Szívem szerint meghogyvoltoznám a hétvégét, halastul, birkástul, bucsustul, mindenestül, kezdve ott, hogy tényleg két kiló ponty van-e a FILA táskámban, folytatva a „kiborult, mint Hajni pálinkája” közmondás megszületésén át a „fényképezd le a kis picsáját, bocs, nem rád, a kutyára gondoltunk” gyönyörű mondatig, de a nagyérdemű sajnos nem rám, hanem – érthetetlen módon – a VV5-re kíváncsi, ezért csak annyit mondok, egy dolgot feltétlenül tartsanak be azon túlmenően, soha ne hagyjuk, hogy egy vogon a jelenlétünkben olvassa fel a verseit. Az új ökölszabály szombattól: ha vendégségben vagyunk, és a házigazda felesége gobelinezik, soha, soha, de soha ne mondjuk udvariasságból, hogy szeretnénk látni az elkészült műveket, mert olyat látunk, amilyet Attila még a zuhanyzóban sem. (puszi Szilvike, szerivan!) Érdekességként még megemlítem, már csak egyszer tévedtem el, igaz, akkor kénytelen voltam úgy feltenni a kérdést a szemmel láthatóan riadt középkorú hölgynek, elnézést, asszonyom, még a fővárosban vagyok? Határozott fejlődés ez ahhoz képest, hogy pár évvel ezelőtt még multireklámok alapján tájékozódtam és személyes sértésként éltem meg, ha lecserélték őket. Igaz, nem is mondják már a telefonban, „ha ideérsz, megütlek ököllel” meg azt sem, hogy „nem lehetsz ennyire tanyasi bazmeg, nem Ferenc körút, hanem Ferenciek tere”. Nahh, csapjunk bele, sok a dolog, ráadásul az első pillanatok rögtön odabasznak, Veronika rádöglik Péterre és kőolajszármazékokkal kenyegeti a hátát, amit a köznyelv testápolóként ismer, csak az én rögeszmém egyébként, hogy a sampon és a mosogatószer ugyanazon gépről csordogál a flakonba, csak tekernek egyet a bűzcsapon?

Vera ki is akad, szíve szerint már Péter farkába szopta volna a magántulajdon szót, ha módja lett volna rá, a seggébe meg a saját monogramját harapta volna, lehetőség híján puffog, ha csak barátság van köztük, miért fogdossák egymást? Ráadásul ezt neki végig kell nézni! Elindult a Villarádió, Attila, Veronika és Kinga dolgozni indulnak, jé, Attiláról még nem rohadt le a kék köntös, mindenkit üdvözölnek a munkahelyeken két ellipszilonnal, sőt, hárommal, a pékeket, a kovácsokat és a postásokat is, utóbbiakat rövid óval, én a Tibortól kapok agyfaszt hosszú ível. Attila kicsit baszogatja Kingucit, nem olyan sokáig, mint szeretné, mert érkeznek az interjúalanyok, BTA és Vera. Mi a probléma ezzel a remek frizurájú nővel, Annamari? Már a kérdést sem értem, az én hajam ugyanígy áll reggel, mint Veráé, csak én még nem festem, a poszt megírása után valószínűleg erre is sor kerül, úgy éjfélre tippelem a megjelenést, pedig tíz ujjal, vakon. A lányok ekézik egymást, unom a sztorit, ugorgyunk, nagyon gáz, hogy Veronika és Kinguci össze-vissza beszélnek. Kinguci rikácsol, mert ő belekezd a mondatba a Veronika meg beleugat, szóljál már bele Attila, bazmeg! Kicsit drukkolok, szeretnék egy Kazal-féle hagymongyammáelt hallani, de nem. VV Gergő a stúdióban, mikor várható a huszonharmadik epizód a szerivan sztoriban? Apuci nem szeretne békülni, egyiküknek sem lenne jó, Seri morog a kanapén és a szemeit forgatja. Attila is, mert Veronika számot küld Krisznek, hát ott van, hogy szív küldi és bárkinek! Erről jut eszembe, egyszer én is kaptam a mamámtól szívküldit, annyit írt a rádióba, az onokájának születésnapjára egy szép magyar nótával szeretne kedveskedni, hát nem volt őszinte a mosolyom, mikor meghallottam, hogy „kedves édesanyám, miért szültél a világra, inkább dobtál volna, inkább dobtál volna a zavaros Tiszába”. Azóta is azon gondolkodom, nekem nincs humorom, vagy a szerkesztőknek volt.

Eddig tartott a legígéretesebb Villarománc, az van, hogy nincs szeri. Nem is tudom, miről fogok írni ezek után, tényleg. Se Dya, se szeri, sok ez nekem. Lilu meg gumicsizmában van a stúdióban. Az enyém jobb, hehehe. Mind a kettő. A legmégszebb még nem érkezett meg, mert tegnap rendeltem. Lime – férfiak kedvéért ződ – alapon kockás, hijj, alig várom. Mint ahogy azt is, Kinga könnycsatornái mikor apadnak végre ki, egyelőre nem, bőgve ébred, az a baszómackó már tiszta takony lehet. Dya kis helyén Annamari fekszik. Serit meg nem lehet megélni érzelmileg. Ha Fecó mondja, biztos igaz. Hogy hogyan nőtt egy kaktusz a szauna közepére, fogalmam sincs, de nem hagy nyugodni. Kingát és Fecót hidegen hagyja a dolog, Serit ekézik szorgalmasan, állandóan Eszter és Vera seggében lóg, egy könnycsepp ki nem jött a szemén Dyuska miatt! Még akkor sem, mikor az embere elhagyta. Öltözködik, kivasalja a haját, kisminkeli magát naponta ötször és ennyi. Seri mintha hallaná, sminkel a hálóban. Csabának panaszkodik, micsoda görény ez a Geri, kiugatta Dyussal, ez ilyen nókomment. Dyus meg azt se mondta, hogy bakfitty. Csaba elmeséli Gergőnek, Seri agyába az ragadt meg legjobban, hogy nem Gergő esete. Gergő bólogat, jaja, ez egy ilyen hiánypótló cucc volt náluk, akkor van gáz, ha az egyik elkezd többet érezni és most ez történt. Egyébként meg, ha Seri szerint nincs miről beszélni, végre elengedheti magát és felszínre engedheti az eddig mesterségesen elfojtott érzéseit. Fordítok, megdughatom Kingát.

A Villalakók még mindig a médiákok sütét és bokros útvesztőjében kóvályognak, a lapszerkesztés után most rádióznak, aki van annyira mazochista, hallgathatja őket a VV5 hivatalos oldalán. Segítséget is kapnak. Nagyot. Arról fingjuk sincs, ki a szemüveges nyikhaj, aki érkezik hozzájuk a Villába. Ki fog derülni, valami rádiós lehet. Attila nem lelkes, mi a faszt keres itt a Garami Gábor? Egyébként is, az egy pinavadász csávó, bejött ide elszedni azt a keveset?

Tegnap, mikor Kinga azt sikítozta a nyugiban, „miért ezt az idióta dagadék kurvát küldték vissza bazmeg, miért?” gonosz vigyorral arra gondoltam, elég sokan azért, te hisztis picsa, mert pontosan ezt akarták látni. Aztán elégedetten rágyújtottam, hosszan kifújtam a füstöt, hátradőltem és reméltem, apám látta ezt a jelenetet. Amennyiben igen, a hiszti szó velem kapcsolatban többé fel sem merül benne. Aki nem érti, miről beszélek, olvassa el a VV4-1x71 poszt első bekezdését, illetve a cím ellenére szorosan a témakörhöz kapcsolódó A szexmentes éjszaka titka c. írásomat. Dyából még kapunk egy adagot, Verából többet is, még mindig ő a Villamester és még mindig a takarítás a vesszőparipája, neki is áll baszogatni a pinklédit, aki éjjel úr, legyen nappal is, száradjon fel az ágyból és takarítsa el maga után a ganét. Nem ér rá, mert tiszta szar a padló. Miután Dya arra sem kel fel, hogy az ágya mellett lufikat durrant szét, csak egy enyhe hisztériába hajló normális vagy bazmeggel veszi tudomásul a történteket, Vera keménykedni kezd és elkezdi kipakolni a raktárba a kajátpiát és addig nem hagyja abba, míg valaki neki nem áll valaki takarítani. KinguciDyuci erre is baszik felkelni, Csaba a tejet félti, Gergőnek tetszik, hogy Vera ilyen módszerekhez nyúlt, Péternek már nem annyira. Ha nem áll le a csaj, hideg zuhany, apukám!

Vera elkövet egy végzetes hibát. Nemcsak az alapvető élelmiszerekhez ér hozzá, de Péter fűszereihez is. Hánemtom, akárhogy erőlködtem, se sáfrányt, se vaníliát, de még egy kurva piemonti szarvasgombát se láttam a két műanyag kübliben, pedig Péter ezt úgy adta elő, mintha. Az ízvarázs kockát csak nem féltené annyira, ugye. Mivel ezzel Vera túllépte a hatáskörét, megfogják és bevágják a medencébe. A Villamester kicsit értetlenkedik, miért nem azt vágják be a vízbe, aki benn döglik. Péter sztoikus nyugalommal rágyújt, mert nem tudod a határokat, Vera. Kurva sokat leszel abban a medencében.

Bevallom, hazudtam. Mikor ma, Pöcsiséta után a szomszéd néni megkérdezte, áruljam már el, ugyan min röhögtem úgy tegnap este, azt ne mondjam, hogy a tévét néztem, mert nincs abba lófasz se, csak az a ValóVilág, hogy a rossebb enné meg őket, ott, ahol vannak, akkor lesunyt fejjel azt mondtam, dévédén néztem egy filmvígjátékot. Az egy nap egy hazugság elvét betartva azt kénytelen voltam bevallani, később a füst is tőlem jött, mert lábasban próbáltam kukoricát pattogatni, senki nem mondta, hogy fel fog gyulladni. A fél konyha is. Jóvanna, vannak kegyes hazugságok és a szomszéd néni engem egy dógos fiatalasszonynak tart, csak nem rombolom le a saját nimbuszomat azzal, elárulom neki, azon röhögtem visítva „aludjatok jól, szeressétek Esztert, úgysincs más választásotok!” Még mielőtt az Ész elsöprő győzelmet aratott a Test felett, előbb elbúcsúztatjuk Cristofelt, lássuk, mi zajlott a Villában.

Készül az újság, Attila másodjára főszerkesztő. Miután Kinguci kiböki, hogy főnök, elkezdődhet a munka a szerkesztőségben, ahol Attila a főszerkesztő. Másodjára. A főszerkesztő úr, aki másodjára főszerkesztő, kiadja az ukázt, a lapban a következő szavak nem szerepelhetnek: Cristofel, Cristofel és Cristofel. Úgy csinálnak, mintha soha nem is lett volna itt. A fő csapás: mindenkinek szóljunk be, mindenkit sértsünk meg! Ha Annamáriáról bunkót kell írni, akkor Vera szeretné. Mindenképpen bele kell tenni a Tuját, Kinguci fogja megírni szerelmi kapcsolatát Fecóval. Dyáról sértő és támadó jellegű cikk kell. Attila, aki másodjára főszerkesztő, a Boldog sértődést kívánunk! szlogent választja, ennek szellemében készüljenek a cikkek. Apropó, említettem, hogy Attila másodjára főszerkesztő?

