Még nagyon az első évad elején vagyunk, úgyhogy ne számítsunk nagyobb izgalmakra, egyelőre a sorozat világának a bemutatása, az alapozás zajlik, hogy ezt a megszokott képet majd jól megkeverjék később. Egy szórakozóhelyen nyitunk, valószínűleg Londo Mollari törzshelyén, ugyanis megérkezik Sinclair és G’Kar, hogy kirángassák a kentauri nagykövetet valami szerződés megtárgyalása érdekében. Londo nagy nehezen beleegyezik, de egy sztriptízre még bent maradna – ezt várta eddig –, és mivel G’Kar is buzgón tekintgetett a színpad felé, mióta csak megérkezett, hamar konszenzusra jutnak e kérdésben.
A színpadon egy nagyrészt kopasz fejű, ám dús lófarkú hölgy (ez a kentauri nők tipikus hajviselete) kezdi el a műsorát, közben gyakran kacsintgatva Mollari felé, sejthetjük, hogy van köztük valami. Közben megérkezik G’Kar segédje is, egy narn nő, aki láttán a pettyes fejű nagykövet úgy köpi ki a koktélját, hogy öröm nézni. Az újdonsült attasé leplezetlen ellenérzése a hely iránt (ez a narnok puritánságát jelzi) G’Kart is távozásra készteti.
A következő jelenetben Adira, a kentauri táncos és Londo egy meghitt estét töltenek együtt, ami miatt Londo megint elkésik az Eufrátesz-szerződés megvitatásáról, ezen G’Kar meglehetősen fel is kapja a vizet. Sinclair nagyot sóhajt, de így jár az, aki két sértődékeny és egymással ősidők óta ellenséges faj között akarja biztosítani a diplomáciai kapcsolatokat.
Nem sokkal később kiderül, miért van együtt a 20as éveiben járó kisasszony és a középkorú nagykövet: puccs készül a kentauri császár ellen, Adira pedig a puccs egyik vezéralakjának, Trakisnak a rabszolgája. Adira feladata pedig nem más, mint a fontos államtitkokat tartalmazó Bíbor-akták kicsikarása Mollaritól, hogy eladhassák a narnoknak, hát igen, Trakis nem egy IQ-király.
Adira azonban nem egy Sidney Bristow, szegény elég alaposan beleesett Mollariba, így Trakisnak ösztökélnie kell egy kicsit. Miután megcirógatta az arcát a kettőhússzal, utasítja, hogy használja az agyszondát, ne csak enyelegjen a kentauri nagykövettel. A lány így is tesz, pezsgőbe dobott tablettával elaltatja Mollarit, majd az agyszondával kiveszi belőle a jelszót, ami mi lenne más, mint „Wine, Women An’ Song”, nekem ez az első 3 próbálkozás között szerepelt volna agyszonda nélkül is, ha Mollariról van szó.
Adira viszi is az anyagot Trakisnak, ám mielőtt átadná, lelkiismeret-furdalása támad és elszalad (a dühös kentaurit feltartja egy helyi macsó, aki bele akar kötni, amiért meglökte, és hiába használja Trakis megint az elektromos kesztyűjét, mikor megtisztítja az utat, a lány már nincs sehol). De sebaj, mert él az állomáson egy nagy, szötymörgő légy is, aki úgy látszik, a helyi maffiafőnök, mert Trakis tőle rendeli meg Adira elfogását.
Az utóbbi páros nemrég jött létre, miután Sinclair az Eufrátesz-egyezmény miatt felkereste az éppencsak magához tért Mollarit, akinek annak fejében, hogy ezután támogatja a szerződést, felajánlotta együttműködését. Egy meglehetősen nevetséges jelenetben, amikor is az állomás vezetője és egy nagykövet egy csuklyát felvéve alvilági bűnözőknek adja ki magát információszerzés céljából, megtudjuk, hogy Adirát egy barátnőjénél kéne keresni. De semmi sem olyan egyszerű, a légy emberei (a vicces fejű emberek a képen) már megtalálták őket.
Az ügyet végül Talia, a telepata segítségével oldják meg, miuután sikeresen rábeszélték arra, hogy a telepaták tevékenységét szabályozó törvényeket mellőzze egy kicsit. Sinclair összehozza G’Kart és Trakist, hogy a Bíbor-aktákat megvehessék a narnok, az üzlethez pedig Talia nyújt telepata-felügyeletet, ahogy az megszokott. Természetesen az üzlet nem köttetik, meg, Talia kiolvassa Trakis fejéből Adira hollétét, a gonoszembert pedig elfogják. G’Kar arcikfejezése pedig, amikor megtudja, hogy tudatán kívül segített megmenteni a kentauri udvart és Londo karrierjét is, na az priceless.
Facebook kommentek