Lírai hangulatban nyitunk, ami némileg az egész epizódot és így a hogyvótot is át fogja lengeni, előre szólok. Bütyök és Tutajos ücsörög a ladikban, horgászgatnak, de gondolataik másfelé járnak, egyre többször jut eszükbe az iskolakezdés, az osztálytársak, a tanárok. Beúsznak a kis szárcsák, már nem is olyan kicsik, Tutajos kedélyesen köszönti őket, de azért közben azt tervezgeti, hogy osztályban megint Bütyök mellé ül majd. Ne álmodozz, Tutajos, jut eszünkbe a sokat hallott figyelmeztetés, és tessék, megint bejön, mert Gyulánk sikeresen elrontja a kapást. Így nem lesz meg az ebédrevaló, szedi össze magát Tutajos, és újra erősen koncentrál a vízre. Nem sokkal később azonban új fejlemény vonja el a fiúk figyelmét: a szemközti fánál feltűnik a barnakánya. Ő is halat fog, bár nem horoggal, Bütyök izgalma az egekig csap. Lődd le, Tutajos, biztos ő vitte el a harmadik szárcsát!, tüzeli bosszúra barátját. Tutajosnak sem kell kétszer mondani, óvatosan emeli a puskát, céloz és az éppen felszárnyaló madarat egyetlen lövéssel eltalálja. Höjj, megvan a non plus ultra, ezt a szép lövést még Tutajos távolbaszakadt nagybátyja, Telly de Találat is megirigyelhetné! Vigyük a gunyhóba, majd fog nézni Matula, vidámkodnak a fiúk.

Mint emlékszünk, a múltkori vihar Bütyökben nem tett túl nagy kárt, de Tutajost alaposan hazavágta, napokon át lázasan fekszik. Érzékelése is eléggé bizonytalan, egyik este például csiripeléshez hasonló sípoló hangot vél hallani. Hallod, milyen szépen dalol a bíbic?, kérdezi Bütyöktől, barátja viszont kénytelen kiábrándítani: Ez nem a bíbic, hanem a BBC, már megint zavarják az adást. Matula is benéz a fiúkhoz, de a folyton kába Tutajos helyett inkább csak Bütyökkel beszélget. Most a berek is csúnya, nagyon összevágta a jég, nem is érdemes kimenni, ad helyzetjelentést, hallgassanak a doktorra, pihenjenek, szedjék csak össze magukat. A doktor bácsi pár nap után Bütyököt gyógyultnak nyilvánítja, István bácsi fel is ajánlja a vendéggyereknek, hogy kiviszi magával a gazdaságba, nézzen ott is szét. Hajnalban indulok, ha rajta leszel a kocsin, kijöhetsz velem!, búcsúzik Bélától, aki vekker híján Nancsi nénit kéri meg, hogy keltse fel időben.

Spoileres a cím, nem is érdemes sokat mellébeszélni, nézzük inkább, milyen történések vezetnek a címben jelzett eseményig. Bütyök és Tutajos szinte egyszerre ébred, Bélánk bevallja, hogy előző este kissé túlette magát, plusz a szokatlan terepen elég sokáig tartott, mire el tudott aludni. Na igen, a berek enyhén szólva más, mint a megszokott angyalföldi szoba-konyhás enteriőr. Matula természetesen már régóta talpon van, most be is lép és pár szavas eligazítást tart a fiúknak. Kiderül, hogy délelőtt megint Róbert Gidát játszik: Nekem dógom van, csak délután jövök, ebédre vigyenek szalonnát, ha nem akarnának halat fogni, és vihetik a puskát is. Tutajosék még heverésznek egy kicsit, indulás előtt az öreg még figyelmezteti őket: A tüzet oltsák ki, ha elmennek, nehogy a szél felszítsa, mert akkor leég az egész gunyhó, én meg nem rakom újra. Nem lesz ma szél, jelenti ki magabiztosan Tutajos, a gyakorlott nádi ember. Azért erre ne fogadjál nagy összegben, öcsém, mondhatnánk neki, de persze nekünk könnyű, hiszen ismerjük az egész könyvet. Matula persze ilyet nem mond, csak hümmög: A fene tudja, túlságosan csendes az idő, meg aztán a harkály is nagyon hangoskodott hajnalban.

Nagytotállal indítunk, a kamera svenkel körbe a nádon-berken, itt pocséta, ott zsombék, igazi idill, végtelen nyugalom terpeszkedik el a tájon. Fekete István ezt persze sokkal szebben írja le, jobban is jár mindenki, ha nem botcsinálta hogyvoltírók leírásából akar megismerkedni a berekkel, hanem az eredeti szöveget olvassa el. Nyári napnak alkonyúlatánál megállék a kanyargó Tiszánál, jutnak még eszünk be a költő sorai is, bár ez itt most a Zala és nem este van, hanem fényes nappal, de a többi stimmel. Csolnak úszik be balról, négyen vannak benne, ebből ketten ülnek, Matula és Tutajos, a harmadik ugrál, az Csikasz, a negyedik fekszik, az a puska. Tutajos lapátol, már egész jól megy neki, viszonylag egyenesen halad a ladik, Matula is elismerően pislog, és mivel látja, hogy Gyulánk kezd fáradni, lényegretörően megkérdezi: Átvegyem? Még húzom egy kicsit, Gergő bácsi, válaszolja a pesti csávó, persze rögtön utána szitkozódni kezd magában, udvarias ökörnek titulálva magát, akinek közel három hét sem volt elég rájönni, hogy ha elfáradt, akkor azt egyenesen meg kell mondani az öregnek, és nem kell játszani holmi Herkulesbe oltott Khárónt.

