodnak, Hotch meghallja, és hívja Morgant és Prentisst a hatos házhoz. Berontanak, Hansen a fürdőszobán keresztül elrohan, Hotch és Morgan utána, Prentiss marad segíteni Abbynek és Iannek. Hotchék a fürdőszobából a ház melletti kis fészeren át a szabadba jutnak, loholnak Hansen után, aki viszi az ütőjét is. Erdei üldözés folyik zseblámpafénnyel, Hansen kiér az útra, de máris jön egy kamion, dudál és telibe találja. A kamion mögött gurul Hansen az úton, Hotchék odaérnek, nézik: szeme nyitva, terjeszkedő vértócsa a feje alatt, ez se bánt már több házaspárt.

A kiérkező mentősök bezacskózzák, Prentiss azt mondja, hogy az útmenti moteleket is felírja a SOHATÖBBÉ-listájára. Reid csodálkozik, hogy neki van ilyen listája, Rossi meg azon, hogy Reidnek nincs. Hotch nagyon morcosan bámul az éccakába, Rossi közli vele, hogy Hansen eljátszotta a jófiút, azért nem fogott gyanút Hotch a kérdezősködéskor, a legjobbakkal is megesik, hát üdv a klubban. Rossi kocsihoz indul, Hotch megy utána, és idéz: A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Az első látszat sokakat megtéveszt. Ritka tapasztalások meglátása az, amit gondosan elrejtettek. - Things are not always what they seem. The first appearance deceives many. The intelligence of a few perceives what has been carefully hidden. Phaedrus