Legutóbb ott hagytuk abba, hogy Jimmy 45 percen keresztül cseszegette House-t, hogy ugyan menjen már el Cuddyhoz és szerezze meg, hogy a világ rendje helyreálljon. House pedig egészen pontosan főnökasszonya ajtajáig jutott, majd haza, és jól tudja, hogy országos cimborája nem fogja megdicsérni a megfutamodásért, áll is elébe az újabb analízis-cunaminak. Ami nem jön. Jimmy felvette a pókerarcot, és abszolút semmire nem reagál, max az időjárásról és a jelenlevők egészségi állapotáról lehet most vele beszélgetni, arról is csak egyszavas mondatokban. Gyanús. Ez most vagy stratégia, vagy végképp levette a kezét haverja magánéletéről, mondván, ha akkor lúzer amekkorának mutatja magát, meg is érdemli, hogy élete legintimebb kapcsolata a jobb kezéhez fűzze.
Eközben van persze hetibeteg is, 16 éves lány gyárban dolgozik, de nem illegálisan, mert nagykorúnak számít, mióta meghaltak a szüleik. Állam nagykorúsította, azóta dolgozó lány, és annak is igen pedáns. Most éppen megtelik folyadékkal a tüdeje meló közben, és már viszik is a csapathoz, hogy kezdetét vegye a sorozat történetének legunalmasabb epizódja. Kezdjük a diagnózist, az általános homlokráncolás fő oka az, hogy mint mindig, most is előkerül a droghasználat, mint befutó tipp, de a beteg persze mindent tagad. Sőt igazi mintagyereknek vallja magát, egyedül tartja el magát, eszményi munkaerő, örökös hónap dolgozója, rendes, törvénytisztelő állampolgár, még a bútorait is maga csinálja, stb. Egyértelmű, hogy hazudik. Vagy mindenről, vagy csak egy dologról, de valami rohadt nagy gebaszról, úgyhogy ne is próbáljunk meg úgy tenni, mintha a csapat bevenne bármit is ebből az átlátszó rózsaszín maszlagból.
Foreman jön körüludvarolni House-t egy kicsit, szeretne klinikai kísérletekben részt venni a meló mellett (mint orvos, nem mint alany!), mert úgyis kurvára ráér. Na meg még mit nem, mondja House, és hagyjuk magára a Három Hülyét, hogy robbantsanak fel műtőket meg tegyenek el láb alól pácienseket, sőt kutyákat?! Szó nem lehet róla, maradsz szépen felügyelni rájuk Foreman, van még mit tanulniuk.
Egyetlen ember van csak a csapatban, aki elhiszi, hogy a hetibeteg igazi mintagyerek, és az Kutner, az árva gyerekek képviselője a csapatban, ezt ne felejtsük el. Szerinte igenis lehetséges, hogy valaki úgy küzd meg egy ekkora fájdalommal, hogy valódi felelősségteljes felnőtté válik, mert ez az egy módja, hogy ne essen szét. Barátkozást érzek a levegőben. Eközben azért a biztonság kedvéért Taub és 13 átkutatja a mintagyerek lakását, hogy majd jól Kutner képébe röhöghessenek, ha metamfetamin labort vagy hasonlót találnak a barkácssarokban. Ha az nem is, egy bong azért csak előkerül, mindenki hazudik.
Hetibeteg csípőből tagadja a droghasználatot, a bong a volt pasijáé, és a hangsúly a „volt” szócskán van, ugye értjük? És kezd elege lenni a gyanúsítgatásaikból, épp itt az ideje, hogy higgyenek neki, és kezdjék el kezelni, mert eddig semmit nem haladtak. House béta blokkolót ír elő, és ez olyasmi, amit Foremanen kívül senki nem képes beadni a betegnek, főleg akkor nem, amikor Foreman azon duzzog, hogy House letiltotta a klinikai kísérletekről.
Foreman pedig gátlástalanul fellázad, lepasszolja Három Hülyének a kezelést, ő pedig megy a klinikára szaglászni egy kicsit, hátha az ölébe hull egy érdekes eset vagy bármi, amivel House agyát felbaszhatja. Annak rendje és módja szerint érkezik Cuddy, és Foreman orra alá tol egy aktát, érdekes eset, House biztos megpukkadna, ha az alkalmazottja oldaná meg sunyiban, kell, nem kell? Hát már hogyne kéne, mondja Foreman szemöldöke, ami ismét gyönyörű ívben szalad felfelé.
