Elég sűrű epizódunk volt, szóval nem tekintünk vissza, hanem egyből a lecsóba csapunk, megtartva a helyszínekre bontott struktúrát, ahogy szoktuk. A korábbi részek itt érhetők el, ha valakinek averziói lennének a tagekre klikkolgatással szemben.
A Falon túl
Samu és Szegfű a tűzépítés fortélyairól beszélget valahol az erdőben, 3 napi járóföldre a Faltól. A társalgás érdekes, de valahol olyan, mintha Forrest Gump és nőnemű klónja társalogna, Szegfű lassú, Samu meg annyit ért a túléléshez, mint én a harangöntéshez, márpedig én nagyon szar harangot öntenék. Samu az Elsők Öklén talált egy obszidiánpengét, és ettől tökre beindul, de Szegfű gyakorlatiasabb és megkérdi, hogy mire jó. Egyelőre nem tudni, de az ilyesmit nem szokás csak úgy, minden ok nélkül belengetni az ember orra elé. Samu énekel egy mozgalmi dalt is, amitől Szegfű kisfia elalszik, nagyon romantikus.
(Közjáték valahol északon: Bran megunja, hogy Osha és Meera egymást marja, mióta együtt bandáznak, és utasítja őket, hogy legyenek rendesek egymással. Osha jobban nyúz nyulat, de Meera jobb vadász, nagyszerű. Közben Meera tesójának, Jojennek, látomása lesz, ami egy epilepsziára kísértetiesen emlékeztető rohamban csúcsosodik ki, a végén a kiskölyök felnéz, láttam Havas Jont a Falon túl, ellenségekkel körülvéve. Hodor.)
Jojen jól látta, Havas Jon a barlangi kúrástól kissé felszabadultan már a Fal tövében tanyázik, körbeveszik rosszak, mint Pataky Attist mostanában szokták. A vadak a Fal megmászására készülnek, ami annyira nem nagy kaland, legalábbis Tormundnak, aki úgy jár át Westerosba, mint ha csak a sarki közértbe ugrana le egy doboz Fecskéért. Ygritte még nem mászott falat soha, de van neki kát falmászó felszerelése is, az egyiket megosztja Jonnal, aki viccesen érdeklődik, hogy kinek a tökét vágta le érte, mire megkapja, hogy nem vágta le a tulaj farkát, csak kékre szívta a golyóit, amitől Havas Jon kicsit bedurcul.
Ygritte egyelőre nem érzi, hogy hol a határ Havas szopatásában és elkezdi húzni egy sort, de amikor látja, hogy Jon szája sírásra görbül, kedvesen megjegyzi, hogy te meg úgy nyalsz, hogy beleremeg a föld, szóval nincs miért aggódnod. Igaz, szúr azért oda egyet, elég nyögvenyelős volt az eleje, mert remegtél, mint a nyárfalevél, höhö. Havas megjegyzi, hogy utána azért már ment a kúrás simán, Ygritte meg bólogat, ja, az igaz. A társalgást Tormund szakítja félbe, nesze, jégcsákány, mondja, és tényleg, Havas is kap egy eszközt, amivel megmászhatja a 200 méter magas jégfalat, tökre megbíznak a csávóban tehát. Mármint az ostoba vadak, mert Ygritte odasúgja Jonnak, hogy 1) tudja, hogy csak hazudik az átállást illetően, 2) és még mindig varjú ott belül 3) de mivel jól nyal, ezért vele marad és nem árulja be 4) de ha őt is átveri, akkor levágja a pöcsét és a nyaka körül hordja majd, láncnak. Nagyszerű.
A mászás megindul, eleinte jó sokan vágnak neki a 200 méteresnek mondott, de szemre legalább 539 méter magas jégfalnak, de aztán lesz egy kis gikszer, először havas Jon bénázik, de megússza, jóhogy, főszereplőről van szó. A mászás technikai részéről majd megkérdem Földes kollégát, mert gyanúsan modernnek tűnik: vaskampókat vernek be a jégfalba, arra kötelet kötnek, majd szépen másznak tovább felfelé. Mivel össze vannak kötve a derekuknál, ha valaki elkúr valamit, lerántja a többieket, és ez be is következik, amikor Ygritte rossz helyre vágja be a jégcsákányt, a fal megreped és leszakad, a mélybe rántva egy halom Vadat.
Ygritte és Jon is szarban van, mert már csak Tormund van felettük meg Orell, aki leszarja, hogy Mance Rayder mit akar Havastól, és amikor Havas és Ygritte csak lóg a levegőben és kiabál, úgy van vele, hogy nem fog meghalni más hülyesége miatt és elvágja a kötelet, de közben Havasnak sikerül a falba belevágnia a csákányt, így nem zuhannak le Ygritte-tel. Hálistenek, ugye. A mászás vége a Fal teteje, ahol mindenki csak náz, mint a moziban, először északnak, aztán a zöldellő délnek, Havas meg lesmárolja Ygritte-et, annyira megörül, hogy hazaért.
