Starbuckkal nyitunk, aki minden éjjel rémálmot lát, mert nehezen bírja feldolgozni, hogy rá valami különleges végzet vár. Az évad közepe óta tudjuk, hogy kiskorában ugyanazt a jelképet rajzolgatta, amit egy négyezer éves templomban találtak, és azóta se hagyja nyugodni a dolog. 

Álmában az egykori lakásában járunk, ahol úgy próbál megszabadulni a falára mázolt mandalától, hogy fehérre keni az egészet. A jelkép azonban újra előbukkan, miközben az ő figyelmét egykori új-capricai fogvatartója, Leoben vonja el. Az ember nem szakíthat csak úgy a saját sorsával.

Helo javaslatára ellátogat egy orákulumhoz, aki különös módon tud róla és Leobenről, tud arról, hogy a cylon mennyire ismeri Karát és a végzetét, sőt, szóról szóra elismétli azt, amit Leoben mondott neki még az első évadban, amikor kivallatta őt. Szóba kerül Starbuck anyja, aki spártai körülmények közt nevelte a lányát, az orákulum és Leoben szerint nem véletlenül.

A flotta egy viharoktól dúlt bolygó rejtekében állomásozik, amíg újratankolnak, így a pilóták kicsit kiélvezhetik a légköri manőverezés előnyeit. Starbuck a felhők között kiszúr egy cylon csapatszállítót, bár a társa, Hot Dog nem látja. Az érzékelők sem vesznek semmit, de ezt betudják a viharnak, és nagy erőkkel vonulnak a Raider ellen. 

Kara makacsul követi a gépet, míg az át nem száguld egy hatalmas légörvény felett, ami kísértetiesen hasonlít a baljóslatú mandalára. A Raider fogja magát, és beleszáguld az örvény kellős közepébe, Starbuck meg követi, amíg a légnyomás engedi. Közben Leobent hallucinálja a pilótafülke ablakán túlra, végül pedig felhúzza gépe orrát, és kimenekül a viharból.

Lee és az öreg Adama megtanácskozzák, hogy Starbuck vajon begolyózott-e és csak hallucinál, vagy valóban volt odakint valami. Apollóé a döntés, és szerinte Kara annyira meghullott, hogyha még a repülési státuszát is megvonják tőle, akkor sose szedi magát össze többet. Később Starbuck összefut az admirálissal, és átad neki egy kis Aurora-szobrot, amit az orákulumtól nyúlt, mert az jó lesz Adama hajómodelljére.

A pilótacsaj most már ébren is álmokat lát, például megpillantja a saját Viperében az tízéves, vérző orrú és megvert önmagát, és mindenhova a mandalaformát képzeli. Leül Leevel beszélgetni, és megállapítják, hogy akármin is mentek keresztül eddig, most minden olyan, mint a legelején: Apollo a légicsapat parancsnoka, Starbuck pedig a problémás pilóta. Lee megígéri Karának, hogy legközelebb repül vele egyet a légkörben.

Így is lesz, és Starbuck csodák csodájára megint észreveszi a levegőben kószáló Raidert, amit rajta kívül senki sem lát. Addig követi, amíg az ő jelét is el nem vesztik, és bele nem kezd zuhanni a mindent összeroppantó légkörbe. Azt képzeli, hogy eltalálta a cylon, majd elájul, és a capricai lakásán tér magához Leoben társaságában.

A cylon a sorsáról kezd el beszélni, és a légörvényről, amit legutóbb látott, amely ellenállhatatlanul vonzza őt magához. A túloldalán azonban a halál várja, amivel Kara még nem mer szembenézni.Leoben a múltba viszi őt, hat évvel ezelőttre, amikor a lány az utolsó látogatását tett az anyjánál, akkor frissen diplomázott tisztként.

Kara anyja, aki tengerészgyalogos tizedes volt, még most sem tud büszke lenni a lányára, lehordja, hogy százhúsz pilótából miért nem ő vizsgázott az első helyen.Starbuck kezébe kerül egy papír, amelyen az áll, hogy az anyja tüdőrákban szenved, és nem lehet már meggyógyítani. Próbálná megsajnálni a nőt, de az nem hagyja, és úgy elüldözi a lányát, hogy az soha többé nem jön vissza.

Leoben segít jóvá tenni Kara hibáját, hogy nem búcsúzott el a haldokló édesanyjától, és elviszi őt a halálos ágyához. Kara felfedezi, hogy a nő minden a nő mennyire szerette őt, megtartott minden apró rajzot, amit a kislánya gyermekkora óta készített, többek közt amandala ábráját is. Starbuck most már tudja, mire akarta felkészíteni őt az anyja a szigorú neveléssel, de nem tudja, képes lesz-e megtenni. Socrata Thrace szerint biztosan, mert az ő lánya különleges.

Kara végignézi az édesanyja halálát, és Leoben szerint ezzel felkészült a következő lépésre. Starbuck úgy gondolja, hogy a kísérteties alak nem is Leoben, mire az úgy felel, sosem állította, hogy az lenne. Ő azért van itt, hogy segítsen neki átlépni a következő ajtón.

Visszatérünk a valóságba, ahol Kara gépe már kritikus állapotban van, és Lee továbbra is őt keresi. Starbuck szól neki a rádión: minden rendben van, többé nem fél. Rászólnak, hogy húza fel a gépét, de ő nem reagál, csak mélyebbre és mélyebbre repül a ködben, amíg már nem bírja a burkolat a légnyomást. Kara nem katapultál, a Viper pedig Lee szeme láttára adja meg magát, és robban darabokra az örvény közepén.

Adama könnyekkel küszködve felerősíti a hajómodelljére a Karától kapott Aurora-szobrot, majd amint kész lesz, elfogy a türelme: az egész szerkezetet darabokra zúzza, és zokogva a sarokba vágja.