Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Peti nagy lendülettel köszönt minket ezen az elátkozott estén. Úgy kísér minket ma végig a retteneten, mint egy infantilis, szadista Vergilius Dantét a Pokolban. Nyomasztó rész lesz tehát a mai. Peti lezárja a nézői szavazást, azaz megtudjuk, hogy a lakosság (rendőrségi szóvivős dialektusban „lakóság”) szerint ki generálja a legtöbb sztorit a villában. A legkevesebb szavazatot kapó búcsúzik. Rutinosabb néző azért sejthette, hogy ez a végkimenetele a szavazásnak, de azért szerintem lehetne ezt azért előre is jelezni, vagy a kérdés lehetne konkrétabb (ki húzzon haza sürgősségileg). Mercédesz lett a legutolsó, 1.14%-kal. Átütő sikernek ezt legfeljebb egy kamupárt mondaná, mert már pont nem kéne visszafizetnie az államtól kapott kampányfinanszírozást.
Üdv, én is új vagyok, mint Laura, és kicsit szégyellem is magam, hogy ilyen jó részt kaptam, miután Dzsudibíéknek 5, szerintem elég unalmas nap jutott. Puskás Peti köszönt minket, sok erőt kíván Anikónak, meg nem nevezett ok miatt. Rákeresve kiderül, hogy Anikónak valamilyen sürgős, komolyabb műtétje lesz holnap. Én is kitartást kívánok, bár aki Alekosszal és Baukó Évával közel 5 hónapot élt egy fedél alatt komolyabb emberölési kísérlet nélkül, abban biztosan bőven van kraft. Peti utal Klág Dávid telexes Való Világ kritikájára (aminek sok állításával lehetne szerintem vitatkozni), amiben csurig spurizott Tillaként lett megemlítve. Amúgy vicc és gonoszság nélkül együtt érzek vele: én is olyan munkát végzek, amire alapvetően alkalmatlan vagyok és én sem töröm össze magam a fejlődésért. Népi hősöm vagy Peti, hajrá.
Üdvözlök minden olvasót, ebben a szezonban én is csatlakozom a VV hogyvolt-írók kis csoportjához. Remélem, hogy jól fogtok szórakozni az írásokon (nagyon fogok igyekezni, hogy így legyen és szánom bánom, hogy így megcsúsztam az írással) és azt is remélem én is jót mulatok majd a gyökereken mialatt írom a posztokat.
Anikó tanító nénis kis kontyban azzal köszönt minket, hogy mindenki nyugodjon meg, mert végre teljes létszámmal fog dübörögni a jubileumi VV, ugyanis este beköltözik Mercédesz és Bálint. Még szerencse, mert annyira izgultam mikorra töltik fel az állatkertet, hogy az álmatlan éjszakáktól ma reggelre idegállapotba kerültem.
Szigorúan hívja fel Anikó a figyelmünket: Mercédesz nem összekeverendő Mercivel és Digó nem Diégó, majd hozzáteszi, hogy magnéziumot szed, hogy ezt a jó formát megtartsa amit most mutatott – már a nevek prezentálását illetően. A mai briliáns kérdés: kit pocsékolnak meg először a lányok közül? Tessen szavazni, én az ötből az egyikre tippelek.
Ancsa jutott mára megint, akinek rémlik, hogy valami külföldi nevű csávó költözött be tegnap, Di-vel kezdődik, forognak a kerekek, mi a faszom is volt te, DIÉGÓ, csak egy kicsit ment mellé Ancsám, négyes alá. Ancsa aggódik Merci miatt (mondhatott volna ladát is, ötös), ugyanis Vivi, Amanda és Gina úgy döntöttek, Merci ki van közösítve. Amanda szerint Merci az a karakter, aki rácsavarodik más, erős karakterekre, hogy magát erősítse, Vivi szerint Merci buta, Ginának meg az a baja vele, hogy nem bírja ki, ha nem a középpontban van, aranyos, hogy milyen tűpontos leírást adott ez a három nyomoronc saját magáról. Eközben Merci nagyon el van foglalva azzal, hogy Renátóra rácsavarodva a középpontba terelgesse saját magát azzal, hogy óvszert húz a fejére, merthát ugye nem valami okos szegénykém.
