Pompás idézettel kezdődik a sorozat eddigi legerősebb epizódja, az, amit Spielberg kedvenc operatőre, Janusz Kamiński rendezett, és nem azért, hogy okoskodjak, de látszik minden percén, hogy a marsallbot vagy miafasz egy vizuális szempontból az átlagnál messze érzékenyebb ember kezében volt.

Terryvel nyitunk, aki annak ellenére, hogy egy szál ingben és pólóban tapossa a havat, rém boldog, mert Christine csak elintézte a bírónál, hogy az új bizonyíték fényében házi őrizetben lehessen. Ezzel az egyik részről nincs is gáz, mert az anyja úgy örül neki, mint VV Fanni egy csőcserének a sarki szoliban, másrészt viszont van, mert a faterja legszívesebben agyonverné egy telefonkönyvvel. Terryt ez egyelőre nem érdekli, mert a szülei házában a bíróság emberei várják, kap a bokájára nyomkövetőt, és még a tornácra sem mehet ki cigizni, csak engedéllyel. Ja, és havi 400 dollárba fog kerülni a nyomkövető, amit az apja nem fog kifizetni. Christine megnyugtatja, hogy elintézik a bíróval, hogy elhagyhassa a házat meghatározott időre és előre bejelentett helyekre menet, de Terryn látszik, hogy kurvaistenbasszameg. A kézfején van egy kellemes, lóherébe applikált horogkeresztet ábrázoló tetkó, amit kicsit szégyell, az apja viszont megvadul tőle, és nem akar egy légtérben sem tartózkodni vele.

A sitten folytatjuk, ahol Terry még mindig narancsban tolja, pedig, és most nem a genyóság beszél belőlem, nagyon nem áll jól neki ez a szín. Egyelőre az a szívás, hogy a nemrég kivégzett Jared hiába vallotta az utolsó pillanatban, hogy Terry nem is volt a házban, mivel a faszinak külön tárgyalása volt annak idején, ez a vallomás most nem sokat ér. Nesze neked igazság meg annak szolgáltatása. Ezzel párhuzamosan Page ügyész a DNS-szakértőjéből akarja kihúzni telefonon, hogy a halott nő körme alatt talált szövetmintáról kideríthető valami furmánnyal, hogy csak Jared Bankowskié volt. Hamis. Vagy hiba történt. Vagy isteni beavatkozás. A beszélgetésnek vége szakad, mert a túlélő mikrofonfejű csajjal el kell beszélgetnie az ügyésznek, mármint a “miért hazudtál nekem 12 éven át baszki?”-vonalon.

A sitten nem egyszerű az éket, ezt tudtuk magunktól is, de most megmutatják milyen az, amikor egy fekete család lemészárlásával vádolt fehér fickó egyedül marad a mosodában pár kemény feka csávóval. A hasába kap egy szúrást, és ott ül a fal mellett, kissé hitetlenkedve, hogy ez akkor miafasz, közben kontrasztként Christine.t mutogatják, ahogy Terry levelét olvassa (ő az életfogytos) és a fején látszik, hogy elhiszi neki: egyszerűen rossz helyen volt rosszkor, és tényleg semmi köze a családirtáshoz. Szar lehet ártatlanul ülni, na. És ekkor valaki kővel kezdi el hajigálni az iroda ablakát, és ha Christine nem bújik el az asztal alá, beverik a fejit. Ügyvédnek sem könnyű lenni.

Nietzsche idézettel nyitunk, és egy Nietzsche-kötetet olvasó szőkenővel, akin még szemüveg is van, ezzel mindenkinek nyilvánvaló, hogy okos, hiszen az amerikai sorozatok karakterizálásában a szőke szemüveges nőről csak nagyon ritkán derül ki, hogy drogdíler, annál gyakrabban ügyvéd, orvos vagy biológus. A csaj egy kricsmiben pultos, mert az ügyvédi iroda nem fizet neki eleget, ezért érdemes volt felvenni a diákhitelt. A kocsma tulaja elzavarja, mert ilyen érző szívű, idősebb nő, és inkább korábban bezár, hogy a csaj tudjon a másik állására koncentrálni. Philadelphiéban vagyunk, a környék elég lepukkant, a csaj autója egy rom, a ruhája turkálós.