Az elnöknő alkotóit minden bizonnyal már 2005-ben megihlették a Hillary Clinton elnökjelöltségéről szóló mendemondák, hisz egy évvel a duplavés Bush újraválasztását követően máris női elnökös sorozatot rittyentettek a Joshua Bartlet nyugdíjazása nyomán szorongó tömegeknek. Bár az is lehet, hogy csak hasznosítani akarták a Fehér Ház belsejéről mintázott díszleteket, miután az Elnök emberei végleg lehúzták a rolót. Nekünk végül is tökmindegy, mert az időzítés itthon nagyon is aktuális, a színészgárda pedig Pazar. Főszerepben az Oscar-díjas Geena Davis, de bejátszik majd Donald Sutherland, Natasha Henstridge, továbbá egy rakás jó arcú sorozatveterán is.
Gyermekkórussal és elegáns rendezvénnyel indítunk, a felirat szerint a helyszín Párizs. Mackenzie Allen amerikai alelnöknő ájtatos koncertélményét két meglehetősen feszült, ám illusztris vendég zavarja meg. Egyikük az amerikai igazságügy-miniszterasszony, a másik pedig a regnáló elnök kabinetfőnöke, Jim Gardner. Jövetelük célja, hogy személyesen közöljék az alelnök asszonnyal, hogy miután az elnök fejében elpattant egy ér, kómában pedig nem tudja ellátni hivatalát, érvénybe léphetne a 25. kiegészítés, miszerint az alelnök átveszi a hatalmat. A feltételes mód azonban nem véletlen, az elnök emberei ugyanis azt akarják, hogy a nő mondjon le izibe, hisz milyen lenne már, ha egy nő irányítaná a szép nagy szabad világot. Ráadásul míg az elnök republikánus, addig az alelnöknő független, és ugyebár az istenadta nem pont erre szavazott. Ezen aztán van is egy kis feszkó, amibe még az alelnöknő férje, Rod is beledumál (aki 2in1, hisz egyben az asszony kabinetfőnöke is), mert szerintem már látja is magát a First Lady irodájában.