A következőkben nem fotót kéne beillesztenem, hanem mozgóképet, mert ezt a csodálatosan morbid, átgondolt és fasza nyitányt mindenkinek látnia kéne. Ezekkel az előző részekből kivagdosott másodpercekkel kár törődni, utánuk jön, hogy 14 nappal ezelőtt és remek, remek képsorok. Björk énekel alatta, tényleg minden békés és csendes, egy parkban vagyunk, lassított felvétel, bicajosok, ücsörgők és labdázók, lufi, popcorn, parkőr a kukában, shhh, ahogy eldőlnek, nem tudom eléggé ragozni: jó. Szóval mindenki elájult, fekszenek, miközben a háttérben autók autókkal, repülők felhőkarcolókkal találkoznak, egy busz meg a tó felé közeledik, a víz elönti, az emberek mint a marionett-bábuk, kettő kivételével mindenki víz alatt, nem is ébrednek fel, remélem, ha úgy halok meg, hogy megfulladok, akkor nekem is ez szól You wanna laugh you wanna cry/You cross your heart and hope to die. Vízfelszínen maradó srác halál nyugodt arccal húzza le a fülhallgatót magáról, így Björk hangját rólunk, a másik meg kérem, magyarul szerencsétlenkedik, hogy ő nem tud úszni. Aztán mégis sikerülni neki a srác segítségével, felfelé igyekszik a ceruzaszoknya meg a körömcipő, de többet a dologból nem látunk, mert kiderül, hogy a nyugis srác épp meséli a sztorit Oliviának és Bryce-nak.
Edward Nedre, ha azt mondom, fura fickó, akkor igazából a felét sem mondtam el, mennyire az, mindkét dokinak ráng is néhányszor a szemöldöke tőle. Miért nem jött be előbb a kórházba, ha fájt neki? Mert azt hitte, csak a lépe szakadt le, az meg nem nagy cucc. Aha. Bryce pitbullt játszik, miközben Olivia kettétépi a szemével: azt szeretné tudni, mit látott Ned a kitekintésében, Olivia viszont egyáltalán nem akarja tudni, inkább szeretné úgy hinni, senki nem is látott semmit. Ned izgatottan adja elő, hogy hat hónappal később egy bárban lesz, magabiztosan és bőrgatyában, valamint feketén. Az emberünk fehér, kaukázusinak tűnő arcberendezéssel, úgyhogy nem csak mi lepődünk meg, hanem a két doki is. Főcím.
Itt és ott reggelizés folyik: Demetri és a csaja egy kávézóban ülnek és beszélgetésnek álcázott párkapcsolati drámát folytatnak. Zoey az esküvőről csacsog, de a vőlegény (bizonyos szubkultúrákban vőli) kábé egy másodpercnyi időt sem fordít arra, hogy legalább tettesse, hogy érdekli, amit mond. Hogy a feledésbe merített szőkét az első részből visszahozzák a köztudatba, ő is meg van említve, Bin Laden Pradaban, ha ha ha. Eközben Benfordéknál nagy a családi összetartás és szeretet újra, kicsit hullámvasút az érzelmi életük, mindegy, majd belerázódunk. Szóval reggelikészítés van, vicceskedve, Nicole-t megemlítve, aki Szakállal kajál és szégyelli magát, mert eltűnt, mint Petőfi a ködben. De ugorgyunk egy pár órát, kár, hogy ezeket a beszélgetéseken elmondott sztorikat ennyire unalmasan oldják meg. Kórház, doktor Bryce és doktor Benford körútján annyi minden történik, mintha a House-ban lennénk, és komolyan mondom, ez a nő egyre inkább tetszik, ahogy egyre inkább emberi. Mivel fene se tudja, mi lesz lényeges a későbbiekben (kíméljük meg egymást attól, hogy négyen beírják kommentbe, hogy ők igen), sorolom: Bryce nem jár pszichiáterhez, mert minden megváltozott a mólón történtek óta - mondja ő, sejthetjük, Oliviát ez mennyire nem hatja meg. Ned nem megy ki Szerelmetes Fiú fejéből, hogy lehet, hogy fekete lesz egy fehér ember? Ismét sejthetjük, Olivia mennyire nem szeretne azzal foglalkozni, mit látott a jövőben az amúgy is kicsit furcsa srác, legyen meg a koponya ct, abból majd okoskodunk, nem holmi ájulásos látomásokból. És jaj, mikor lenne dühkitörése az autista Dylannek máskor, mint amikor a Simcoe-szobához érnek. Doktornéni minél hamarabb ki akarja paterolni őket fizikoterápiás osztályra, hát majd meglátjuk.