Valahol Westerosban
Arya egy szalmabábura lődöz ki nyilakat (jól), és közben a szokásos mantrát emlegeti, Joffrey, Cersei, Ser Ilyn Payne, akiket ugye el akar emészteni. Thoros egyik embere, Anguy figyeli egy kicsit, aztán ad neki pár tanácsot, hogy lehet jobb íjász belőle, de még mielőtt kiderülne, mennyire jó, megjelenik Melisandre, Stannis vörös macája, akit Thoros régi haverként köszönt valíriai nyelven, és milyen jól teszi, mert a kissé oroszosan hangzó duma (höhö) feliratából kiderül, hogy Thorosnak volt ám egy küldetése, Robert királyt a Fény Istenéhez átcsábítani. Oszt ezzel mi lett, érdeklődik a banya kedvesen, hát, nem jött össze, inkább ittam sok rumot és megdugtam minden kurvát, akit csak lehetett. De gyere, mutatok valamit.
A barlangban Melisandre összetalálkozik Beric Dondarrionnal, akit ugye Thoros, oppardon, a Fény Istene már hatszor hozott vissza, ettől Melisandre majdnem összeszarja magát, Thoros, te baszki nagyon hatalmas vagy. Á, dehogy, mondja az, az Isten volt, én már nem is hittem benne, erre elkezdte feltámasztani ezt a szerencsétlent. Jó, int Melisandre, nekem meg Gendry kell, mert királyi vér folyik az ereiben, tessék ideadni. Pénzért hogyne. S lőn, Aría legnagyobb meglepetésére a kis barátját úgy eladják két zsák aranyért, mint a szart, ezen háborog egy sort és beolvas Melisandrénak, aki meg belenéz a kiscsaj lelkébe, és megretten az ott látott sötétségtől. Ettől még viszi a kovácslegényt, int a pinty, Thoros meg tart egy közgáz előadást a hisztiző Aryának Seregek fenntartása a kváziközépkorban címmel, és rávilágít a két zsák arany és a katonák etetése közti összefüggésekre.
(Közjáték valami várban: Theon kínzója egy igazi szadista barom, aki hatalmát úgy éli ki, hogy szépen lassan megnyúzza Theon kisujját, mert ugyan azt ígéri neki, hogy nem bántja, ha kitalálja, ki ő, hol vannak és miért kínozza, de hazudott. Theon nagy szarban van, mert egy pszichopata igyekszik teljesen tönkretenni, és nagyon úgy néz ki, sikerrel. Hát, kellett neki Deresre támadni, ugye.)
Zúgó
A Frey-ház két küldöttje Robb királlyal tárgyal, a megbeszélés váratlanul jól sikerül, mert Robb, az asztal mellett ülő muter, Fekete Hal és Edmure Tully előtt kanosszát jár, elnézést, hogy nem a ronda állat Frey-lányt vettem el feleségül, hanem az őzikeszemű ápolónőt, komolyan, nem fog többé előfordulni. Jó, mondja az egyik követ, de Harrenhal is kell a Frey-háznak, mire Edmure morog egy sort, Robb viszont bólint, faszt érdekli az a romhalmaz, vigyétek. Van még valami, jegyzi meg a követ, az egyik Frey-lányt vegye el Edmure, és akkor kvittek vagyunk, ott a sereg, mehettek a Lannisterek ellen. Edmure erre elkezd hőbörögni, Robb kiküldi a követeket, majd elmagyarázza neki, hogy ez itt most közös érdek, szóval ha lehet, kussoljon, és vegye el a csajt. Edmure azt akarja, hogy ő választhasson Frey számos leszármazottja közül, mire Fekete Hal feláll, és csak azért nem veri agyon, mert békés ember. Jó, elveszem, mondja Edmure.
(Közjáték Harrenhalban: Jamie fél kézzel igyekszik felvágni a kajáját Lord Bolton asztalánál, de kevés sikerrel, viszont nagyon zajol közben, így Brienne segít neki. Bolton úgy dönt, nem fog kínlódni Jamie-vel, hanem elereszti, mert úgy egyszerűbb, Brienne viszont áruló, így marad fogságban, hiába kupálták ki és adtak rá emberi ruhát.)
