A bevezető epizód sejtelmes narrációval kezdődik: 2257-ben járunk, ami az emberiség harmadik korának kezdete – bármit jelentsen is ez –, a képernyőn látható nagy böhöm forgó konzervdoboz pedig a Babylon 5 nevezetű űrállomás, amely a békét hivatott megőrizni a galaxisban.
Otthont ad 100 bolygó diplomatáinak, kereskedőinek és gazembereinek, akik egy nagy, boldog családként, kölcsönös tiszteletben élhetnek ezen a helyen – elvileg. Mondanom sem kell, a galaktikus hippik álma nem nagyon akar összejönni: ez már az ötödik ilyen állomás tíz éven belül és az egyetlen, ami még mindig üzemel.
Ennyit az expozícióról, rögtön elragad minket ugyanis az események sodrása: a főhős, Jeffrey Sinclair parancsnok még öt percet sem tölt képernyőn, máris figyelmeztet egy fiatalembert az Arnassikkal való kufircolás veszélyeiről (ezzel potenciálisan az életét mentve meg, tudniillik az Arnassi csajok bármily dögösek is, kapcsolatmodelljüket a fekete özvegy ihlette), flörtöl egyet a frissen az állomásra érkezett telepatával, Lyta Alexanderrel, majd csak úgy mellékesen leszerel egy túszejtő drogdílert is. That’s the spirit, ahogy az angol mondja.
Eközben megtudjuk, hogy az állomás egyik vezető beosztású tisztjéből sem hiányzik a tökösség: Takashima parancsnokhelyettes-asszony gúnyos félmosollyal az arcán lerendezi a háborgó Narn nagykövetet, G’Kar-t (vöröses alapon fekete pettyes fejű lény a képen), aki felettébb sérelmezi, hogy a Narn hajókat át akarják világítani fegyverek után kutatva, különben nem dokkolhatnak – Takashima finoman pedzegetni kezdi, hogy azoknak a békeszerető Narnoknak, akik csak 1-2 peremvidéki világot rohantak le mostanában, igazán nem kéne tartaniuk az átvilágítástól, majd a beleegyezésükig tartó várakozás idejére gyümölcskosarat ajánl fel.
Egy másik helyszínen Sinclair parancsnok kedélyesen felvilágosítja Lytát – és minket – az előző 4 Babylon állomás sorsáról: az első hármat szabotálták, így elpusztultak, a negyedik pedig 24 órával az üzembe helyezése után nyomtalanul eltűnt. Már nem annyira csodálkozunk a mindent átható tökösségen (ki az, aki ezután is képes tartósan berendezkedni az ötödik állomáson?).
A parancsnok rohan is tovább egy fontos megbeszélésre, ahol a nemsokára érkező vorlon nagykövetnek készítik elő a fogadását. Mint kiderül, gyakorlatilag semmit nem tudunk a vorlonokról, azon kívül, amennyi információt ők maguk küldtek (milyen atmoszféra kell az életben maradásukhoz + az érkező képviselőjük neve Kosh), ez kicsit piszkálja mindenki csőrét. De ki is zoomolunk gyorsan: az állomás burkolatára leszáll egy csöpp, pókszerű űrhajó baljóslatú futamok közepette – sejthetjük, hogy nem az üdvhadsereg érkezett meg.
Sinclair-nek újabb fontos találkozója van, ezúttal Delenn-nel, a mimbarik nagykövetével (nem, én sem ismernék rá benne ilyen make-uppal Mira „French chick” Furlanra, akit a Lostból ismerhetünk). Delenn Sinclair érkezésekor éppen a japán sziklakertek mélyebb filozófiai jelentésrétegein elmélkedik, a mimbarik tehát a kötelező hosszú életű, ősi, bölcs, természetközeli faj – ezért meglepő, amikor kiderül, hogy alig tíz éve még pusztító háborút vívtak az emberekkel (egyébként ez a háború ösztönözte az embereket a Babylon-terv megvalósítására). Még meglepőbb, hogy rövid kárörvendés után azon, hogy az emberek mennyit (nem) tudnak a vorlonokról (akik azért ilyen fontosak, mert az öt nagyhatalom – Földi szövetség, Mimbarik, Narn rezsim, Kentauri köztársaság, Vorlon birodalom – közül már csak nekik nincs megbízottjuk a Babylon 5-ön), átadja Sinclair-nek a mimbarik titkos adatait róluk. Sinclair parancsnok sármja úgy tűnik, fajtól függetlenül hatásos, rajta még talán egy Arnassi is megkönyörülne.