Wedeck kikészülve értesül arról, hogy az egy héttel ezelőtti müncheni balfogás után Mark megint elutazna, hogy (minden valószínűség szerint) elkúrjon valamit, csak Európa helyett most Afrikának jutna a jóból, Szomáliába menne a drága, megnézni közelebbről a 18 évvel ezelőtt elhult varjak hűlt helyét. Persze nem egyedül kűzd, egyelőre mégsincs Chuck Norrisi magasságokban, hogy Wedecket és úgy mellékesen az egész világot maga alá rendelje, amikor épp kedve szottyan, úgyhogy Al segít neki. Szerinte is megtörtént már az egész ájulásosdi 91-ben, képeket is próbált bizonyítékként szerezni, de a CIA útját állta. Bukta van, mert Wedeck hajthatatlan, úgyhogy Szépfiú csúnya dolgokra készülne, ha Al nem világosítaná fel, hogy hackert felfogadni ahhoz, hogy bejusson a CIA adatbázisába, hogy 91-es felvételeket lopkodjon, az bizony állam elleni kémkedés. Valami hasonlóan illegál dolgot próbál kihúzni Demetri és Vreede abból a bizonyos szőke néniből, akit mindenki bombázóként emleget, hát nem tudom, nem az én esetem. A csajról azt se tudják, milyen nemzetiségű, de szerintük atomfegyverekkel kereskedik. Az persze mindent tagad és sejtelmesen néz, de ez itt alapkövetelmény. Aztán bedobja a Vendég Választása étteremláncot, utána fiúk, ez lesz a forró nyomotok, Demetri nem tűnik boldognak, de ez az egyetlen, ami a kezében van, ezt próbálja letuszakolni Wedeck és Benford torkán is. Szomália helyett csak Indioig kell menni, az is valami, Wedeck torkán csusszan az ötlet, mint a kókuszos cupcake.
Szóval Indio, Kalifornia, Vendég Választása étterem, de Mark még a Marson is közelebb érezné magát a nyomozásához, mert onnan legalább néha rálátna Szomáliára. Demetri pörög, Mark a goffri-falatoknál beborul, a fagyasztott joghurtnál meg ki, már épp belemászna Demetri arcába, amikor a pult mögött ügyködő srác goffrit-joghurtot hátrahagyva elkezd kifelé sietni, én is így menekülnék, osonva, hogy a városhatárba is mindenki hallja a csapkodásom. Üldözős jelenet, falugrálás, kerítésmászás, a kihalt utcán is akkor jön a Kocsi, Ami Minden Üldözős Filmnél Mindig Majdnem Elüti A Szereplőt, szóval ahogy a nagykönyvbe meg van írva. A végállomás egy lakókocsi-park, és bár Earl Hickey nem tűnik fel, van trombitás ember, ajtónyitó nő, nyálat ugató kutyának álcázott harci eszköz, meg gyermekmedence, amibe beleesve végre sikerül elkapni és megbilincselni a felpimpelt srácot. No és mi kerül elő a zsákjából? Urániumoxid, Demetri szerintem helyből elélvezne, ha Mark nem lenne gyorsabb tüzelő és nyitná ki a dobozt, fullra tömve fűvel, ami se nem uránium, se nem oxid, mint tudjuk. Bimm, ez egy torkonugrást érdemel Noh ügynöktől a jövendőbeli Sebhelyesarcúnak, ordibálást a két FBI-os között, aztán Mark is kap egyet az orcájára, Demetrit meg kellett volna füröszteni abban a medencében, hogy kicsit lenyugodjon. Persze az egész zaboskodásnak a telefon az oka, március tizenöt, három lövés a mellkasba, meg hogy a szőke terrortyúk telekotkodálta a fülét. Mark beveti azokat a cuki szemgolyóit, hogy meggyőzze, a jövő igenis megváltoztatható, csak tenni kell ellene, de ha ilyen kis control-freak módjára viselkedik Noh, az nem lesz jó.
Kórház, kantin, Olivia, Simcoe érkezik. Uramirgalmazz, meddig kerülgetik még ezek egymást, mint egy bizonyos macska egy bizonyos forró kását? Simcoe lép előre kettőt, köszöni ezt, elnézést kér azért, autista blabla, elváltunk a halott feleségemmel blabla, nem tudom mit tegyek blablablabla, Olivia meg a szemébe se néz. Amikor meg feladná a szerencsétlenje és hátralép hármat, a nő tanácsokat ad neki, jó kis függést biztosítva. Aztán ismét utasítja Brycet, hogy kurvára egy szó kifogást sem akar, repüljön Dylan az apjával együtt az osztályról. Addig Lloyd Bryce-szal is csacsog egy kicsit, aki a kissrác szobájában hagyta a rajztömbjét, benne egy lány képével, aki nem, nem a csaja, mert igazából nem találkoztak még. De ha már ilyen kis bensőséges hangulatba kerültek, a doki rákérdez, mit látott Simcoe, aki wow wow, elmondja. De ne számítson senki meglepetésre, tényleg egy pillanatra sem látta Oliviát, csak egy nő hangjára emlékszik, aki tudja, hogy akkor és ott fontos volt neki. Hüpp-hüpp. Emlékszik még valaki Nedre a buszról? Mert megjöttek a CT eredményei, hematómák vannak a májában, mecsoda szerencse, hogy bejött a kórházba. De Bryce, ez a rajzolgatós naíva férfi alakban horkan, nem szerencse ez, hiszen életben volt a látomásában, minden úgy alakul, ahogy alakulnia kell. Újabb csörte kettejük között, nagy a feszkó, Olivia elvágtat a műtőbe bemosakodni, míg Bryce a még mindig halál nyugodt és magabiztos Neddel íratja alá a papírokat. Nem aggódik, ő már igazából egy félelem nélküli fekete srác bőrgatyóban, hiába a képernyőn látható hófehér hab teste kórházi köpenybe csomagolva.
Mielőtt műtenénk Nedet, Nicolet látjuk egy elképesztően antipatikus papnál, aki úgy tűnik, pályát tévesztett, mert inkább elemében érzi magát attól, hogy adrenalin van és pörgés, most, hogy jóval több ember keresi istent, meg az ő megbocsátását az ájulások után. Nicole is valami hasonlót szeretne, mert önkéntes munkát akar vállalni, de kábé semmi esélye rá, már elkapkodták előle a lehetőséget százak, hogy szeretetmunkával megvásárolják a megbocsátást. De miért is akarja azt a megbocsátást, őő, önkéntes melót, kérdi a pap és ajjaj, Nicole jövőjébe csöppenünk, akit épp nagy hévvel nyom valaki a víz alá. A leányzó meg van rémülve, mert úgy érzi, valami olyat fog tenni a jövőben, ami miatt megérdemli a büntetést, de a zsíros képű egyházfink inkább odalök egy telefonszámot és egy pólót, minthogy meghallgassa bővebben. Mi újság Neddel? Fekszik a műtőben, Olivia sikálja a kezét, Bryce pedig hatttalmas felfedezést tesz: a srácnak Addison-kórja van, ezért a nyugodtság, és a jövőben a feketeség (adrenalin helyett melanint termel a szervezete), a műtéttel meg fogják ölni. Hydrocortisone vs. műtét. Hit a kitekintésekben vs. ignorálás. Bryce rajza a lányról vs. Olivia házasságának vége. Maradjanak velünk, Simcoe után folytatjuk. Merthogy Lloyd éppen a felesége volt házában keres kapcsolatot az autista fiához andalító zene mellett. A fényképek és játékok között egy kenguru, utalás az első részre, köszönjük, de senkinek ne libabőrözzön előre a karja, mert Dylan rajza a családjáról, ahol az anyukája és ő látható, Simcoe még véletlenül se, na az tényleg torokszorító. Meg a feszültség is a műtőben, ahol percek alatt összeesik Ned szíve, töltés 360-ra, persze lófaszt se ér, gyerünk doktornéni, tudod te, mit kell mondani, és tessék, kéri már a hydrocortisonet, Ned meg abban a pillanatban stabil is lesz. Jól van, röpködnek itt most hirtelen az adrenalin- meg érzelembombák kifelé a képernyőből. Mielőtt Olivia hazamenne, megkapja a hírt, hogy Dylant nem vették fel a fizikoterápiára és még marad az osztályán, asszem nem ez volt a legjobb napja a kórházi munkája során.
