A New York-i metróban indítunk, amikor a „Blahánál” felszállnak az aktuális rosszarcok. Valami készül. Az egyik berezelt utas gyorsan kiugrik a még álló szerelvényből, mert a hatodik érzéke azt súgja: „itt bizony cipőzés lesz.”  A többi gyanútlan tömegközlekedő meg csak pislog bele a legkevésbé sem szimpatikus úriemberek képébe. Megindul a fővezér, nyomában a csicska kamerás szárnysegéd, aki filmre veszi az egész incidenst. Milyen okos ötlet direktbe bizonyítékot gyártani. Pisztolyt elő és már indulhat is a gondosan kitervelt és mérhetetlenül cizelláltan kivitelezett, „vámszedés” fedőnéven ismeretes hadművelet. Ezt a környéket ’Szépfiú’ uralja és aki vonatozni akar, annak jattolnia kell. Egyszerű, mint a vonatfütty, de hogy nyomatékot adjon hangjának és a téma komolyságának, az embereivel együtt, egy jót ketrecharcoznak az utasokkal.

Eközben a Reagan házban, Danny egy elektromos verseny (modell) autót próbál összerakni, a „ha nem megy ésszel, akkor majd megy erővel” alapelvet követve. Danny kétségbe esve, aljas hátsó szándékok által vezérelve próbálja rátukmálni Frank-re e nemes feladatot. De ő, az egészet nagy ívben leszarva olvassa tovább a napi sajtót. Közben betoppan az egyetlen Reagan lány is, aki egyből basztatni kezdi Danny-t, hogy ennyi idősen már igazán leszokhatna a lego-zásról. Teljesen váratlanul Jamie is bekúszik a képbe és így már tényleg teljes a família. A kisöcsi, mint ex-Harvardos, egyből megkapja a megtisztelő feladatot bátyjától: segíthet neki összeszerelni azt a fostalicska modell autót. A nővérük, Erin már a piáért nyúl, amikor Frank lapos kúszásban oda dzsesszel mellé és megkérdi tőle, ugyan mi nyomja a lelkét? De nehogy azt merje mondani, hogy semmi, mert akkor nem szlopálná ilyen sebességgel a whisky-t. Korrekt meglátás. Bizony nincs jól, hisz elvégre válófélben van, ráadásul a hálátlan lánya az apjával akar elmenni San Francisco-ba, egy hosszabb kirándulásra. Frank megértő, mint a szar és szemmel láthatóan szívesen folytatná lánya rosszkedvének, gyenge humorral való palástolását, de egy váratlan telefonhívás megzavarja az apa-lánya momentumot. Danny-nél is csörög a hordozható távrecsegő, gyorsan olajra is lép. Jamie is elhagyja a színt, mert neki éjféltől kezdődik a műszak. Erin csak simán zugivó üzemmódba kapcsol. A papóka meg egyedül marad a modell autó összes darabkájának társaságával.

Nem is lehetett volna epikebb zenét választani, egy hót amerikai, de még a NY-i helyszínelőknél is New York-ibb sorozathoz, mint Frank Sinatra egy örök klasszikusát, a New York, New York-ot. De nem vagyok én sem a rezidens DJ, sem pedig a Dévényi Tibi bácsi, hogy a zenékről dumáljak és eltereljem a figyelmet, Tom Selleck hosszú évek, kemény erőfeszítéseivel kimunkált, muzeális értékkel bíró tökéletes bajuszáról. Na meg persze az arcszőrzet mögött rejlő Tom Selleckről, aki jelen sorozatban, hogy a rövid Jóbarátos szereplés után nehogy kizökkenjen jól megszokott karakteréből, a XXI. századi Magnum szerepében pompázik. Magnumot előléptették, csóri Higgins meg maradt a seggén a tengerparti villában. Most is a lépcsőn ül, könnyeit törölgetve és várja, hogy befaroljon valaki egy piros Ferrarival.

Szóval most New York-ban vagyunk, valami lakásban, ahol iszonyatos gőzerővel megy a készülődés, Frank (a megöregedett magnum) beszól valami papának, aki amúgy szintén rendőr inget visel, hogy kurvagyorsan szedje össze magát, mert nem fogják elérni a tíz perc múlva induló hajót. A papa visszabök, hogy ő aztán még soha nem késett el, amit Frank egy perszebazmeg nézéssel nyugtáz. Közben képbe kerül valami nőszemély is – szerintem Frank felesége – meg a lánya is, akit azonnali hatállyal, rövid szoknyát hosszabbra cserélni paranccsal visszaküld a szobájába. Egy rövid „utállak anya” tekintet és kész is az anya-lánya összhang. Itt meg már valami fiatalabb fickó öltözködik és szedi ki a széfből a szolgálati fegyverét, amit szaknyelven csak kézi ágyúnak neveznek. (forrás: A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső) Őt Danny-nek hívják és őt a felesége baszogatja, hogy rohadtul menni kéne már. Közben Frank már felvette az ünnepi lépőt is meg a minden kitüntetéssel tele aggatott kék zsakettot. Már csak a nyakkendőjén igazít egyet. Tökéletes. Rápillant a komódra és rajta gondosan elhelyezett családi képekre, közben felszívja egy kicsit a bajszát az orra tövébe, hogy érezzük mennyire atom mély érzésű lett.  Büszkeség önti el a szívét, ahogy a képeket nézi. És máris kiderül, hogy a fia is sikeresen letette a rendőrtiszti vizsgát. Látjuk is a díszmenetet és azt is, ahogy Frank kiáll a pódiumra és nekikezd a szentbeszédnek. „New York legjobbjai… nagy veszélynek lesztek kitéve…terrorizmus…egyenlőség…felelősség.„ A szokásos maszlag. És amiért minden fakabát ezen a neves eseményen van, ezért láthatjuk, ahogy elrabolnak egy kislányt. Hát, ha valami, akkor ez nem bouno. Ahogy a főcím sem.