Már itt is van az első évad záróepizódja (Love, Daisies And Troubadours), ez gyorsan ment! Az évad során 4 kapcsolat alakult, ebből jelenleg 3 van, ami hellyel-közzel működőképes. Az egyik elvileg Luke-é, ehhez képest Luke minden szabad percét azzal tölti, hogy Lorelai házán buheráljon valamit, és ha még nem említettem volna, nem Lorelai az, aki hazavárja, tehát ez valahogy nem stimmel. Több okból sem, az egyik az, hogy Lorelai sikítófrászt kap, amikor Luke hajlani fél hétkor áll neki a verandán kalapálni, Rachel meg attól kap sikítófrászt, hogy Luke Lorelai-nál kalapál. Érik a dráma!

Rory és Dean továbbra is szakításban, de Rory már magában eljutott addig, hogy orbitális baromság volt ez részükről, úgyhogy ideje lenne jóvátenni. Első lépésként bemegy a boltba, ahol Dean dolgozik (szigorúan Lane felügyelete alatt, mire való egy legjobb barátnő), de pech, Dean nincs bent. Nem gond, akkor házhoz megy, de ott szerencsétlenségére Dean kotnyeles kishúgát fogja ki, akit kb. másfél perc után meg is ríkat a keresztkérdéseivel. („Most vannak vagy voltak képek rólam a bátyád szobájában? Nem mindegy, bökd már ki te kis dög!” Meg hasonlók.) Éppen kezdődne a „Deeeeean, a csúnya néni bántani akaaaaart!” –műsor, amikor Rory kapcsol, hogy ennek fele sem tréfa, Dean egy másodperc múlva itt fogja találni a küszöbön, amint a kishúgát faggatja róla, úgyhogy rendkívül bölcsen nyúlcipőt húz. Dean azért még látja az eszeveszetten elviharzó ismerős barna hajú lányt, és most ha jót akar, elkezd gondolkozni, hogy mi a fene folyik itt.

A 16. rész (Star-Crossed Lovers And Other Strangers) azzal indul, hogy a város az alapításnapi csillagfesztiválra (vagy valami hasonló kisvárosi agymenésre) készül, Rory és Dean meg a 3 hónapos évfordulójukra. Istenem, ez tényleg akkora mérföldkő 16 évesen, teljesen átérzem az esemény súlyát. Éppen ezért hatalmas tragédia, hogy PÉNTEKRE esik, mert így Emily akaratától és pillanatnyi kedélyétől függ ennek a tinirománcban nagyon is meghatározó estének a sorsa. Az anyakirálynő viszont abszolút meglepő módon az első szóra belemegy, hogy unokája nem vele, hanem barátjával töltse az estét, úgyhogy Lorelai kiadja az utasítást: mindenki bánja meg bűneit amilyen gyorsan csak tudja, mert egész biztosan itt a világvége.

Amíg Rory rózsaszín felhőkön táncol a boldogságtól, és legnagyobb dilemmája az, hogy mit vegyen fel a nagy estére, Lorelai azt találgatja, hova hányjon, ugyanis valahogy körülötte mindenki majd kicsattan a fene nagy szerelemtől. Még Sookie és Jackson is, szemét áruló banda! Undorítóan boldog mindenki, a csillárról is párzó párocskák lógnak, és annak, aki nemrég szakított, ez bizony gyomorforgató látvány tud lenni. Lorelai be is ugrik Luke-hoz egy kávéért meg egy extra adag cinizmusért.

A Gilmore lányoknál teljes bezsongás van napirenden, love is in the air, és ez az alaphangulat a szokásos több liter kávéval kiegészítve az átlagosnál is nagyobb hiperaktivitást eredményez. Így indul a 11. rész (Paris Is Burning), melynek kezdetén Luke sikeresen lebeszéli a lányokat egy újabb kisállat beszerzéséről, az eddigieket ugyanis rejtélyesnek nem mondható módon mindet kiiktatták az életükből. Lorelai-nak szerencsére nem kell kisállat unaloműzésnek, van ugyanis pasija, aki nem csak okos és szép, de még főzni is tud, amit épp most bizonyított be, mi lehet a trükk benne? Máris kiderül, ugyanis az irodalomról folytatott eszmecsere okán Max nem mást tukmál Lorelai-ra, mint az Eltűnt idő nyomábant, amit ő rendkívül romantikus gesztusnak tart, de jobban belegondolva, lehet hogy mégis inkább büntetés. (ne is törődjetek velem, Max jófej és irodalomtanár, én meg rosszmájú)

És hogy értelmet nyerjen a cím is, máris kiderül, hogy a héten a suliban az aktuális pletykatéma Paris szüleinek zajos válása. Ezzel van tele a világsajtó, és minden diák ezt dumálja ki az órák közti szünetekben, vérbeli elitiskolás módon, tapintatot hírből sem ismerve. Ez a körülmény pedig nem teszi Parist türelmesebbé és emberbarátabbá, fogalmazzunk így. Ráadásul közeledik a chiltonos nyílt nap, ami nagyszerű alkalmat szolgáltat majd az időzített bombaként ketyegő Parisnek, hogy zajos detonációval a levegőbe repítsen mindent és mindenkit 200 méteres körzetben.

