Lássuk hol hagytuk abba a múlt héten, mert volt cliffhanger bőven. Margit hercegnő, miután lefeküdt bátyja legjobb barátjával egy párna segítségével a túlvilágra segíti hites urát, Portugália királyát, Wolsey bíboros lebukott a Norfolk – Boleyn szövetség előtt, Őfelsége pedig kimondta azt a bizonyos mondatot, amit az elkövetkezendő 30 évben még oly sokszor ki fog: „El akarok válni!". Hogy feleségül vehesse Boleyn Annát. Na de lássuk, hogy folytatódik a történelem.
Úgy, ahogy abbamaradt. Henrik király még mindig adományozó kedvében van, Boleyn tehát mától fogva újabb címet visel, Lord Rochfordként pompázhat ezentúl a Whitehall udvarán, van egy olyan tippem, hogy az apai áldással nem lesz gond a jövőbeni házasságnál. De érkezik is az újabb megtisztelt, Őfelsége törvénytelen gyermeke, Henry Fitzroy, aki mostantól Richmond és Somerset hercege, és Nothingham earlje. Megható jelenet apa és fia között, aki innentől kezdve első helyen áll a trónutódlásban. Megelőzve Mária hercegnőt. A dolgot természetesen Katalin is végignézi, őneki azonban valami miatt nem a boldogságtól csordulnak ki a könnyei, inkább magába roskad, érzi ő is, hogy királynéi napjai meg vannak számlálva. Még akkor is, hogyha a nép valósággal imádja őt.
Rögtön magához is hívatja Wolseyt, te bíboros, milyen dolog már az, hogy nem az én lányom fogja a trónt örökölni, elvégre ő a Német Római Császárság állának jövendőbelije is. Wolsey pedig gyorsan lelohasztja a kedvét, Károly császár közben feleségül vette Izabella portugál hercegnőt, tegnap volt a riport a Story TV-n, nem látta Felséged? Hm, így bízzon meg az ember az unokaöccsében. Szívás. Ezalatt a palotában Lady Blount búcsúzkodik fiától, most, hogy a gyermekből herceg lett, saját lakrészt kap, ahová az anyja nem követheti. Szar egy világ, de nem lehet mit tenni.
Margit hercegnő Brandon karjaiban indul haza, nagy gondban vannak, mi a fene fog történni, miután visszatérnek Angliába? Charlesnak eléggé elborult ötlete támad: Margitot elveszi feleségül, és akkor minden jó lesz. Hát, nooooooormális? Henrik király odahaza már a gyászidő kényelmeit készíti elő a hercegnőnek, ez meg itt ilyesmivel áll elő? Szörnyű. Wolsey ezalatt megkezdi a válás előkészületeit, még szép, hiszen ez a dolga. Úgy gondolta, összehív egy egyházi és világi tisztségekből álló tanácsot, akik majd jó nagy titokban kimondják az érvénytelenítést, mindenki hepi lesz, Henrik végre elveheti Boleyn Annát. Na, ezek voltak a jó hírek, most jöjjenek a rosszak: Károly császár nem elég, hogy megszegte a házassági szerződést, de még szabadon is engedte Ferenc királyt, most aztán lesz haddelhadd, hogy fogja Anglia ezek után elfoglalni a már oly régóta áhított Franciaországot? Őfelsége jókedve gyorsan elszáll, meg is értjük, itt úgy tűnik mindenki árulósdit játszik.
Csak egy valaki vigasztalhatja meg a királyt, ez pedig nem más, mint Anna, fel is keresi gyorsan, rég láttuk ennyire feltüzelve az uralkodót. Egy ajánlattal érkezik: ha a lány felajánlja magát Henriknek, akkor a király megígéri, hogy nem fog más ágyast tartani. Soha többé. Naná, hiszi a piszi, de legalább sikerült megvalósítani az öreg Boleyn tervét: Anna bemászott a király ágyába és megszerezte a Hivatalos Ágyas címet. A lány válasza gondolom eléggé egyértelmű: NEM. Mivan??? Na, most elvesztettem a fonalat. De már jön is a válasz: ő úgy tervezte, hogy az ártatlanságát a jövőbeni férjének akarja majd odaadni és senki másnak. Most én maradtam le, és Anna elkezdett érzelmeket táplálni Henrik iránt, vagy csak simán meghülyült?