Péter fogad minket, a kreatívosokat idén egy fémforgácsoló üzemből válogatták össze, a napi kérdés, hogy legyen-e Digónak bulija, csak remélni merem, hogy a szavazóknak van annyi humorérzéke, hogy egy nagy kövér nemet szavaznak meg a végére, a kurvaéletbeismár. Egyébként meg szeretnék innen megkérni egy teljesen random rtl-es dolgozót, hogy fogjon már meg egy kurva taknyos zsepit és tömködje be Peti könyöklője alá, mert halálosan idegesít, ahogy minden mozdulatnál dűlborul az egész szar, köszönöm. A beköltözés utáni pillanatokkal kezdünk, aztakurva, defain, halloooood, illetve ezek tetszőleges variációi szökkennek szárba a villa különböző pontjairól, majd Merci és Amanda teszik fel a 20 milliós kérdést a fiúknak, ki az, aki horkol, mert mind a ketten csak teljes csendben és nyugalomban tudnak elaludni. Nem tudom, hogy Digó arakeresése, vagy ez indokolja-e jobban, az
kérdés felvetését. Gábor és Mó azonnal birtokba veszik a dzsakut, Gábor itt a meleg vízben tudta magát életében először elengedni úgy igazán, nagyon nyugasztaló érzés ez neki, és legalább 2 karót ki tudott engedni a seggéből a további bentragadt 10 közül.
Az idei első dupla – ha a legelső részt nem számoljuk. Nem csodálkozom, volt mit mesélni és így lett igazán kerek a mostani sztori. Szokásommal ellentétben sikerült rövidre fognom a mondandóm és a lényegre koncentrálni. Lássuk miből élünk:
Kim kiesése után Michele értetlenkedve érkezik vissza a táborba, nem érti miért nem mondták el neki, hogy Kim lesz az esti kieső, pedig egyértelmű volt, hogy Jeremyt akarja játékban tartani. Elmondom miért. Nem tekintik partnernek, ezért. Michele-re még mindig úgy néz mindenki, mint egy utasra. Valljuk be, van ebben valami, mert ez már a sokadik szavazás ami után leesett állal tér vissza a táborba. Jeremy is értetlenkedik. Ő azt nem érti miért ilyen népszerű, hogy sokadik alkalommal akarják kiejteni. Ezt is elmondom – bár kezd úgy tűnni mintha a seggemben is fejem lenne, de nem atomfizika ez, nah - senki sem érzi úgy, hogy lenne esélye Jeremy ellen a döntőben. Ennyi. Egyszerű ugye?
Másnap reggel minden megy tovább a rendes survivor kerékvágásban. Jeremy és Tony arról beszélgetnek a tűznél mindjárt vége. Nem sok már, alig több, mint egy hét van hátra. Két hét – mondja Tony. Jeremy ránéz értetlenül: két mi? Két hét! – mondja Tony. Ugyanis Tony szerint egy munkahét 5 nap, tehát a 9 nap az 2 hét. Ezért kellene nektek rendőröknek visszamenni az iskolába!- mondja Tonynak. Miért? 10 nap az 2 hét. – mondja Tony. 14 nap, az 2 hét! A hetet nem munkanapban számoljuk. Mi van a hétvégével? Tonyt nem lehet meggyőzni, Jeremy nevet, Tony halálosan komoly. Ma is tanultam valamit – bár nem vagyok benne biztos el merjek-e dicsekedni vele.
A múlt heti one man show után, Tony telefonja egész éjszaka csörgött: Hello, my name is Penny Tony. What is problem please? Hello, my name is Tony. Please hold! Sarah annyira kiakadt a tanács miatt, hogy a parti kiabálását – amit suttogásnak szánt a drágám, de elszámolta a mamanucai levegő sűrűségét, így jobban terjedt a hangja a vártnál – még a táborban is hallották. Kinyírtad a játékomat Tony! Ezek után senki nem akar velem szóba állni! Ennyi volt, végeztünk!– „suttogta”. És ez kérem az, amikor Sarah nem mérges, mert elhatározza, hogy nyugodt marad. Nem szeretnék vele találkozni, amikor valóban feldühítik. Tony vérbeli ügyfélszolgálatos módjára megnyugtatja, vagyis mivel Sarah nyugodt mondjuk úgy, értelmet beszél a fejébe, elsimítja a dolgokat és visszaállítja a rendet: Cops Are Us Rules.
Ben száját is befogja az infóval, hogy van egy rejtett védettsége – ekkor a szemem enyhén tikkelni kezd, a szám széle pedig kissé megremeg: M I É R T? Mégis MIÉRT kell ennek az infantilis, játék szempontjából megbízhatatlan embernek ezt elmondani? Ám mire jobban belemerülnék a MIÉRT fejtegetésébe, Tonyt leszarja egy madár. Vagy egy denevér. Vagy valami éjszakai repülő lény. Ezzel nemcsak az én gondolatmenetem szakad meg, hanem Tony és Ben beszélgetése is. Az instant karma utolérte emberünket. Van ez így.
