Mit mondjak, nem ez volt az az adás, amivel meg lehetne győzni a savanyúképű fanyalgó kollégát meg szomszédot, hogy a Valóvilág igenis egy szórakoztató és fordulatos műsor, amit nem csak a random csöcsvillantásra váró agyhalottak képesek élvezni. Lássuk, miből élünk, tegnapi kiválasztás eredménye az lett, hogy a Zsu-féle klikk egyöntetűen kizavarta Ordenáré Rönét párbajozni, de ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy szabadult el a pokol és gurult el mindenkinek a gyógyszere ezek után, na arra még pont egy napot kell várnunk. Előtte még megnézzük a munkahetet lezáró zabálást, ahogy mindenki elélvez a rántottsajt látványától, meg persze Basszájba és Komisz világméretű összeveszését. A zaba hamarosan szolid bulikába torkollik, ez alkalomból az összes lány rövidnadrágot vagy miniszoknyát húz, Plasztik meg a Cotton Eye Joe pornóverziójának castingjára készül, és felken egy olyan színű rúzst, ami nem létezik. Faszik mégis álló farokkal méregetik, a szükség nagy úr, ez nagy igazság.

A Való Világ olyan mint egy high school musical, csak valamivel ritkábban perdülnek táncra, és gyakrabban kúrnak, mint ahogy azt egy amerikai tinisorozattól elvárnánk. Most Zsu és Dani játszotta el a 16 év felett már kicsit kínos, “Ha meghúzom a hajad, az azért van, mert nagyon bejössz, de fogalmam sincs, hogy anyám romantikus vígjátékaitól hogyan kell eljutni apám pornókazettáiig” című egyfelvonásost. Tulajdonképpen a villa legjobban teljesítő betéti társaságának közgyűlés fajult el ennyire: Dani Zsuval akart aludni, aki viszont elég egyértelműen és elég nagy hangerőn jelezte, hogy a villaszövetségből nem lesz szerelem, de még egy kis baráti szárazpetting sem. Némi üvöltözés után persze kibékültek, már ha kibékülésnek lehet nevezni azt, amikor az egyik fél higgadtan és baráti mosollyal közli, hogy soha, de soha nem fogsz benyúlni a bugyimba. A másik meg nem túl meggyőzően bólogat. De persze addog volt ribancozás, és alsógatyában dühösen cigarettázás is, végül pedig a békeszerződés munkacíme az “Alkoholos állapotban ne közeledjünk egymáshoz” lett.

Azzal kezdünk, hogy a zöld, és izé, mindenütt meglehetősen feszülős zöld gatyába bújtatott Lilu megmutatja, kit rühell a VV7 nézőközönsége, azaz a műsort a tévében és a neten követő, adásonként átlagot számolva 160 000 ember, akiknek a java része, és most tessen belekapaszkodni a Kiszel Tünde falinaptárba, diplomás, jól kereső, városi értelmiségi. Booyah, motherfuckers. Röné a legkevésbé népszerű, az észrevehetetlen Robinra meg azért nem tennének jelet a nézők, mert azst sem tudják, a műsorban van-e. Tipikus tuja, mint tavaly Bugyitlan Teó volt. Képregények meglepetéssel az ugrás után.

A munkahét az, aminek nemcsak a villalakók, de én sem örülük különösebben, mert kicsit leül a cselekmény, habár a fogak fehérjének kivicsorgatása pont ilyenkor jön elő, például ki a pöcsöm gondolta volna, hogy Miss Kiskun akkora smucig, hogy egyetlen igazi harcostársát, mindég, minden körülmények között mellette kiálló 12kerületet sem támogatja akkor, amikor a budai úrifiú elpanaszolja neki, hogy bizony, egy büdös vasat nem kapott, mert annyira idétlen, hogy egy kibaszott seprűt sem tud összerakni? De minek írok ilyen hosszú mondatot erre? Perszehogy képregény jön.

Hát nem ez lesz minden idők hogyvoltja, mivel a tegnapi sem volt minden idők VV összefoglalója. Ilyen ez a tematikus munkahét: nem történik lófasz se. Konkrétan az egész adásidő erre a szépen ívelő struktúrára lett felépítve: munka, gyász, fizetésnap.

