A főcím két új helyszínnel kecsegteti a komplex történetszálak miatt amúgy is a kétségbeesés szélére sodort alkalmi nézőket - ez az a sorozat, amibe tényleg nem lehet menet közben beszállni, mert nem fogunk érteni belőle semmit. Qarth és Harrenhal a két új makett mellesleg, tök jól néznek ki így felülről.
Nem akarom elrontani senki szórakozását jóelőre, de ez a rész igazán csak azoknak volt élvezhető, akik olvasták a második kötetet (csak az érdekesség kedvéért, ezt a részt a Királyok csatája 2., 15., 18., 20., 21., 23., 24., 25., 26., 29. és 45. fejezeteiből kalapálták össze, a főszereplők közül nem láttuk benne Robb, Jamie, Joffrey, Daenerys és Stannis karakterét), esemény nem nagyon volt, viszont annál több expozíció. Mivel az ilyen részekről igazi kínszenvedés hogyvótozni, nem leszünk túl hosszúak.
Arry, azaz Arya éppen pisil egy patakparton, guggolva, mint minden rendes lány, de nem sok fiú. Kész lebukás, ha valaki rátalál. Arya visszaigyekszik a többiekhez, amikor a ketreces szekérből rászólnak, hogy adjon már vizet és/vagy sört. Az egyik Falra szánt elítélt szépen kéri, őt Jaqen H'gharnak hívják, a másik meg egy büdös bunkó, Arya rá is ver a ketrecre egy husánggal, eridj már, nem kapsz sört. A fazon kicsit ideges lesz, és kilátásba helyezi, hogy a husángot Arya seggébe tolja fel, majd véresen húzza ki. Ezt teszi az emberrel a sitt, tessék elképzelni, miket szól majd be Damu Roland, ha egyszer kieresztik. Arya fel sem dolgozhatja a traumát, mert két aranyköpenyes lovas jön, egy legényt keresnek, de nem őt, hanem Gendryt, mert ugye fattyú, és ezért veszélyes. Yoren, az Éjjeli őrség karaván mellé vezényelt toborzója viszont nem állja, ha valaki bunkómód kérdez, így egy reggel élezett tőrt nyom a nyikhaj combjához és kivérzést helyez kilátásba, ha nem húz a picsába. Aztán mindenki meredten nézi Gendryt.
Na, kérem szépen, megint itt vannak a pszeudo középkor lovagjai, meg az ő problémáik. Arra egy egész hogyvolt kevés lenne, hogy összefoglaljuk az első évados történéseket, nem is tesszük meg, tessék a tagre klikkolni, és egy délelőtt alatt képbe lehet kerülni - ha valaki nem látta az első évadot, amúgy sem nagyon érti, mi az isten történik éppen a képernyőn. A főcím kicsit átalakult, na nem radikálisan, csak pont annyira, amennyire kell, a zenén alakítani kellett, mert hosszabb az animáció, több a név, és ami a legfaszább, Tyrion, azaz Peter Dinklage neve szerepel első helyen, király. Azzal nyitunk, hogy Dubrovnik várának tetején egy kutyafej sisakos csávó agyonver egy másikat, mert Joffrey király szórakozni akar a nevenapján, és erre ez a legjobb megoldás.
Naszóval, ott tartottunk, hogy Ned Stark, az Év Faterja versenyben hendikeppel indul északi nemesember egy fejjel megrövidült Joffrey, a Pöcsfej király keze által, legalábbis közvetve, miközben egyik lánya éppen gyilkosa arájaként tetszeleg a királyi udvarban, a másik a városi csőcselékben kóborol és galambokat fojtogat, legkisebb gyermeke elvadult, mint a farkasa, az eggyel nagyobb, akit még kómásan hagyott hátra annak idején, egy félbolond lovászfiú hátán kénytelen közlekedni, mert lebénult, legidősebb (édes)gyermeke meg háborúzik valahol vidéken, aggódó anyja kéztördelésének hangjára hangolva. Van neki egy fattya is, azt meg a Falra küldte, hogy ne legyen láb alatt.
Reszelős légzéssel nyitunk a koromsötétben, igencsak Ned lesz az, akinek nem ártana vagy abbahagyni a dohányzást, vagy lakóhelyet váltania. Elég szarul néz ki, na, én ebben a sminkben alkalmaznám valami férfiaknak szánt krém előtte-utána reklámjához. Varys jön, hogy beszéljen a fejével, a birodalom és a saját jól felfogott érdekedben hagyd már a becsületet a picsába, Ned, valld be bűneid és mehetsz varjúnak a falra. Becsület, mondja Ned, becsület, becsületes becsületben BECSÜLET. Rosszabb, mint Hodor, esküszöm. Varys fel is idegesíti magát, és elhúz, de még odaveti neki, hogy jólvanbazdmeg, becsület, de a lányaid érdekében egy kicsit hajítsd már sutba, majd a Falon lehetsz megint saját magad élő szobra.
A előző két részben, hogy is mondjam, elmérgesedett a helyzet Ned Stark és a Lannisterek között, meghalt egy király, egy törpét majdnem kihajítottak az ablakból és így tovább, nem egy szívderítő hely ez a Westeros. Ebben a stílusban folytatjuk tovább a történéseket egy kardcsapással odébb, ahol az előző rész véget ért, Királyvárban irtják a Starkokat, vörös páncélos Lannister-pribékek és a városi őrség tagjai vágnak le minden kiálló részt az egykori Segítő háza népéből. Arya minderről egyelőre nem tud, mert éppen vívni tanul fakarddal, és olyan magvas gondolatokat kap a mestertől örökbe, hogy a látás a vívás lelke, és így tovább.
Két egészen kiváló epizódon vagyunk túl, remélhetőleg a mostani is tartja a színvonalat - ha ugyanazt kapjuk, mint ami a könyvben áll ezen a tájékon, akkor nem lesz gond. Katonai táborban nyitunk, a vörös-arany kombinációból a Lannistereké. Jó nagy, biztos leértékelés volt a katonai sátrak osztályán a hollywoodi művészellátóban. Jaime Lannister éppen Ned Stark levelét olvassa fel a faternak, Tywin Lannister járuljon a udvar elé, blablablabla, de az inkább egykedvű, habár szakavatottnak tűnő (nem vagyok hentes, helló) mozdulatokkal szed szét egy szarvast és nem hatja meg a Segítő üzenete. Jó nagy böszmeség volt megtámadni, veti oda a fiának, de ha már így alakult, legalább nyírtad volna ki.
Holnap lesz hogyvolt a részből, cserébe extra fasza lesz, sokkoló képekkel. Itt van egy.
Az előző részben elszabadult a paripa az írókkal, minden szál megindult, mint Czollner Gyula fantáziája Alonso alsógatyás fotóját látva, csak aztán nehogy beleszakadjunk ebbe a fene nagy rohanásba. Ned Starknak (megint) szar napja van, nem elég, hogy térdkalácson szúrta valami nyikhaj, és csatakosra izzadta a parókáját, amint lázálmából magához tér, egy nagyon kövér szakállas ember és szőke hajú neje néz le rá fagyos tekintettel, veszett egy feleséged van neked, te Ned, elfogja itt a fogyatékkal élő rokont, ejnyemár. Felnyomjuk az esélyegyenlőségi ombudsmannál, meglásd. Engem a királyné testvére molesztált fényes nappal, lő vissza Stark, az micsoda parasztság volt már. Jory-t meg kajakra szemen szúrta a gyökér.
