Egy zseniális sorozatnak fut neki ismét a TV2 a szombati sci-fi délután keretein belül, a hetvenes évek egyik kultsorozatnak újráját nézheti meg a magyar sci-fi rajongók tábora. Kissé érthetetlen ugyan, hogy most miért kell megismételni az első évadot, előtte a 4(!) részbe szabdalt minivel, hiszen ezt már mindenki látta, akit érdekelt, plusz nézettséget nemigen fog hozni, mondjuk időhúzásra tökéletesen alkalmas.

A nyitó képsorok és az alattuk olvasható szöveg zseniálisan megadják az alaphangot: 12 kolóniáról van szó, Cylon nevyű robotokról, az emberiség tehát kirajzott, gondolhatnánk, és kolonizálta az űrt, de ennél persze kissé összetettebb a dolog. A Cylonokal háborúztunk, visszavonultak, ötven évig nem hallottunk felőlük, aztán megjelent egy szőke jónő, és belefingott a nulláslisztbe.

Az a legnagyobb bajom ezzel a sorozattal, hogy olyan kurva lassan bontják ki az egyes szálakat, hogy beleőszülök, pedig Loston edzett, türelmes sorozatfüggő vagyok. Ismét nem nagyon haladtunk előre semmit, pdig lett volna mit, de sebaj.

Eheti díjnyertes visszatérőnk Knox, akinek már a neve is hidegrázást kelt minden jóérzésű zenerajongóban (a szó eleji "k" csendes, nem ejtjük), szeretni pedig nem nagyon kell, mert gyilkos, a sorozatos fajtából. Prostikat szabdalt fel, majd emelt nekik helyes kis oltárokat a pincéjében, de aztán elvitték, így leállt a dologgal (vagy folytatta az ET-k között, ki tudja), de most, hogy visszahozták, megint rákezdi.

Ugye, ugye, kár szétvágni a pilotot két darabra, az ember úgy érzi, mintha valaminek a közepébe csöppenne, oszt néz hülyén az elején, hogy anyjuk, ezmegittmosthogyis? Eh, mindegy, nálam sokkal okosabb emberek sem tudják megfejteni a műsorigazgatók csavaros észjárásának finomságait.

Ott tartunk tehát, hogy a meglehetősen haszontalan szuperképességgel bíró furcsa arcú ember addig rázott egy kerítést, míg a házban lakó fazon meg nem hal, mint később kiderül, attól, hogy a koponyája szétrepedt. Mire lehet egy ilyen dolgot használni? Követ fejteni max, ehhez viszont nem fűlik a foga Orsonnak, szeretne ő inkább nyugodtan élni. Tom és Diana kihallgatja, de azon kívül, hogy leamortizálják a rendőség kávésedény készletét, nem jutnak semmire. Orsonnak vérzik az orra, amikor ideges.

Amikor annak idején a Friderkuszban egy fazon elmesélte, hogyan rabolták el a földönkívüliek, nem emlegetett fényes izéket, csak hajtogatta, hogy a kocsmából kimenet történt, és istenbizony nem tudja hogyan került az árokpartra. Neki nem hittek, vajh hinni fognak a 4400 semmiből előkerült átlagembernek? 1946-ban nyitunk, kislány tűnik el fényben, majd egy fekete pilóta 1951-ben, és így tovább. Az expozíció tökéletes, a 9. percre nem csupán a főszereplők kilétével vagyunk tisztában, de a konfliktussal is: jön egy nagy fényes izé, oszt le kell lőni, mert különben.

Nem tudjuk lelőni, az ilyen filmek visszatérő eleme, hogy a nagy fényes izék ellen a világ hirtelen egységbe tömörülő országaiban fellelhető összes rakéta kevés. 3 éve kómában heverő fia mellett egyik főhősünk, Tom is nyugtázza: szarban a haza. Másik ügynökfőhősünk, Diane kiokosítja főnökét arról, hogy egy üstökös bizony nem változtat irányt, ez inkább űrhajó. És leszáll. A tóparton. És otthagy 4400 embert.