Amíg a király megnyugvást keres és balsorsot talál Anna karjaiban, Wolsey tovább szervezkedik: Mária hercegnő is címeket kap, Walesbe küldik, és így őt is elszakítják az anyjától. Persze valójában ebben nincs is benne a bíboros keze, hát miért lenne? Katalin gyakorlatilag nyíltan hadat üzen Wolseynak, nagyon szeretik egymást. Amíg ez történik, Henrik kitölti a dühét, mégpedig a spanyol követen, aki kívülől reszket mint a levél, belül azonban biztos jól röhög, hogy ilyen szépen kijátszották Anglia királyát. Na tűnés el innen, mielőtt meglincsel a népharag. Ugrás másik szálra, Thomas Tallisnek a múltkori ikerpár után új udvarlója akad: Sir William Compton. Nicsak, csak nem azt a bizonyos másik utat járja a komponista is, és a lord is? Hurrá, micsoda öröm.
Ezalatt Wolsey beszámol Őfelsége válási szándékairól Morus Tamásnak, mindketten tudják, hogy a halott bátyra épülő érvekkel lehetetlen küldetés a pápai áldást megszerezni a házasság érvénytelenítésére, hiszen korábban pont ugyanez a pápai áldás engedélyezte a frigyet. Ezért minden bizodalmuk a tanácsban van, Morus azonban nem valami derűlátó. Ebből így nagyon nagy balhé lehet, az egész ország imádja Katalint, nem fogják csak úgy elengedni egy jöttment Boleyn lányért.
Compton ezalatt abbahagyja az szélcsapást, mert meghívást kap a Londonba visszatért Brandontól. Egy útszéli kiskocsmába. Ahol Charles megvallja neki, hogy feleségül vette Margitot. És Comptonnak kéne elmondania ezt a királynak. Na, mi lesz még itt. Ezalatt Henrik mit sem sejtve más témához nyúl: éjszaka meglátogatja a nejét. Katalin arca felderül, majd a lehető leggyorsabban el is borul: Őfelsége csak azért jött, hogy közölje, a házasságuknak vége, el fognak válni. A királyné magába roskad (megint), Henrik pedig ultimátumot ad neki: vagy elmegy csendben, önszántából, vagy választhatja a kényszert is, de akkor már nagy nyilvánosság előtt. Wolsey eközben sikeresen összehívja a tanácsot, hogy megvitassák a válást. Lordok és egyházi főméltóságok döntenek a dologról, tessék gyorsan csinálni, mert jó lenne minél gyorsabban túlesni rajta. Ez persze nem megy a legegyszerűbben, mert már abban sincs egyetértés, hogy van-e egyáltalán mit megbeszélni. Vajon mi fog itt következni? (Itt jegyezném meg, hogyha már a szinkronstudió spórolni akar a költségeken, akkor könyörgöm, miért egy olyan karakteres hangú, remek színészt kell alkalmazni 5 különböző szerep szinkronjához is, mint Láng József?)
Compton ezalatt megteszi amit Brandon kért tőle: bevallja a frigyet Őfelségének. Nem ez az első rossz hír Henrik számára az epizódban, szerintem megint agyvérzés közeli állapot fog fellépni nála. Őfelsége feje elvörösödik, majd kiordibálja az ifjú párt az udvarból. És még elég olcsón megúszták a száműzetéssel. Wolsey jön jelenteni Henriknek, mégpedig igen érdekes hírekkel: Ferenc szeretne békülni, és most, hogy Károly császár mindkettejüket elárulta, eléggé esélyesnek látja a dolgot. Van benne valami, Őfelsége bejelenti, hogy hajlandó a szövetségre a NRCS ellen.
De elég volt a politikából, mert Anna üzent: úgy döntött, igent mond a király ajánlatára. Henrik már rohan is a lányhoz, egymásnak is esnek, ez alkalommal azonban a másik fél gondolja meg magát: úgy dönt, a nászéjszakáig nem veszi el Anna ártatlanságát. Az pedig, ha lehet hinni Wolsey bíborosnak, nemsokára megtörténhet. És miért ne lehetne hinni az öregnek?
Morus azonban még mindig ellenkezik, és Henrik úgy dönt, nem is próbálja meggyőzni mentorát, de azért mégis tesz egy-két kétségbeesett kísérletet, hogy elnyerje Tamás támogatását. És Morus felteszi a nagy kérdést: mi lesz akkor, ha a tanács úgy dönt, érvényes volt a házasság? Akkor Katalinnal fogok élni a halálom napjáig, hangzik a válasz, én meg elmegyek egy-két tartógerendáért, mert elkezdett repedezni a plafon. Ezalatt a tanács tovább évődik, egyre többen gyanakodnak a király indítékaira, hiába a bíboros minden igyekezete. Itt már csak a pápa szava dönthet. Nesze neked Wolsey, ennyit a gyors érvénytelenítésről.