Újra itt. Bence a házi gizdánk, ő nyitja meg nekünk a napi fosfolyamot, aminek a mai adagja elég híg lett. Meg egy picit ízléstelen is. A múltban tapicskoló adás a hétfő késő délutántól indul, amikor is a lakók Vikcsut gyászolják. De szó szerint. A kertbe lebaszott hokedlire rakott fekete-fehér Vikácsu fotó+kígyó uborka+halottak napi leárazásból megmaradt Tesco mécsesből álló szentély előtt rínak és fogadkoznak, hogy majd, ha kint találkoznak, akkor mekkora pőre parádét fognak közösen baszatni. Eztán jött a még mindig hétfő este beküldött ”végrendelet”, ami annyira vérszegény, mint Vikacsu best of pillanatai. Rönére hagyja szuper képességét. Remek. Sehol egy „a többiek meg szopjanak lovat” vagy egy „12ker legyen már eszed, húzd ki a fejed Miss Kiskun seggéből! Hiába végszavazol neki bőszen, az ő hátán felkapaszkodva a büdöskurvaéletbe nem leszel műsorvezető!” Másnap Röné még mindig Vikacsu távázásától kapott instant agyérgörcs okán kezd pótcselekvésbe és hajtogat az ágya szélén, majd megy be a fürdőbe, ahol már-már kényszerbetegsébe áthajolva indokolatlanul hosszan és sokszor keféli ki a haját. Ekkor találja be Kazal. Minden arra irányuló kérés nélkül el is kezdte fosni a szót, hogy akik most bent vannak és akiket szeret, azokat jobban megismeri, akiket meg nem, azokat meg árgús szemmel fogja figyelni, de úgy, ahogy eddig még sose. Én már most besoroztatnám a honvédségbe sasszem tábornoknak.

Tegnapi párbajon Vikácsu akkorát koppant, hogy az még Kőbánya Alsón is visszhangzott, a mai összefoglalóban pedig összesen két történetszál van, az egyik Basszájba és Ádiná összemelegedése, a másik pedig a párbaj utáni erőviszonyok átrendeződése. Már megint Lilut kapjuk, ami rohadtul idegesítő, különösen mióta minden szegmens előtt ÉS után is kötelező jelleggel elsüti az „egészen elképesztő” szófordulatot, már szinte visszasírom Horváth Éva pajkos spontaneitását. Na de vágjunk is bele az események hihetetlen izgalmakat ígérő sodrába, vagyis Ádina nyelve hogyan találta meg az utat Basszájba mandulájához. (Fentebb a buli előtti készülődés egy jellegzetes momentuma)

Két részre bontott műsorhoz kettészedett hogyvót dukál - asszem ezt az ősi albán kertévés mondást egy Tirana melletti barlang falára felvésve találták régészek a századelőn, mi meg nem vitatkozunk vele. Lilut a Nagy Eseményre egy combtőig (azért nem írom, hogy pináig, mert volt gyerekszobám) felsliccelt bőr(?)ruhába(?) pakolták, ami az egész hetes Bence-jelmez után sokkoló, de kellemes meglepetés. Bence maradt Bencus. A műsor alatt folyamatosan szopatták egymást (NEM ÚGY, PERVERZ DISZNÓK, NEM VIGYOROG!), és ez 90%-ban spontánnak tűnt, aztán majd elárulja valaki, hogy a kis papírjaikra az is rá van írva, mikor kell őőőőőőőzni, de ez majd csak a januári gyárlátogatáson derül ki. A párbaj pillanatnyi állása 70-30 valaki javára.

Lilával indulunk, akire olyan szűk gatyát adtak, hogy deréktól lefelé pálcikaembernek néztem. Mindezt megfejelték egy 45-ös bakanccsal, meg egy ótvaros pólóval, amiben a szemetet nem vinném ki, de hát mi a faszt értek én a divathoz? Meg amúgy se ez a lényeg, hanem, hogy holnap itt a VV7 első párbaja! Vesztemre, minden az esemény körül forog, de azért megpróbálok nem unalomba fulladni.

Vasárnap párbaj, ennek megfelelően a vellalakók életének csak azon pillanataiba pillanthatunk bele, ami erről szól, azaz nincs már sima, spontán kurvaanyázás, teleszart budi miatti hiszti, foltos felvágott örvén kiboruló wannabemodellpicsa rikácsolása, csak a párbaj előkészületei a fontosak. Legalább bejött VV Attila, az ötödik széria nagy nyertese, hogy elkezdje Miss Kiskun trenírozását, sajnos nem az Eye of the Tigerre vagy inkább a Karatekölyök zenéjére. A Yodába oltott Miyagi mestert kiválóan hozó Attila egyébként jól játszotta a szerepét, csoda, hogy kibírta röhögés nélkül, amikor leoltotta az agyhalottakat, azok meg csak néztek, hogy miafasz. És ha ilyen bevezetőnk van, akkor mi jön utána? Képregény, perszehogy.