"Hogyan tesszük tönkre a gyerekeinket a puszta létezésünkkel?"

A nap, amikor kedvenc pszichológusunk Halott Pénzt énekel és mosogat. OMG. És a nap, amikor Bence megtudja, hogy apuka élénken érdeklődik a Parkinson kór iránt. Ez a felütés pedig még csak most megyünk Balsai Mónihoz. Lássuk.

 András kellőképp szenvedő arckifejezéssel ül Adél rendelőjében és minden erejével azon van, hogy keretet szegessen a nővel: fáj a feje, mondja és gyógyszert kér. Adél merevebb, mint bármikor: vizet kaphat, gyógyszer nincs. Persze Dargay szerint a fejfájás is a Parkinson jele. Meg a remegés, meg izommerevség, meg még egy csomó minden. A férfi kívülről fújja a teljes palettát.

Talán mégsem a Parkinson okoz nála fejfájást, hanem Zsolt esete: nem tud tőle szabadulni, aggódik érte. Aggódik azért, hogy tud e segíteni, kompetens e a helyzetben. Alkalmas ő, Dargay András, Zsolt kezelésére? - ezt akarja mindenáron kihúzni Adélból. De a nő ebben is hajthatatlan: ő nem szupervízor, tőle ezt ne akarja megtudni.

Hiába kérdez Adél Bencéről, Dargay tovább ventillál: most épp Ágnesen szüttyög. Gondolom még mindig nem tudott beszélni a nővel, és kurvára böki a csőrét, az a bizonyos esettanulmány, amiben magára ismert. Aztán - mintegy bizonyítva, Ágnesnek nincs igaza abban, hogy a magánélete rovására elmerül a kliensek életében - csak kiböki, mi a helyzet Bencével: a fiú tegnap este beleolvasott a nyitott laptop oldalaiba és naná, hogy a Parkinson leírása jött vele szemben minden oldalon. Jaj. Mellébeszélt, hogy a nagyapa miatt olvasgatta, szigorúan szakmai okokból. A fiú persze gondolom nem hitt neki, ezért nem mozdult az esti koncerten apuka mellől és ezért nem tudott feloldódni egyáltalán. Dargaynak eszébe se jutott, hogy elmondja a fiának a tényeket és/vagy a félelmeit.

Dargay úgy érzi anno elhagyta Bencét, amikor szétment a házassága. Rossz apa volt, na nem annyira, mint Zsolt apja, de azért számos helyzetben alkalmatlan. Nocsak: Dargay rövid 10 perc alatt megkérdőjelezte saját alkalmasságát a hivatása és a szülőség területén is. Most azt várja, hogy Adél bőszen tiltakozzon. Nem fog, az tuti. Viszont észérvet hoz: ha András annyira szarapa lenne, ahogy most itt igyekszik beállítani magát, akkor Bence biztos, hogy nem költözött volna oda hozzá. Zsolttal ellentétben Bencének van kiben megbíznia. Ez igaz, hagyja jóvá a férfi, de nagyon keveset beszélgetnek, a fiú csak rajzolni szeret.

A Parkinson körüli lebukás bánatára megivott egy üveg bort. Lehet, hogy ezért fáj a feje? Úgy bealudt, hogy reggel a fia ébresztette. És az álom? Az most nem volt? Akkor most vagy a bor a megoldás, vagy az, hogy megszabadul a P. iránt érzett rettegéstől, így vagy úgy. Lehet, hogy direkt hagyta nyitva az oldalakat. Bár elég otromba módja ez a tényközlésnek, de legalább most már nem kell azon agyalni, hogy hozza szóba. És az is kiderült, ha baj van, a fia nem hagyja magára, mint ahogy mellette dekkolt a koncert alatt is.

Dargay ekkor felteszi azt a kérdést, ami számomra anno az első évad tanulsága is volt: "Hogyan tesszük tönkre a gyerekeinket a puszta létezésünkkel?" Mert ugyanúgy lehet baj a túlzott engedékenység, mint a rátelepedés, az elhanyagolás meg az eltúlzott követelések a gyerek irányába. Avagy sose tudhatjuk, miért ül majd terápián a gyerekünk 30 év múlva.

Dargayt kétségek gyötrik, nemcsak a magánélete, de munkája terén is. Megemlíti Zsófit, aki újra bejelentkezett hozzá, kismama és fél, hogy nem lesz jó anya... Üdv a klubban! "Egy idő óta mindent elkövetek, hogy bebizonyítsam, hogy nem vagyok jó semmire." Lehet, hogy Ágnes is ezért hitte azt Andrásról, hogy rossz férj és rossz apa, mert erről András győzte meg?

Az epizód most - meglepő módon - a fotelekben ülő két pszichológus képével ér véget. Nem mozdulnak, mintha időt hagynának maguknak és nekünk is arra, hogy felfogjuk, mit is mondtak ki ezek ketten.