Hogy eddig mi volt Westeroson és Essoson, az innen kiderül, aki most kezdi a sorozatot, az meg azonnal hagyja abba az olvasás, és nézze meg az első 30 részt, mert egyrészt érdemes, másrészt meg anélkül fogalma nem lesz arról, miért keveri a szart a kisfickó, és miért van három bazinagy sárkánya a rettentő szőke parókás csajnak. És eleve nem is érti ezt a mondatot sem, na mindegy.

Az Ikreknél

A Vörös Nász utáni percekkel nyitunk, Roose Bolton sztoikus ábrázattal nézi a várfalról, ahogy odalent irtják a Stark katonákat, remélem majd akkor is ilyen feje lesz, amikor az északiak cserébe kibelezik valamikor, mert ugye "az észak nem felejt." A mayhem képei elég plasztikusak és jó sötétek, nehogy premier plánban lássunk már a kelleténél több statisztát, gondolom a lóvé erre az epizódra már meglehetősen fogyóban volt. Sándorunk és Arya a mészárszékről igyekeznek távozni ép bőrrel, a Vérebet a mindenütt lobogó tüzek aggasztják, Arya meg sokkot kap, amikor pár Frey-katona körbemasíroztatja Robb fej nélküli holttestét, amire a farkasa fejét eszkábálta pár ügyes kéz. Gratula.

Az Ikreknél I.

Azzal kezdünk, hogy Robb és a muter egy térképasztal felett görnyednek, ami ugyan Stannisé nyomába sem érhet, de az ugye egy fix cucc, ez meg mobil, mozgatható, utazás közbeni babázásra is használható darab, szóval egál az állás. A terepasztalhoz tartozik egy helyre kis játékmező, rajta Westeros térképével, meg kismillió figura, farkasfejes, oroszlánfejes, ikertornyos sőt, még nyúzott emberes is. Bazinagy utazóláda kell ahhoz, hogy minden ház minden vazallusa és az őket képviselő figurák beleférjenek, ráadásul kell több is mindegyikből, másképp nem lehetne eljátszani Kaszter-hegy ostromát, márpedig Cat és Robb most éppen ezzel foglalkozik.

Ami korábban történt, az itt elolvasható, a mostani részről elöljáróban csak annyit, hogy ez a jelentőségteljes pillantások epizódja volt, Tyrion, Tywin, Cersei, Shae, Sansa, Arya, Stannis és Dany is nézett olyanokat, hogy csak lestünk, a Ser Davost alakító Liam Cunningham pedig nyugodtan benyújthatja az olvasós jelenetét a legjobb drámai mellékszereplő Emmy-díjára.

Lassan már visszafele vágjuk a centit a Trónok harca új évadában, már csak három rész, és finálé sajnos, de addig is itt van nekünk az évad első (és egyben utolsó) olyan része, ami maga George RR Martin írt, hátha fasza lesz. Az eddig történtekről itt lehet bővebben olvasni.

Elég sűrű epizódunk volt, szóval nem tekintünk vissza, hanem egyből a lecsóba csapunk, megtartva a helyszínekre bontott struktúrát, ahogy szoktuk. A korábbi részek itt érhetők el, ha valakinek averziói lennének a tagekre klikkolgatással szemben.

A Falon túl

Samu és Szegfű a tűzépítés fortélyairól beszélget valahol az erdőben, 3 napi járóföldre a Faltól. A társalgás érdekes, de valahol olyan, mintha Forrest Gump és nőnemű klónja társalogna, Szegfű lassú, Samu meg annyit ért a túléléshez, mint én a harangöntéshez, márpedig én nagyon szar harangot öntenék. Samu az Elsők Öklén talált egy obszidiánpengét, és ettől tökre beindul, de Szegfű gyakorlatiasabb és megkérdi, hogy mire jó. Egyelőre nem tudni, de az ilyesmit nem szokás csak úgy, minden ok nélkül belengetni az ember orra elé. Samu énekel egy mozgalmi dalt is, amitől Szegfű kisfia elalszik, nagyon romantikus.

Az epizódot felvezető képsorokból úgy tűnik, sűrű napunk lesz, lesz itt minden Jamie levágott kezétől az Operation: Fuck Westeros-t beindító Dany-n át a hőbörgő Karstrarkig. Aki lemaradt volna az eddigiekről, itt pótolhatja.

Az előző körben Dany eljutott odáig, hogy belőtte a sárkányok árfolyamát (8000 herélt rabszolgát érnek darabonként), Theont kiszabadította valami ember, Jamie meg addig emberkedett egy Locke nevű, nem túl szimpatikus csávóval, hogy az levágta a jobb kezét, azt, amivel a kardot forgatja. A Lannisterek jobb híján egymást marják, Podricknak csudafarka van, a Falon túl meg hideg van, de kurvára. Helyszínekre bontjuk a hogyvótot, ha valakinek az eddigiek nem lennének világosak, klikkoljon ide, hátha segít.

Ami múlt héten történt, az itt elolvasható, nem ragozzuk, sokan és sokat kódorogtak Westeros különböző részein, a főszereplők meg egyre távolabb kerülnek egymástól. Rögvest az elejére itt egy csöcs meg egy pina, hogy azok, akik csak a 18-as karika miatt jöttek, elégedettek legyenek. Megvolt? Na, akkor jöhet a helyszínekre bontott hogyvót.

Az évadnyitóban elkezdtük mozgatni a sakkfigurákat a nagy táblán, volt aki megborult egy kicsit, mások meg elő sem kerültek (Jamie, Brienne, Bran, Hodor, Rickon, stb.), de ez így van jól, aki egyszerű, lineáris történetre vágyna, olvasson Éjjel-nappal Budapest hogyvoltokat, ott csak az a kérdés, ki kúr meg kit. A hogyvolt a szokásoknak megfelelően helyszínekre bontva következik, és mivel nem magyarul olvastam a regényeket, és nem tudom pontosan az egyes helyszínek nevét hogyan fordították, így néha maradunk az angol verziónál. Kommentekben lehet anyázni.