Bekövetkezett hát az, amit a VV nézők egyik része várva várt, más részük rettegett tőle: visszatért a kubai macsó! Örültem neki, inkább nézem elszörnyedve-röhögve, ahogy hangosan kifújja az orrát a randiasztalra kikészített papírszalvétába, majd gondosan a tányér alá szuszakolja a cuccos papírdarabot, mint Szerivanék kínlódását, vagy azt, hogyan lazítgatja és teszi zsebre a Könyörtelen Manipulátor szíve gitárjának érzékeny húrait. A gyűlölt ellenség, Csaba ugye szó szerint, Krisz átvitt értelemben legalább már pengetett a Villában, ugye, hehehe. Mindenesetre joggal mondhatjuk, Bobby visszatérése a Dallasba kutyafasza volt ahhoz képest, ahogy Krisz belépett a Villaajtón, hófehér farmerben letérdelt Veronika elé, majd teátrális mozdulattal kitépte magából a vörös rózsát. Mondjuk, azt is érdemes volt tegnap meghallgatni, mikor a megcsalt és megalázott Mónika anyukája azt ordította, „mi a tarka tökömet tud ez a gyerek bazmeg?” meg hogy „ne mondd nekem, ez egy kibebaszott nagy szex volt” de maradjunk a témánál, káosz van.

Vera a Villamester, ez már önmagában nem jelent sok jót, ráadásul a fejébe veszi, hogy itten most rend lesz, fegyelem és tisztaság, mert szégyen, hogy a Villában a fijjug takarítanak. BTA ténfereg az udvaron keresztül, na nehogy unatkozzon, már tépi is ki a mejjébe rejtett papirost, Verát ismerve ez egy kvázi halállistának is felfogható, Annamari feladata mától a konyha rendben tartása. Ha nagyon nem tud magával mit kezdeni, besegíthet a nappaliba. BTA-nak nem tetszik a hangszín, majd ha Vera tud kulturáltan viselkedni, akkor. Ja, hogy nem, akkor paraszt kurva. És inkább azzal foglalkozzon, ne úgy nézzen ki, mint egy rossz transzi. BTA közös képet se akar Verával, mert undorodik és nem tudja egy kicsit sem szeretni. Vera nem szarral gurigázik, beteper a szerkesztőségbe – Csaba a főszerkesztő, igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy említsem – és a kezében cipelt szemeteszsák tartalmát Annamari ágyára önti.

Hiába csinálja Dya tök szívesen a retkes feladatokat, drEszter őt hívta párbajra, volt is ajvékolás, ki hallott még olyat, hogy valaki az általa leggyengébbnek tartott játékost viszi ki, hát még konfliktusuk sem volt egymással! Na, de haladjunk sorjában, lesz itt pancsolás, activity meg üvegezés is, rettentő izgi dolgok, nézzük. Új hét, új feladat, szerkesszenek újságot. Az első munkanap nehezen indul, Dya úgy örül valami lila göncnek, hogy mindjárt sír, Shadi főszerkesztő úr meg ne mondjon ilyet, megszokták, hogy késik, felkelés után egy pisi meg egy orrfújás kijár. Attila még megissza a kávét, Shadi leszarja, elkezdik nélküle. Nagyon jól haladt a munka, hálistennek egy percet nem látunk belőle, mert a bábművészet nyelvén szarrá alázzák Esztert, és ez fontosabb.

Veronika ötletel, legyen az a téma, mikor Eszter kibeszélte Verát! Péter ötlete szokás szerint aljas, az ő csapata a hűtős-Kriszes párbeszédet dolgozza fel, mintha fél füllel hallotta volna. Most már úgyis ki van választva a csajszi! Eszternek Péterék előadása baromi sértő és túlságosan drasztikus volt, gondolom, nem csak arra gondolt, mikor Péter azt rikoltozta, kíván engem ez a nő, kívánja a faszt! Veronikáék előadása gyalázatosan rossz, arra sem jöttem rá, miért kancsónak ábrázolták Esztert, pedig az biztos vicces, de én nem értek a bábművészet nyelvén. Se. Vera megragadja az alkalmat és megkérdezi a lányoktól, valóban mondott-e róla ilyeneket az Eszter. Heves bólogatás, Dya jelent, mint a napköziben, és azt is mondta rólad ám, hogy buta vagy, csak okosnak akarsz látszani! Eszter a teraszon magyarázkodik, igen, mondtam rólad, hogy egy idegesítő, irritáló, elviselhetetlen buta picsa vagy, de csak azért, mert nem hívtál meg a vacsorára. Ott, akkor nagyon dühös volt.

Ott tartottunk, hogy a vörös szőnyeges bulin a Csíkosok szorgalmasan fényképeztek, Kinga hányt a pajtizástól, Attila meg paraszt volt, ahogy szokott, én meg tegnap poszt nélkül hagytam a nyájas olvasókat, de cserébe ma hoztam ajit, ni:

A heroikus Csíkos-Kockás küzdelem legnagyobb örömünkre folytatódik, előtte Dya tíz percet parázik az étkező asztalnál, ezt ertéelül úgy mondják, a kiválasztás közeledtével elkezdődött a Villában az esélylatolgatás. Dya azért parázik, mert beleültették, hogy tök gyenge. Körülbelül ennyit értettem az egészből, mert a mikroportot még mindig a hátukra vetve hordják, az meg rajtam nem sokat segít, nézzük inkább a feladatot, amit a Csíkosok arra használtak, hogy megkarcolgassák az ellenfelet. A bulin készült fotók alapján bulvárhíreket gyártottak, igen kevés sikerrel, teszem hozzá. Shadi majd betrottyantott, azon a képen Kingának akkora mellei vannak, mint Csaba feje! Dya kezd hasonlítani Jackora, pedig csak az ujját használta fogpiszkálónak. Jó lesz az felkarnak is, na mindegy. Attila rámozdult a szakítás után összezavarodott Veronra, pedig Attila felesége, Kinga várandós. Kingának persze a csókos fényképhez is van hozzáfűznivalója, Veronika magát égeti ezekkel.

Hogy őszinte legyek, miket beszélek, szóval, hogy megmondjam az őszintét, utána kellett néznem annak, mi a frász az a selyemsonka, aztán még inkább nem értettem az egészet. Kezdjük ott, hogy nálunk, a tanyán sonkája a disznónak van, szándékosan nem írtam sertést, mer’ az disznó. Hogy egy vákuumcsomagolt felvágottat, ami ráadásul pulykábúl van, egyáltalán miért kell megenni, az legyen az én bajom, parasztgyomrom van, abált szalonna kenyér nélkül, ecetes macskapöcse paprikával bármikor. Két szelet selyemsonka baszki, Shadikám, veled se ülnék egy asztalhoz, arra már ki sem térek, milyen szellemi-testi erőfeszítéseknek lehetnek tudtunkon kívül kitéve a Villában, hogy állandóan energiaitalt isznak, egy laza fröccsel többre menne mindenki, a cukortartalmat meg sem említem, Kinga segge nem véletlenül akkora pár hét után, mint a tanyasi lavór.

Szóval két darab ipari hústermék miatt tört ki a VV5 első sonkabotránya, mert Shadi azt akar reggelizni, Seriék meg a múltkor is megzabálták az egészet. Shadi a cirkusz végén már attól fél, hogy felzabálódik magától a sonka. A lányok jézusomoznak meg bazmegelnek, Péternek van egyedül esze, kaján mosollyal figyeli, a kis hülyegyerek a kiválasztás előtt hogyan gyűjti magának a jeleket. Hogy végül kapott-e két szeletet abból a kurva selyemsonkából, nem derült ki, de legalább eltelt jó tíz perc a műsoridőből, és láthattuk megint Serit kapálózni, a cséphadaró kutyafasza ehhez a nőhöz, ha próbálja megjátszani, mennyire fel van háborodva. De még ha egy jamón serrano lett, volna, könyörgöm, na jó, befejeztem.