A múltkori részt cliffhangerrel zártuk, meglépett a víziszörny, de Matula gyors akcióterve reményt ad a kétségbeesett Tutajosnak. Csónakba szállnak, Matula újabb különleges pákászeszközzel ismerteti meg Gyulát: a fentővel. Hosszú bot végén háromágú kampó, ezzel kell kotorászni a mederfeneket. 100 méter zsinórt nem nyel el a föld, ismételgeti többször is Matula. Az öreg csendesen evez, egy lapáttal hogy tudja ilyen egyenesen hajtani  a ladikot, kérdezi magában Tutajos. Matula időnként megáll, kotorászik a zsinór után, de semmi. Tud evezni?, kérdezi váratlanul. Tutajos ugyan már kezd rájönni, hogy itt a berekben nem érdemes köntörfalazni, de azért még mindig szégyelli, ha valami nem megy neki. Hát, megpróbálhatom, mondja bizonytalanul, mire Matula: Szóval nem tud, na mindegy, akkor a fentővel próbálkozzon. Tutajos becsülettel gereblyézi a feneket, időnként kiemeli a kampót, de avatatlan szemével végül mégsem ő veszi észre az iszapos zsinórt, hanem Matula. Kösse rá a végét az orsóra és tekerjen fel belőle, amennyit tud, utasítja Tutajost.

Elérkezett a múltkori részben említett szerda, Ulrik napja, ezúton hívom fel a figyelmet arra a különös egybeesésre, hogy a hogyvoltírótól nem teljesen függetlenül jelen poszt megjelenésének napja szintén szerda, és a naptárból Ulrik neve kacsint ránk. Tutajos persze ezzel nem sokat törődik, jobban lefoglalja lassan gyógyuló égett háta, fájdalmas sziszegéseket hallatva közlekedik fel-alá a gunyhóban, még a vállára terített könnyű lepedőt is nehéznek érzi. Pár pillanatra hazagondol, mert eszébe jut a szomszéd házban lakó Csepregi Évike, aki minden nyáron saját szerzeményű dalocskáját énekelgeti a gangon, miszerint: Nyár van, alig-fürdőruhában égetem magam a napon… Kisanyám, a te leégésed sehol sincs az enyémhez képest, morogja magában.

Tutajos ablakzörgésre ébred, Matula érkezik ígéretéhez híven hajnali 4 órakor. Készüljön, két óra kell, amíg kiérünk a berekbe, akkor harapnak a legjobban a halak!, sürgeti az álmosan pislogó városi gyereket. Hoztam gumicsizmát is, mert sok ott a víz, sás, nád, pióca, vázolja fel a rájuk váró kellemes élményeket. Tutajos persze okos fiú, nem kell neki csizma, meleg az ilyenkor nyáron, majd ellesz ő a kitűnő minőségű Tisza szandáljában. Akkor jó, mondja erre az öreg. Nancsi néni könnyű reggelit csomagol, vagy két kiló rántott csirkecombot jó nehéz fémdobozban, erősödjön a fiú, ha már ilyen jó helyre került! Matula is ott toporog a konyhában, hátizsákját rendezgeti, indulna már, Nancsi néni közben valami furcsa szagot érez. Matula szerint a csirkéből jön, de Nancsi leinti: Ugyan már, ez gumiszag! Attól még lehet a csirke, mondja az öreg rezignáltan, pedig ő még nem is ismerhette a teszkógazdaságos verziót. Végre minden összepakolva, indulhatnak, de a szandált látva Nancsi is meglepődik: Ebben akarsz menni, kisfiam? Hagyjad Nancsi, ő tudja, mit csinál, inti le Matula és indul kifelé.

Folytatva a klasszikus magyar sorozatok hogyvótozását az elkövetkező néhány hétben minden szünidei matinék elmaradhatatlan darabját vesszük közelebbről szemügyre. Dacolva a kötelező olvasmány elrettentő státuszával, az alapmű a 2005-ös Nagy Könyv felmérésben az 5. legnépszerűbb magyar regénynek bizonyult, valamicske részben köszönhetően a hogyvoltíró többszöri klikkelésének is. Az 1957-ben megjelent regényt tíz évvel később filmesítették meg, vágjunk is bele, felidézve messzeringó gyerekkorunk világát, amikor gyerekfilmek főszereplőit nem Pikachunak meg Shreknek hívták, hanem Gyulának, Bélának, horribile dictu, Gergőnek.

Részlet a Magyar filmhíradóból, 1967. június 10.

Folyamatosan épülő-szépülő szocialista hazánk fővárosának útjain suhannak a kék színű korszerű Ikarus autóbuszok, csilingelnek a vidám sárga színű villamosok, néhány éven belül pedig elkészül a piros metró a Deák tér és a Fehér út között. A növekvő forgalmat biztonságosan irányítják a forgalmasabb útkereszteződésekben szolgálatot teljesítő rendőrök és a folyamatosan bővülő közlekedési jelzőlámpa-rendszer. A gombaként előbújó korszerű lakótelepeknek köszönhetőn egyre több család költözhet új otthonba, a tanulóifjúság számára pedig az újonnan épülő világos és tágas iskolák biztosítják a tanuláshoz szükséges nyugodt környezetet. Természetesen így a tanév vége felé ezt a nyugalmat lassan felváltja a közelgő vakáció miatt érzett jóleső izgatottság…