Az esethez egy érzelmes családi pillanat is jár bónuszban, szerintem érezte Cuddy, hogy jobban jár mindenki, ha House messze elkerüli ezt a kompániát. Egy édibédi családról van szó, anyuci két cuki kiskölyökkel, és a srácok olyan jó tesók, amilyen a világon nincs, a nagyobbik féltőn oltalmazza az öccsét, aki nagyon rejtélyes betegségben szenved, és mindenféle jófej, bíztató dolgot mond neki. Persze nagyobb srác joggal magabiztos, akinek már Batman is megmentette az életét, az simán vagánykodhat, és aki érti, miért írtam ezt, annak fizetek egy italt. Foreman pedig teátrálisan összeráncolja a homlokát, és megereszt egy gondterhelt, de elszánt sóhajt, amitől nagyon megnyugszik az egész család, ez a doktor bácsi nagyon komolyan veszi a kisfiú esetét, jobb kezekben nem is lehetnének.
Hetibeteggel az a tényállás közben, hogy Kutner szerint szteroidokat kéne kapnia a szívére (mert a szívvel lesz a baj) béta blokkoló helyett, de ha hazudott a lány a drogozásról, akkor a szteroid megölheti, ezért írta elő House a béta blokkolót, és bízta Foremanre a beadását. Nem nehéz kitalálni, valójában mi történik, pontosan az ilyenek miatt nem szokták magára hagyni a Három Hülyét, Kutner természetesen szteroidot adott be, de nézzük a jó oldalát, legalább defibrillátorral nem támadta be. Beteg teljesen bekattan ezek után, de az empatikus árva szindróma annyi jót legalább hozott a konyhára, hogy bebizonyosodott, nem a beteg szívével van a baj.
House további teszteket ír elő Foremannek, Három Hülyének pedig azt, hogy az összes lehetséges eszközzel dokumentálják, ahogy Foreman elvégzi a teszteket, készítsenek róla dokumentumfilmet, és a tesztelés egész folyamata alatt Foremannek egy aznapi újságot kell a kezében tartania. Egy pillanatra se higgye senki, hogy ez vicc. Viszont ma úgy tűnik, Foreman egy rendkívül ritka halláskárosodástól szenved, aminek fő tünete, hogy House bármit mond, Foreman azt hallja helyette, hogy „nem sürgős, menj csak nyugodtan a titkos, kettes számú esetedet kivizsgálni, és eszedbe ne jusson elsietni a dolgot.” Foreman így is tesz.
Kissrác nagyon nem akarja bevenni az előírt gyógyszert, de nagytesó rádumálja olyan cseles de egyben űbercuki módon, amilyet egyetlen kis 10 éves suttyó nem tenne meg a kisöccsével, az tuti. Anyuka szívét melengeti a jelenet, nagyon szeretik egymást a srácok, kicsi is vidám, minden szép és jó. Kivéve azt, hogy valahogy nem illik a képbe, hogy a beteg srác éppen szénné röhögi magát, és azért annyira nem vidám ez a szitu, valamint ez nem lehet a gyógyszer mellékhatása sem, ide sürgős segítség kell!
Foreman a szükség és a nosztalgia jegyében bevonja Chase-t és Cameront, ne unatkozzanak ők sem. Dióhéjban vázolja nekik az esetet, majd amikor már kellőképpen felkeltette az érdeklődésüket, ő lelép a balfenéken, hadd agyaljanak a szőkék helyette, és ha majd kisütöttek valami okosat, learathassa ő a babérokat. Nézzenek oda, Foremanre 4 és fél év House-tanonckodás után végre ragadt valami?
Hetibetegen ezalatt MR-t végeznek, és Kutner éppen az Amerikai Árvák Érdekvédelmi Szervezete szószólói tisztjét látja el, mindenféle együttérző dumát nyom a lánynak nevelőszülőkről meg olyan dolgokról, amiket ő is átélt, de a várt hatás elmarad. Ebből Kutner simán összerakja, hogy a lány hazudik, nem is haltak meg a szülei, mert egy ilyen sokk nem vonul át csak úgy valakin, itt valami egészen másról van szó. Nézzük csak, mi jöhet szóba, ami még rosszabb, apuka mondjuk moleszterálta? Talált, süllyedt, erőszaktevő apukát feljelentette betegünk, hát így lett nagykorú valójában, mindenki hazudik, ezt már mondani sem kell.