A bíboros megy is beszámolni a királynak, aki nem nagyon örül a híreknek, de azért bízik benne, hogy Wolsey el tudja intézni Kelemen pápánál a válást. Különben nem lennék az öreg helyében. Ja, és megkezdődnek a tárgyalások is a franciákkal, Norfolk és Boleyn pedig már látják maguk előtt, a sokat akar a szarka klasszikus esetét: Wolsey akkorát fog bukni a francia barátsággal, hogy azt a XXI. században is hallani fogja a világ. Az estélyt azonban nem várt esemény szakítja félbe: ejtkövet érkezik, egy szörnyű hírrel: Károly császár csapatai feldúlták Rómát, Kelemen pápát pedig foglyul ették az Angyalvárban. Na, szép kis rokonság, így már lehet várni, hogy Őszentsége Henrik javára döntsön a fogvatartója nagynénjével szemben. Wolsey, szerintem készülj fel, hogy nem sokáig marad a fehed a nyakadon, ha ez a válás-ügy nagyon sokáig elhúzódik.
Az epizód egy szörnyű tragédiával ér véget: Richmond és Somerset hercege, Nothingham earlje, a király és Lady Blount fia elkapja a pestist, és másnap reggelre belehal a szörnyű kórba. Nincs többé trónörököse Angliának, ez pedig Henrik királyt is megrázza. Valamit lépni kell, mert nem lesz jó vége.
De kezdődjön is a következő rész, Boleyn Anna hangosan olvassa fel a király szerelmes leveleit apjának és nagybátyjának, akik már a markukat dörzsölgetik, kezd beválni a tökéletes terv, aminek most már következő felvonása is van: Wolsey besározása, mégpedig Anna által. Csak egyetlen apró bökkenő akad: a lány kezd beleszeretni a királyba. Ez pedig elég nagy gondot jelenthet, tekintve, hogy Wolseynak áll egyedül hatalmában elintézni a válást, tehát ha őt elmozdítják, akkor nincs újraházasodás sem. Szegény Anna, nem irigyellek, nehéz döntés előtt állsz.
Hamár a bíborosnál tartunk, Wolseynak új terve van: amíg a pápa a császár fogságában van, talán sikeresen meg tudja győzni a bíborosi konklávét, hogy adják meg neki a jogot a válásról való döntésben. Ezalatt Katalin a spanyol követtel találkozik, fontos feladatot bíz rá: meg kell mondania a császárnak, hogy Henrik király válni akar. És mivel Károly tartja fogva jelenleg a pápát, elintézheti, hogy ne menjen minden olyan simán, ahogy Henrik tervezi. Ennyi ármányt és cselszövést még a legelvetemültebb dél-amerikai teleregényekben se látni, pedig ez azért nagy szó.
De pihenjünk egy kicsit, és ugorjunk egy szerelmes szálra, ezúttal nem Anna és Henrik van soron, hanem Compton és Thomas Tallis. Compton szerelmet vall a fiúnak, aki csak azzal tud válaszolni, hogy Wolsey bíboros meghívta őt magával Párizsba, és neki mennie kell. Szörnyű tragédia, hogy fogunk mi létezni anélkül, hogy tudnánk, hogy Tallis minden éjszakáját a Compton birtokon tölti? De térjünk vissza egy kicsit az udvarba, ahol Morus még mindig kételkedik a sikerben, Wolsey pedig megnyugtatja, hogy ne aggódjon, megoldják a bíborosok az egyház gondjait, sőt, még a válásról való döntés is a kezébe kerülhet. Ez pedig egy dolgot jelenthet: Wolsey bíborosból gyakorlatilag pápa lesz.
Irány Párizs, ahol Wolseyt és kíséretét (Morus, Tallis, Wyatt a költő, stb stb) a lehető legnagyobb tisztelettel köszöntik, elvégre mégiscsak a bíboros segített Franciaország elfogadtatásában az angol udvarban. Megismerjük az egész csigazabáló királyi családot, köztük Mária hercegnő soron következő jövendőbelijét, az orleansi herceget (szegény lányt mikor hagyják már békén?). Közben Angliában Katalin és Anna is összetalálkozik, ebből catfight lesz, gyerünk-gyerünk, hozhatjuk az iszapot is. Anna azonban csak röhög egyet magában, és faképnél hagyja a királynét.
Ezalatt Henrikhez felemás hírek érkeznek: Kelemen pápa megszökött az Angyalvárból, ami vagy annak tudható be, hogy Őszentsége valójában egy F-117-es lopakodó, vagy pedig Károly császár megkapta Katalin üzenetét, és hagyta meglépni a Szentatyát, persze bizonyos feltételekkel. Na, ennyit Wolsey legújabb terveiről. Erre pedig egyetlen lehetséges lépés létezik: üzenetet kell küldeni a pápának, Cromwell pedig rögtön egy Dr Knight nevű úriembert ajánl, reméljük nem a lutheránus szektából ismerik egymást, az kéne még csak, hogy egy eretnekre bízzunk egy ilyen fontos küldetést. De aztán kiderül, hogy a faszi “csak” Anna korábbi tanítója volt, milyen furcsa véletlen egybeesés. Ezalatt Boleyn újabb bizonyítékot talál Wolsey sárosságára, szorul a hurok, drága bíboros!