Muszáj viszont még néznünk egy kicsit Alda Herzog Angelina Jolie-száját és aránytalanul nagy füleit, mert Mark most őt kérdezgeti. Alda még mindig sejtelmes. Egy: szerinte nem tetteseket kéne keresnie Szépfiúnak, hanem választ arra, hogy miért? Aha. Kettő: mellékesen kedves Mark, tudod-e, mi a Fekete Hattyú elmélet? A XVII. században azt gondolták, minden hattyú fehér. Aztán kiderült, tévedtek. Érezzük az analógiát? Valami olyan esemény, ami túlmutat a normálison, illetve amit eddig normálisnak hittünk, igazából normális is. Három: egy szufi tanmese, az első sora farsziul és Mark helyből fordítja, mert Mark ezek szerint farsziból is pörfikt. Hogy hova akar kikeveredni az elálló fülü? Oda, hogy csípőből megmondja, ki az, aki képes feláldozni valamit a cél érdekében, és ki az, aki csak egy beszari kis nyikhaj. És Mark a második csoportot gazdagítja. Hogy sikerült-e ezzel totálisan felbasznia Benford ügynököt? Nem kérdés, lohol is Alhoz, aki valami Celiat keres a Mozaikon, de Mark megjelenésére lecsukja a laptopját. Az meg mégis kéri a hackert, mégis kéri a CIA feltörést, az állam elleni kémkedést. Jesszum, ez a nő úgy irányítja őket, hogy csak lesek, lehet, hogy ilyen füleket kéne növesztenem és nekem is menne?
Este van, este van, ki ki nyugalomba, Nicole végre rátalál arra, akivel megbeszélheti a kitekintését, ki más is lenne az, mint Szépfiú. Szóval víz alá nyomva fojtogatás, nem tudja miért, de tudta, hogy megérdemli, mert olyat tett, amiből nincs más kiút. Az a durva, hogy a csaj nem attól van kikészülve, hogy a kitekintése végén meghalt, hanem hogy mit tehetett, amiért ezt érdemelte, amiért úgy érzi, megérdemelte. Miért vannak a női karakterek ennyivel jobban megírva, azt mondja meg nekem valaki. Simcoe kivételével, aki már fájdalmasan szimpatikus, de nem, nem akarom szeretni, ahogy kitalálja a fia szobájában talált könyvből, hogy a varázslás lesz a kulcs a sráchoz és tünteti is el az érméket. De mindennapi wtf-végjelenetünket add meg nekünk most is Lisa Zwerling és Scott Gimple, Lloyd aput hívják mobilon, bizonyos Simon, a hobbit. És hogy mi a durva? Simon szerint ő és Simcoe felelősek a két perc tizenhét másodpercért. Mondtam azt a margarint a füle mögött, vagy nem mondtam?
Facebook kommentek