House maga megy Jimmyhez egy kis analízisért, leoltásért, vagy legalábbis valami reakcióért, mert hogy Jimmy nem torolja meg keményen House nyilvánvaló töketlenkedését, az zavart jelez az Erőben. Jimmy továbbra is teljesen közömbös, és látszik, hogy House-t az idegbajba kergeti ezzel a viselkedéssel, halkan skandálom, hogy Jimmy, csak így tovább.
Az új információ tükrében már egészen más a leányzó fekvése –ami a hetibeteget illeti, most már felvehetik a stresszfaktort is a gyanúsítottak listájára. Igen ám, de ekkor jelentkezik egy újabb hangsúlyos tünet, véres vizelete van a betegnek, ilyet a stressz azért mégsem okoz, szép is lenne, ha várfürdő lenne az egyetemek környékén minden átlagos vizsgaidőszakban. A helyzet az, hogy betegünknek szétdarabolódtak a vörösvérsejtjei, talán valami mérgezést kapott? Mivel ő maga ácsolja a bútorait, akár kaphatott is, ki tudja, milyen kétes kotyvalékokat használt festéknek, arzén pl. simán kerülhetett a szervezetébe.
Foreman és a két szöszije ezalatt aktívan agyaltak a kissrác esetén, de egyelőre csak azt tudják megmondani, mi az, amije nincs. Nem rák, nem porfíria, és Chase szerint az értelmes megoldás az lenne, ha végre beavatnák House-t, és eleve nem érti, miért nem ezzel kezdték. Nem hülye a wombat, mindig is mondtam. Foreman viszont felfújja magát, azt már nem, House-zal most fasírtban vannak, mert nem engedi Foremant játszani a klinikai kísérletek határtalanul izgalmas játszóterén, úgyhogy azzal bünteti, hogy hagy meghalni egy édi kisgyereket, mert ahhoz túl hülye, hogy nélküle is megoldja az esetet. Tökéletes dramaturgiai érzékkel ezen a ponton áll le a kissrác szíve, újraélesztik, és Chase a nyomaték kedvéért megjegyzi, hogy na Foreman MOST tartunk ott, hogy vagy szólunk House-nak, vagy meghal a beteg, itt büszkeségnek, vagy egyéb hiúsági kérdésnek helye nincs.
Hetibeteg közben jobban van, de gyakorlott House néző egy pillanatra sem hiszi el, hogy rendbejön, hiszen hol van még az epizód vége? Jön is a következő roham menetrendszerűen, ahogy kell. Most kell végezni a biztonság kedvéért még egy MR-t, és hoppá, olyan léziókat látnak a felvételen, amik három napja még nem voltak ott! Akkor ezt most hogy?
House megoldása arzénmérgezésre, hogy arzént neki még, hátha a mérgezés nem volt elég erős ahhoz, hogy bizonyíthatóan kezdeni is tudjanak vele valamit. Csapaton látszik, hogy gumiszobát és House-ra erőltetett kényszerzubbonyt fantáziál, miközben a mester ezt az okfejtést ecseteli. És lézióbiopsziát is kell csinálni, sőt, House már kilátásba helyez egy csontvelő-átültetést is, amire jó eséllyel szükség lesz, vagyis lehet kezdeni donort keresni. Na, és ki szokott ideális donor lenni az ilyen esetekben?
De először is foglalkozzunk a léziókkal, hetibeteg feje nyitva, Taub és 13 az agyát baszkurálja, mi lenne ennél alkalmasabb időpont arra, hogy rábeszéljék vegye fel a kapcsolatot a szüleivel donorkérdésben? Kiscsaj persze ellenáll, de Taub pofátlanul kijátssza a Huntington kártyát, ami igaz, hogy nem az ő lapja, hanem 13-é, de a sztori igaz, és ez a lényeg. „Halálos beteg vagyok, 10 évem van kb. hátra, és ha lenne lehetőségem, hogy meghosszabítsam az életem, én bizony élnék vele” –ilyeneket mond, betegről lepattan, 13 meg majd' felrobban.