A világ legjobb rakott krumplija után – természetesen én, ki más - csak pupillareflexre vagyok képes, hogy posztot sikerül-e írnom, rövidesen kiderül. A többi inszomniásnak szeretettel üzenem, ma óraállítás, számunkra örömünnep, egy órával többet nem alszunk ma. Dya bezzeg tudna, nem hiszi el. A legmélyebb álmából! Dya büntiben van, a katonai rádiót cipeli a hátán és meghatározott időközönként jelentenie kell. Végigcsattog a Villán, Dyatizedes jelenti a főhadiszállásnak, hogy még mindenki nagyon álmos. A fiúk a kertben röhögnek rajta, Gergő szerint, ha Dya katona lenne, őt lőnék le először, de nem az ellenség, hanem a saját felettese. A tizedes viszont úgy gondolja, ő egy hisztis, de kitartó katona lenne, és egyszerűen kivolt már attól a hülye rádiótól. Tényleg. Juj, lejárt a bünti, Dya annyira örül, hogy még a jelentés szövegét is elfelejti, hogy kinek a negyvennégyes papucsát húzta fel félálomban, rejtély. Ja még az történt, hogy az összes ágyat lehúzták, reggeliztek Kingán és most éppen játszottak a szavakkal. Rámeredek az órára, fertályóra ezzel el is telt.

Nem sokkal később tébolyult sikolt hallattok, mától a Villában is lesz Busifa, hogy Veronika az elmúlt napokban átélt lelki kínokat könnyebben tudja feldolgozni. Mivel a Lakóknak halványlila segédfogalma nincs arról, mi az a Busifa, mesélje el neki. Veron elmeséli, a Busifán nőtt fel. Ja, nem, az utcában, ahol a Busifa állt. Ha szomorú, vagy megbántja egy fiú, felmászik rá és gondolkodik. Ahogy most is, pink köntösben, Zizi lenyúzott bőréből készült kiscocás szobamamuszkában, jó, nekem volt macis meg nyuszis is. A rózsaszín masnisat kidobtam, abban estem akkorát a fürdőben, mint az ólajtó. Veronika nagyon akarja utálni Kriszt és kattog. Tudja, hogy néha hülye volt a Kubai, de hiányzik neki nagyon. Veronika, nekem is.

Végre úgy kezdődött az öfi, hogy a saját gondolataim hallhattam vissza: „óbazmeg, Aréna, nem hiszem el!” Dya gyorsan pisilt is, hát, néha én is majd’ összehugyozom magam, mondjuk én kínomban. Tegnap egyébként is túlléptem saját határaimon, mert belenéztem az Összeesküvőkbe – Marcsa kedvéért, akit innen is köszöntök a 29. születésnapja alkalmából és igen, megteszem azt, amit még sose: :DDD – és csak akkor jöttem rá, milyen szerencsés vagyok, hogy a ValóVilágot hogyvoltozom, mikor egy hatvanas nő azt óbégatta: „ha én egyszer azt mondom, hogy szeláví, akkor szeláví!” (vö. Gombi, ha én egyszer, azt mondom, hogy kuss!) Szóval, Aréna, magvas gondolatok és rokibálboá tekintetek, különösen Dyáé.

Balázsnak rögtön javasolnám azt a szösztelenítő hengert, amivel én ugyan nem tudtam leszedni a Péter Papiról rám ragadt negyvenezer darab kutyaszőrt, mikor a kis gyökér úgy döntött, márpedig ő az ölemben utazik, kicsit később némi elégtételt éreztem, mikor véletlenül rálépett az ablakemelőre és csak én röhögtem üvöltve az önlefejezésen, mint kutyaöngyilkossági kísérleten, Anna nem. Szerintem azt sem hiszi el, hogy nem én voltam, hagyjuk, ami történt, megtörtént. Ja, igen, sötétbarna ruhában voltam. Péter Papi szőre fehér, csak úgy mondom. Még elmesélném azt is, hogy a Sarki Fűszereshez igyekezvén felfedeztünk az utcán egy „ujjazás 100 Ft!” táblát is, de szorít az idő. Igen, visszamentünk kétszer megnézni, nahh, Aréna.