A fent említett adatok közé közben egy újat lehet feljegyezni: a vorlonok szeretik a meglepetéseket és a megbeszélt időpontokat inkább tanácsként értelmezik. Kosh nagykövet hajója 2 nappal idő előtt megérkezik az állomás térkapuján keresztül (kéken örvénylik és a távolsági űrutazásokat lehet vele lerövidíteni; kicsit hasonlít az 1 évvel később készült „Csillagkapu” c. film címadó eszközére, khm, khm).
Takashimának ezzel alaposan elrontja a napját, aki szalad is közölni a fejleményeket a parancsnokkal. Azonban úgy tűnik, ez nagyon nem az ő napja, G’Kar is megtalálja egy folyosón. Arckifejezéséből látszik, felkészült a legrosszabbra is, de kellemes meglepetés éri: G’Kar-t mintha Tigris a Micimackóból néhányszor seggbe lőtte volna egy szempontpuskával (a’la Galaxis útikalauz stopposoknak), tényleg csak a farkon ugrálás hiányzik viselkedéséből: megbeszélte az ominózus Narn hajó kapitányával a fegyverátvilágíttásos dolgot, SŐT, hajlandóak várni, amíg minden elrendeződik Kosh körül ÉS kellemes estét kíván Takashimának, majd indiánszökdelésben távozik. Egy, a szélvédő fogalmával csattanósan megismerkedett ízeltlábú meglepetése semmi Takashimáéhoz képest, a kérdés pedig, hogy minek örül ennyire a Narn küldött, nyitva marad.
Lassan megismerjük az összes főszereplőt, a kentaurik nagykövetét, Londo Mollarit pédául épp most próbálja kirángatni a kaszinóból Garibaldi, a biztonsági főnök tekintettel Kosh nagykövet idő előtti érkezésére. Mollari (a 90 fokkal elforgatott punk-frizurát viselő úriember) erre lumpolni kezdi Garibaldit, hogy szerencséjét tovább próbálgathassa, majd néhány, a Kentauri köztársaság régi dicsőségéről szóló történetet kezd fennhangon magyarázni, amelyeket Garibaldi – reakcióiból ítélve – már többször hallott. Végül sikerül rébeszélnie arra, hogy 2 óra múlva legyen ott Kosh fogadásán, ezután néhány másodperccel azonban Londo már valaki mással tárgyal szerencsejátékai finanszírozása ügyében. Világos tehát, a kentaurik a hanyatló Római birodalomhoz hasonlatosan a világi élvezetekbe menekülő, fénykorát már maga mögött hagyott faj.
Lyta egy üzleti tárgyalásnál biztosítja épp a fair buisness-t a két kereskedő hazugságainak leleplezésével (nem sok barátot szerez közben), amikor G’Kar udvarias ajánlatot tesz Narn telepaták létrehozására, amihez Lyta genetikai állományát hívná segítségül busás fizetség fejében. Az igencsak hízelgő lehetőségek: közvetlen párzás vagy a megfelelő sejtek rendelkezésre bocsátása – az előbbi opció természetesen jóval költséghatékonyabb, hiszen nem kell az embriót mesterségesen létrehozni (ez Lyta bérét negatívan befolyásolná). Az egyre inkább elképedő telepata szóhoz sem jut, G’Kar pedig felteszi utolsó kérdését még, miszerint Lyta eszméleténél szeretne-e lenni az aktus közben – a Narn jobban kedvelné, ha Lyta tudatánál maradna, de nem biztos benne, hogy a gyönyörküszöbe elég magas-e hozzá. Nem rossz csajozós duma.
Kosh nagykövet eközben be is dokkolt, megjelenik egy ormótlan, védőöltözetszerű ruhában (más légkörben tud csak életben maradni), ám alighogy bejut az állomásra, máris történik vele valami, mire ugyanis a fogadására kész parancsnok odaér (a lift megállt vele két emelet között, ez okozott 2 percnyi késést), már a földön fekszik. Gyorsan az izolaborba szállítják (ahol neki megfelelő atmoszférát teremtenek), itt Ben, a főorvos fel akarja nyitni a vorlon védőruháját. Takashima közben elejt egy-két szót arról, hogy a legenda szerint csak egy ember látott már vorlont, és az is kővé vált tőle. Ben érezhetően óvatosabban közelít ezután Kosh-hoz, de végül győz a bátorsága (illetve orvosi hivatástudata), és rést üt a szkafanderen. Legnagyobb meglepetésére vakító fénysugár szűrődik ki belőle, de mielőtt megtudnánk, mi lett vele, vége is a jelenetnek.
Sinclair parancsnokot a történtek hatására alaposan lecseszi valamilyen földi szenátor. A vorlonoknak tudniillik gyanús, hogy Kosh öt percet nem töltött az állomáson, máris a gyengélkedőn haldoklik, és „bár még senki nem beszél válaszcsapásról”, de azért jelzi, hogy nagy szarban van a Föld meg a parancsnok karrierje is. Ezután még jól leinkompetensezi a jelenlévő Garibaldi biztonsági főnököt, akit Sinclair a nyomozás lefolytatásával bízott meg, majd megszakítja a videókapcsolatot. Garibaldi elküldi aludni a 36 órája ébren levő Sinclair parancsnokot, aki, mint egy neveletlen kissrác, csakazértis fenn akar még maradni, de végül győz a fáradtság és betámolyog a kabinjába. Ahol még mindig nem pihenhet, hálószobájában ugyanis nemrég megérkezett barátnőjét találja, aki – vele ellentétben – friss és kipihent, így némiképp nehezményezi Sinclair zombihoz hasonlatos reakcióit (a jóéjtpuszi után már húzná is magára a takarót). Ebben viszont Ben akadályozza meg, aki felettébb nyugtalanító hírekkel hívja fel: Kosh-t megmérgezték, és 24 órán belül meghal, ha nem tudják meg, milyen méreg volt és hogy hogyan jutott be a szervezetébe. Se pihenés, se szórakozás, marad a 3*8 óra munka.
G’Kar Kosh balesetének hírére rohan Delenn-hez. Biztos benne, hogy a kentauriak (konkrétan Mollari) mérgezték meg, kiprovokálva ezzel egy Föld – Vorlon birodalom háborút, ami jól jönne nekik, hiszen régóta szövetséget akarnak kötni a Földdel, egy közös ellenség pedig segítene elérni ezt a célt. Miután G’Kar így szépen lejátszotta magában az egészet, a még meg nem történt dolgokra javasol válaszlépést: ő egy Narn-Mimbari szövetséget akar kieszközölni. E beszélgetés során megtudunk egy s más fontos dolgot is a nagyhatalmak egymáshoz fűződő viszonyáról, többek közt, hogy a Narnok sokáig a Kentaurik rabszolgái voltak (G’Kar természetesen tiltakozik a szóhasználat ellen), illetve, hogy a Mimbari a legrégebbi civilizáció közülük (jelenlegi tudásuk szerint), ezért évszázadokkal a többiek előtt járnak technológiai fejlettségben, míg a Narnok a legfiatalabbak, nekik határtalan „emberi” erőforrásuk van, és készek használni – Delenn megérti, mire lennének képesek együtt és épp ezért utasítja vissza a szövetségük ötletét. G’Kar a visszautasítástól feldühödve újabb érdekes információmorzsákat ejt el: a Mimbarik egy lépésre voltak a Föld totális megsemmisítésétől, amikor a győzelem kapujában MEGADTÁK MAGUKAT. Hoppá! A Narn nagykövet a döntést meghozó Szürkék Tanácsát is elkezdi ócsárolni emiatt, mire Delenn egy ügyes kis szerkezettel 6 földi gravitációnyi nyomással veszi őt körül, míg bocsánatot nem liheg.
Garibaldi megkezdi a nyomozást, azonban mindenkinek (még Londo Mollarinak is) van megerősített alibije a Kosh nagykövet dokkolását és megtalálását követő 5 percre – kivéve Sinclair parancsnoknak. Ugyanis sem a rossz felvonó naplófájljában, sem az egész biztonsági rendszerben nincs feljegyzés a 2 perces leállásáról.
Takashima és Ben ráveszi Lytát, hogy segítsen Kosh nagyköveten: csak ő képes telepatikus erejével kiszedni Kosh emlékei közül, ki és hogyan mérgezte meg. Lyta nagy nehezen beleegyezik, és benyúl Kosh védőruhája alá, majd amikor létrejön köztük a fizikai kontaktus, megtalálja a keresett emléket: Kosh kilép a dokkból, kezet nyújt valakinek, kézfogás közben pedig egy méregtapaszt nyom Kosh kezére – maga Sinclair kapitány. Innen folytatjuk legközelebb a pilot 2. részével.
Facebook kommentek