Másnap Compton újabb kísérletet tesz arra, hogy a korábbi két jóbarátot, Henrik királyt és Brandont kibékítse, persze hasztalanul: Őfelsége nem bocsát. Azért vadászni még elmennek, de már semmi se olyan mint régen: velük tart Anna is, így hát Henrik mindennel foglalkozik, csak a vadászattal nem. Eközben Brandont sikeresen beszervezik a Norfolk – Boleyn szövetségbe, az így alakult triumvirátus pedig még egyszerűbben eltakaríthatja a bíborost az útból. Párizsba kapcsolunk, ahol Tallis és Wyatt közös projectbe kezd: a költő egyik versét Thomas majd megzenésíti, aztán a slágerlisták élére ugorhatnak majd vele. A vers témája persze Boleyn Anna, édes egy jelenet, habár nincs sok értelme.
Dr Knightot eközben útnak indítják két bullával, tartalmuk egyelőre még ismeretlen, de kénytelenek vagyunk velük foglalkozni, ugyanis már lassan 10 perce nem történt semmi említésre méltó a részben. De csak eddig, ugyanis felpörögnek az események: Őfelsége közösen ebédel Norfolkkal és Boleynnel, akik gyakorlatilag elhintik a gyanút Henrik fülében Wolseyval kapcsolatban, plusz beköpik a bíboros pénzügyes stiklijeit. De persze ha elég magas pozícióban vagy, sikkaszthatsz nyugodtan, büntetlenül. Ismerős valahonnan, ugye?
Knight útja se megy zökkenőmentesen: Wolsey fülest kap a két bulláról, úgyhogy gyorsan meg is állítja a doktort, és megszerzi magának a szövegeket. És végre megtudjuk, mi áll bennük: az elsőben a király engedélyt kér a pápától, hogy a válása után azt vegyen feleségül, akit akar. Wolsey álla a padlón landol, az öregnek most esett le, miért lett ilyen sürgős a válás, azazhogy már sejtette eddig is, hogy nő van a dologban, de mindenkire gyanakodott, csak Boleyn Annára nem. Puffneki. És ugye azért kell az engedély, mert Őfelsége korábban intim viszonyt folytatott Anna nővérével, Maryvel. Sőt, ha lehet hinni a pletykáknak, akkor a lányok anyjával is. Puffneki mégegyszer, Ja, és most jön a második bulla, amiben Henrik arra kéri Őszentségét, hogyha nem megy bele a válásba, akkor egyszerűen engedélyezze neki a bigámiát. Puffneki harmadjára is. Wolseyt már legyezni kell, ezzel a pápa elé járulni több mint önmagunk háromszoros tökönszúrása. Na, most mit tegyen a jó öreg bíboros?
Ezalatt Norfolk és Boleyn beajánlja Brandont a királyhoz, aki némi térdenállás, könyörgés és seggcsókolás, no meg egy eldugott szobában lévő szkanderpárbaj után meg is bocsát Lord Suffolknak. Hurrá. Wolsey ezalatt új szövetségest keres magának, kell is, mert egyre közelebb áll a bukáshoz, és hogy hogynem Morust nézi ki eme megtisztelő feladatra. Tamás egy kisebb teológiai vitába száll a bíborossal, amelyet végül meg is nyer, így Wolsey végleg magára maradt. Egyetlen lehetősége van csupán: meg kell szereznie a bíborosok szavazatát, és így elintéznie a válást. Ezzel pedig visszakerülhet a király kegyeibe. Csak egyetlen bökkenő van: a bíborosok nem jönnek. Ezt is bebuktad kedves Wolsey, komolyan, én már sajnálom ezt az embert.
Még a legnehezebbje hátra van: vissza kell térni Londonba, és közölni kell a rossz hírt Őfelségével. A király pedig már várja, és közel sincs egyedül: Boleyn Annával együtt szeretnék hallani a fejleményeket. Wolseynak egy szó se jön ki a torkán, nem könnyű ezt a szörnyű hírt közölni Őfelségével.
Az epizód az elkészült Wyatt verssel ér véget, ami tényleg rendkívül szép lett, és tökéletesen visszaadja a finálé drámai hangulatát. Wolsey belekezd a monológba, de Henrik király arca csak egyre komorabb. Mi lesz veled így, kedves bíboros? Jövő héten kiderül.
Facebook kommentek