Az első 5 részben a legfontosabb szereplőket megismertük, és ott tartunk, hogy a Gilmore lányok diszkrét pasizásba kezdtek. Lorelai Rory tanáráról álmodozik, Rory pedig az Új Srácról, Deanről, tehát tanácsos lenne sürgősen beszereznie egy létrát, mert lassan már csak távcsővel tud Dean szemébe nézni.

A 6. epizódban Rorynak születésnapja van (a címe is Rory’s Birthday Parties), és erre pörög minden egyes szereplő. Méghozzá a 16., amit Rory valahogy úgy képzel el, hogy ő meg Lorelai degeszre zabálják magukat, megkapja a vadiúj Alma számítógépét, egy kis zenehallgatás, kajacsata, esetleg egy diszkrét szülinapi puszi Deantől. Éppen csak azzal a kicsit sem jelentéktelen ténnyel nem számol, hogy egy ideje már Emily Gilmore is belépett az életükbe, márpedig az ő világában távolról sem így néz ki egy születésnap. Először is minimum a Versailles-i kastély tükörtermében kell tartani, vörös szőnyegen vonulnak be az illusztris vendégek, a zenét a londoni szimfonikusok szolgáltatják, és sem a pápa, sem az angol királyi család nem bújhat ki a megjelenés alól. Ez persze okoz némi összezördülést Lorelai és Emily között, de ideje lesz Lorelai-nak hozzászoknia, hogy az ilyen vitákban ő eleve vesztes helyzetből indul, Rory születésnapja ugyanis a sors kegyetlen fintoraként PÉNTEKRE esik, így a kérdés eldőlt. A péntek Emily és Richard fennhatósága alá tartozik, ha Stars Hollow-ban is meg akarják ünnepelni Rory születésnapját, annak semmi akadálya, de válasszanak másik napot.

Kell ezt a sorozatot bemutatni? Ami úgy kezdődik, hogy egy idilli díszletkisvároson áthalad egy fitalal nő a There She Goes dallamára, és betér egy kávézóba, hogy elfogyassza az aznapi 6. kávéját? Készítsen mindenki elő egy vagon kávét, és elmesélem. A díszletkisváros Stars Hollow, fiktív hely, de Connecticutban található, és úgy általában a kisvárosok minden jellemzőjével rendelkezik, vagyis: elképesztő pletykaláncolat, mindenki ismer mindenkit, mindenki tisztában van mindenki bugyiméretével, lakcímével, szerelmi életével 10 évre visszamenőleg, és mindenkinek van valami idióta, de nagyon is szerethető rigolyája. Nem hiányoznak a tipikus kisvárosi figurák: az ügyeletes lökött srác; a kivénhedt Broadway sztár; kávézótulajdonos, aki folyton zsémbel, de mégis mindenki szereti; a kisvárosi hagyományokat görcsösen életben tartó városatya, aki mindenkinek az idegein táncol; ön- és közveszélyes, de szeretetreméltóan bolond szakácslány; vallási fanatikus család lázadó rockimádó lánykával; az új fiú és persze a botrányoktól és vaskalapos szülőktől ide menekülő anya-lánya páros, akik között zavarbaejtően kicsi a korkülönbség. Utóbbiak a főszereplők, a Gilmore lányok.

Lorelai 16 évesen szülte lányát, Roryt, aki éppen most 16, hasonlítanak is egymásra rendesen, nem kis zavart okozva annak a szerencsétlennek, aki mindkettejüknél bepróbálkozik. Férfi nincs az életükben –egyelőre- mert Lorelai annak idején úgy döntött, hogy Rory apja nem elég tökös ahhoz, hogy részt vegyen a gyereknevelésben, így minden további nélkül le is lépett a balfenéken. Rory tökéletes ellentéte a tipikus amerikai tinédzsernek: mintadiák, és nem csak magol, hanem érdekli is az, amit tanul, imádja az anyját, nem pasizik, nem lázad, nem züllik, legnagyobb vágya, hogy felvegyék a Harvardra, és több könyvet olvasott már, mint egy átlagos felsőoktatási intézmény teljes hallgatói állománya együttvéve. A felsorolt állítások közül egy hamarosan megváltozik, ugyanis belép az első hímnemű egyed az életébe, nem kis felfordulást okozva az eddig teljesen lányos háztartásnak.