Érdekes, hogy még ennyi sem elég a betegnek ahhoz, hogy rábólintson a csontvelő-átültetésre, pedig beszélnie sem kéne a gonosz szülőkkel, csak elfogadni a genetikai szempontból ideális csontvelőt. 13-nak elege lesz a siránkozásból, azért ment ő orvosnak, hogy életeket mentsen, és felkeresi moleszteráló apucit. A címen azonban értetlen pasas nyit ajtót, akinél kevésbé már csak tizenéves lánya érti, mi a frász folyik itt, milyen beteg, megerőszakolt lány, mivan? Hát az van, hogy ezeknek a szerencsétleneknek azért nincs halvány segédfogalmuk sem, miről beszél Hadley doktornő (aki persze valódi nevén mutatkozott be nekik, ez kicsit vicces), mert ezek semmilyen rokonságban nem állnak a hetibeteggel, aki egész egyszerűen hamis nevet adott meg. Na most már nagyon itt lenne az ideje, hogy valaki kiderítse, mi folyik itt, mert hogy ez a kis mintagyerek még mindig hazudik, mint a vízfolyás, az hétszentség.
Foreman és kis csapata teljesen tehetetlen, mindenki szomorúan és/vagy szerencsétlenül néz, amikor megtörténik a sorozat első Foreman epifániája! A nagy tesó volt gyanús a kezdetektől fogja, túlzottan óvta az öcsikét, méghozzá annyira, hogy csak tömte vitaminnal, hogy erősebb legyen, és addig tömte, hogy a fiatal szervezet már nem tolerálta azt a töménytelen vasat, amit így belediktáltak. Na de ez nem is reménytelen helyzet, és Foreman legnagyobb örömére kimondhatja azt a csodálatos mondatot a családnak, hogy „ a fiú meg fog gyógyulni!” Ennek most tényleg lehet örülni.
Csapat jobb híján a donorlistán kutat a hetibeteg csontvelő-átültetéséhez, de House-nak már végképp elege van a hülyeségből, majd ő megbeszéli a beteggel, hogy ne játssza itt a primadonnát, ha csak egy beleegyezés kell, hogy életben maradjon, akkor ő azt kiveri belőle valahogy. House rájön, hogy arról van itt szó, hogy a lány nem akarja, hogy a szülei megmentsék, tehát valószínűleg önmagát bünteti, de miért? És mi az, amiről hazudni kell, méghozzá úgy, hogy inkább azt mondja, hogy az apja megerőszakolta? House persze most is beletalált a százas körbe, arról van szó, hogy volt a betegnek egy öccse is, akire egyszer neki kellett vigyáznia kiskorában, amikor a szülei rábízták, de nem figyelt rá fürdés közben, és kistesó meghalt. Az ő gondtalansága miatt. Igen, valóban rohadt dolog lehet ezzel együtt élni, mondja House, de ennél már csak az lenne rohadtabb, ha megölné a szülei másik gyerekét is. Ne tegye, mentse meg magát, és amúgy a szülők már itt is vannak, és nagyon megbocsátónak mutatkoznak. Happy end lesz itt, azt hiszem.
Foreman már túl van a saját happy endjén, és most jól felszívta magát, megy is House-hoz bejelenteni, hogy márpedig ő igenis belevág a kísérletezésbe, ha tetszik House-nak, ha nem. Na. House részéről teljesen OK a dolog, ez Foreman részéről filmszakadás, akkor most mi van? Hát az van, hogy először kérted, most meg kijelentetted, és nekem tökös alkalmazottakra van szükségem –mondja House. És ilyenkor kéne kiírni a képernyőre, hogy „amit lát, az csak a tévéműsor része, a filmben látható mutatványt semmiképpen ne próbálja ki a való életben!”
House És Jimmy távoznak a jól sikerült nap után, és Jimmy végre megszólal. De csak Foremanről hajlandó beszélni, szerinte House kivételesen rendes volt vele, Foreman megkapta amit akart, és még golyókat is növesztett közben. OK, ez mind szép és jó, de mi van Cuddyval? Semmi. Most is ott áll az előtérben derékig érő dekoltázsban, és észre sem veszi, hogy House gúvadó szemekkel vizslatja. Jimmy pedig aggodalmasan néz, nem lesz ez egyszerű menet, akárhova is tart a dolog. De jelenleg elintézi az „akarsz beszélni róla?” –örökzölddel., úgyis tudja szerintem, milyen választ kap. A fiúk távoznak, és örömmel jelenthetem, hogy ezzel az unalmas epizódoknak vége erre az évadra nézve.
Facebook kommentek