Kissé késve ugyan, de itt vagyok a legutóbbi két Szökés-epizóddal, nincs mentség, pénzt kellett keresni, sír a gyerek otthon. Az, hogy ez az epizód a Blue Öyster Cult "Don't Fear the Reaper" azaz Ne félj a kaszástól című nótájával kezdődik, külön szívmelengető, kedvenc Saturday Night Live-szkeccsemnek is ez az alapja (More cowbell címen tessen guglizni, beszarás). Miközben Szemi a lokalizált (spanyol nyelven) előadott sláger dallamaira az előző részben látott hullát pakolja el, a Nagyon Szimpatikus Rab, Májkinak mutatja a Vörös Október ruhagyár felszámolása és a felhalmozott készletek elajándékozása után a gyárudvaron maradt bálából kitúrt nadrágját és úttörőingét: jön az apja látogatóba. Ez lesz az az esemény, amit leszarunk.
Májkinak is van látogatója, de nem egy bögyös helyi kurva, hanem egy izzadt, kopasz csávó, akit Linknek hívnak. Májki ideges, mert Link nem mondta el miafasz van Sárával, és ez nagyon fáj neki. Ezt onnan tudjuk, hogy Májki összehúzza a szemöldökét. Linknek a füléről is szakad a víz, ennyire izzadt embert még soha életemben eddig. Grecsön, a vágott arcú gecinő, aki eddig valami más néven futott, a szállodájába visszaérve egy kopaszemberrel találja magát szemközt, aki issza viszkijét, és nagyon-nagyon fenyegetően (értsd: lassan és homályos célzásokat téve) beszél hozzá, kábé annyit hámozunk ki a dologból, hogy ha a terv befuccsol (Szabadítsuk ki Visztlört!), akkor Grecsön nagyon meg lesz baszva, már elnézést. Grecsönnek ez annyira nem jön be, az sem, hogy a kopasz szerint a Tisztítótűz hadművelet jön, amiről nem tudunk semmit, mindenesetre a nő bemegy a Sonába, és elmondja Viszlörnek is, hogy most ez van, és mintegy mellesleg megemlíti, hogy délután ötre nyírja ki Májkült.