Egy kis madárszar azonban nem állíthatja meg az én Tony haveromat, reggel ott folytatja ahol korábban abbahagyta, my boy Tony is back! Ezúttal nem épített levelekből, ágakból rejtekhelyet és nem is a földbe ásta bele magát, nem-nem. Szintet lépett. Felköltözött egy fára. Hogy hol? Még szép, hogy a kútnál! Hülye vagy? Eddig is bevált – majdnem mindig, de egyszer biztosan. Sarah kuksizza meg mit csinál és mondja neki: minden zöld, nem látlak. Kiváló, indulhat a kémkedés. Ha mást nem, annyit biztos nyer vele, hogy ott nem tojja le újra egy másik madár.
Jeremy angolosan távozott a tanácsról és ma vele kezdünk. Mondjuk az angolosan távozás erős túlzás, tekintve a szövetség nyakig szarban hagyását és azt a tényt, hogy ezután újdonsült haverja Tyson távozott. Ugyanakkor hibáztatni nem lehet, mert Jeremy magának szeretne 2 millió dollárt nem másoknak és ha nem húzza fel a nyúlcipőt, búcsút inthetett volna a terveinek. Mindenki masszívan hazudik mindenkinek két hete. Mentem volna egy előnnyel a zsebemben az Edge-re? - kérdezi. Jogos. Bár könnyen lehet, hogy a többiek így is vért akarnak majd. Jeremy is ezen gondolkodik a tűz mellett és azon vajon ki esett ki. Sokat nem kell várnia és úgy néz ki nem számíthat sok jóra. Ridegtartás van, hiába kérdezi mi történt senki nem kezd vad sztorizásba. Nem látod? Tyson nincs itt. Shitfuck! Oda a pajzs! Nem meglepő módon Jeremy maradt az első számú közellenség. Ben fejébe próbál értelmet beszélni és azt magyarázza neki, hogy Tyson kiesésével ő is veszélyben van, mert „tippelj ki a legnagyobb, legkeményebb pasi itt?” – költői kérdésnek szánja, de Ben teljesen őszintén visszakérdez: te? … Tényleg? – kérdezi Jeremy döbbenten, de egyébként van ebben az ártatlan kérdésben valami. Simán kiszavaznám Jeremyt Ben előtt. Sorry dude, ez a hajó elment.
Elérkezett az epizód, amit minden évben megkapunk és a készítők – velem ellentétben – imádják. Vegyétek elő a százas zsebkendőt, jön az érzelmes aláfestő zene és a közeli képek a játékosokról, mert itt vannak a rokonok. Most kivételesen hamar történnek a nagy találkozások, mert még 10 játékos van versenyben. Méltón ünnepelve a 40. évadot nem egy családtag, hanem jóformán az egész pereputty utazhatott. Na jó. Nagybácsik, nagynénik, nagymamák, nagypapák azért nem, de a gyerkőcök – akinek vannak – eljöttek.
Kimhez a férje és a három lurkó jött. Nemcsak Kim sír, mindenki. A gondolattól, hogy találkoznak a szeretteikkel már most összeroppantak. Benhez is a család jön. A kislánya egy „surpriiiiiiise” kiáltással rohan elő a dzsungelből. Cute. Sophie-hoz a vőlegénye jött, Sarahoz pedig a fiúk. Denise-hez a férje és a lánya érkezett, Nickhez a menyasszonya, Tonyhoz a feleség és a gyerekek. Az egész család sír. Tony erről fantáziált rég, hogy az egész családja eljön hozzá. Amikor először játszott a felesége nem tudott eljönni hozzá a szigetre, mert a kislányuk még pólyás volt. Amikor Tony nyert, szintén nem tudott ott lenni, mert a kisfiukkal volt várandós. Most végre mind itt lehetnek. Good for them. Michele-hez a tesója jött, Tysonhoz és Jeremyhez a feleség és a gyerekek. Tysonnak, az egyik kislánya nincs itt, Jeremy meg alig várta, hogy sorra kerüljön. A legutóbbi loved one visitnél mondta el Val (Jeremy felesége), hogy kisfiuk lesz – ő most Jeremy karján ül és azóta született egy 4. gyerkőc is, akit Val tart a kezében. Miután mindenki leült Jeff elsüt egy béna viccet hogyan fog mindenki részt venni a mai játékon, majd elmondja a jó hírt: nem lesz játék, együtt tölthetitek a délutánt mindannyian a táborban. Képek a következő oldalon.