Királyvár
Epic szócsaták jönnek sorban, először Tywin vs. Töviskirálynő, a téma a Loras-Cersei frigy, ami az öregasszony szerint azért nem jó ötlet, mert Cersei öreg, Ettől Tywin kis híján félrenyel, de előveszi a buzikártyát, Lorasról rettentő pletykák terjengenek, szóval ezzel a Tyrell-ház jár a legjobban, tessék elhinni. A Töviskirálynő erre visszakérdez, hogy amikor te fiatal voltál, nem pászítottad bele a kukidat egy popóba? Tywin kis híján agyvérzést kap, nem hát. A néni még csak most kezdi, ugyan már egy kis buzulás, az semmi, bezzeg a vérfertőzés, na az más tészta. Baszki, a néni az orrunk előtt semmisíti meg Tywint, yeah. Ácsi, nem azért lett a Király segítője Tywin, hogy egy nyugdíjas megleckéztesse, ha nem adod Lorast, akkor behívom a királyi testőrségbe, ezzel kizárom az öröklésből, és így Joffrey és Margaery gyerekeié lesz a Tyrell-ház. EPIC WIN.
A kertben a színfalak mögötti mesterkedésekről mit sem tudó Loras és a belé hóttszerelmes Sansa beszélget, Loras néha elkalandozik és fullba nyomja a meleget, de Sansa annyira naiv, hogy ezt észre sem veszi. Szegény, mekkorát fog szívni. Loras nem annyira, mert ugya neki aztán hóttmindegy, milyen nőhöz kényszerítik hozzá. A gerlepárt a toronyból Cersei és Tyrion figyeli, a szerelmi négyszög két kelletlen tagja, Tyrion úgy tűnik, tényleg sajnálja Sansát, meg persze Lorast is, mert neki meg Cersei jut. Ki kéne nyíratni mindkettőt, játszik el a gondolattal, Cersei, de csak egy pillanatra, mert Tywin szíjat hasítana a hátából. Ha már itt tartunk, tesó, mondja Tyrion, ki adta ki a parancsot Ser Mandonnak, hogy engem megöljön a csatában? Te vagy Joffrey? Cersei nem válaszol, de a testbeszédéből kiderül, hogy a fia. Az idióta, sóhajt fel Tyrion, meg is mérgeztethetett volna, erre tessék. Meg vagyok én baszva itt mindenképpen.
Tyrion útja Sansához vezet, akit éppen Shae öltöztet, és ez így rettentő kínos a törpének, mert a csaja előtt kell közölnie Sansával, hogy lőttek a Loras-frigynek, és ő lesz a férje. Shae ki fogja herélni.
Az utolsó beszélgetés, amire sort kerítünk, két, látszólag jelentéktelen, de valójában kulcsfontosságú szereplő, Kisujj és Varys között zajlik, mégpedig a trónteremben. Varys a Vastrónra mutatva megjegyzi, hogy ezer kardból kovácsolták, mire Kisujj azt mondja, hogy 200 sincs, megszámoltam. A csávó olyan hataloméhes, mint senki más ebben a történetben, és most nem kicsit ki van akadva, mert a tervét (elviszi magával Sansát) szépen megtorpedózták.
Varys megnyugtatja Lord Baelish-t, hogy az ő kis terveinek megtorpedózása nem tartozik a legfontosabb feladatai közé, sőt, bár kétségkívül élvezte, hogy keresztbe tehetett neki. Kisujj iszonyú pipa, és közli, hogy tudja, honnan kapta az infót Varys, egy rossz befektetéstől, akitől meg kellett szabadulni - és a kamera szépen megmutatja nekünk a szadista Joffrey-t, és új nyílpuskájának legfrissebb áldozatár, Rost, akit halálra szadizott a hálótermében, illetve Sansát, ahogy sírva bámulja azt a hajót, ami nélküle hajózik ki Királyvár kikötőjéből. Kisujj a végén tart egy nagyszerű beszédet arról, hogy a káosz egy létra, amin fel lehet mászni, és nem számít se isten, se birodalom, se ember, csak a létra, amin fel kell menni. A csúcsra.
Minden, amit a sorozatról tudni érdemes, itt elolvasható.
A Trónok harca a comment:com-on és az Indexen:
- Ez a Trónok harca nem is az a Trónok harca
- Havas Jon egy kanos hipszter
- Egy kétméteres óriás, egy aggódó anya és egy gátlástalan skót - a Trónok harca színésznőivel beszélgettünk
- Robb Starkra hasonlító Trónok harca-rajongót keresünk egy kósza numerára
- A Trónok harca a harmadik évadban sem okoz csalódást
- Itt az utolsó(?) Trónok harca-trailer
- Trónok harca-előzménysorozatban gondolkodik az HBO
- A Trónok harca összes dugása egy videóban (18+)
Az utolsó 100 komment: