Dexter tehát magányos. Van egy csinos szőke csaja, aki a traumái ellenére is szexelne vele, ha csak ezzel tarthatja meg; van körülötte két tündibündi kölyök, akik máris az apjuknak tekintik; és van egy csinos mostohahúga, aki nem is olyan idegesítő, mint a húgok általában. Akár még őt is dughatná, kevésbé lenne perverz dolog, mint ez a sorozatgyilkolás. Dexter mégis magányos, és lelki társra vágyik. Ennek jegyében kerül elő a családi fotóalbum, kísértetiesen hasonló fotókkal ahhoz, mint amilyeneket a mélyhűtős gyilkos készít legújabb áldozatáról.
Találnak ugyanis egy levágott, véres férfikezet a strandon, egy napozóágyban, mellette egy polaroid fotóval. Másnap találnak egy véres lábfejet egy padon, megint másnap egy véres lábszárat egy szabadidőparkban. Mind férfié, véres, és mindig van fotó – de ettől ez még ugyanaz a kollega. Dexter sejti is, hogy a gyilkos neki üzen ezzel, azért hasonlítanak a képek.