Már itt is van az első évad záróepizódja (Love, Daisies And Troubadours), ez gyorsan ment! Az évad során 4 kapcsolat alakult, ebből jelenleg 3 van, ami hellyel-közzel működőképes. Az egyik elvileg Luke-é, ehhez képest Luke minden szabad percét azzal tölti, hogy Lorelai házán buheráljon valamit, és ha még nem említettem volna, nem Lorelai az, aki hazavárja, tehát ez valahogy nem stimmel. Több okból sem, az egyik az, hogy Lorelai sikítófrászt kap, amikor Luke hajlani fél hétkor áll neki a verandán kalapálni, Rachel meg attól kap sikítófrászt, hogy Luke Lorelai-nál kalapál. Érik a dráma!

Rory és Dean továbbra is szakításban, de Rory már magában eljutott addig, hogy orbitális baromság volt ez részükről, úgyhogy ideje lenne jóvátenni. Első lépésként bemegy a boltba, ahol Dean dolgozik (szigorúan Lane felügyelete alatt, mire való egy legjobb barátnő), de pech, Dean nincs bent. Nem gond, akkor házhoz megy, de ott szerencsétlenségére Dean kotnyeles kishúgát fogja ki, akit kb. másfél perc után meg is ríkat a keresztkérdéseivel. („Most vannak vagy voltak képek rólam a bátyád szobájában? Nem mindegy, bökd már ki te kis dög!” Meg hasonlók.) Éppen kezdődne a „Deeeeean, a csúnya néni bántani akaaaaart!” –műsor, amikor Rory kapcsol, hogy ennek fele sem tréfa, Dean egy másodperc múlva itt fogja találni a küszöbön, amint a kishúgát faggatja róla, úgyhogy rendkívül bölcsen nyúlcipőt húz. Dean azért még látja az eszeveszetten elviharzó ismerős barna hajú lányt, és most ha jót akar, elkezd gondolkozni, hogy mi a fene folyik itt.

Közben a Max-Lorelai románc nagyon alakul, szerelmes hangvételű és visszafogottan pajzán telefonbeszélgetéseket folytatnak, sőt Max már akkulturálódik Stars Hollow-ban, elmegy a lányokkal a Városi Gyűlésre is. Ott éppen az a téma, hogy Stars Hollow túl kicsi 2 városi dalnoknak (akik minden sarkon énekelnek, tök ingyen), úgyhogy a suttyóbb kinézetű és az íratlan dalnok-kódexet nem ismerő trubadúr száműzve lesz, nagyon kemény tud lenni ez a kisvárosi tanács, ha akar. Az eset viszont megihleti Roryt, aki bebizonyítja, hogy anyja lánya, hirtelen ihletésből feláll, és az egész város (ami magában foglalja Deant és a kotnyeles hugicát is) füle hallatára kifejti, hogy ha valaki énekelni akar, azt hagyni kell, mert csak ki akarja fejezni az érzéseit, márpedig van, aki ezért a képességért ölni tudna. Szép beszéd, diszkrét taps és anyai elismerés a jutalma, Deannek meg most már aztán végképp van min gondolkodnia. Max számára más okból tanulságos a gyűlés: szemfüles megfigyelőként ügyesen kiszúrja a Luke-Lorelai rezgéseket, és szerintem azt fontolgatja, hova tudná elásni egy flanelinges kávézótulajdonos hulláját, ahol nem akad rá a rendőrség.

Apropó Luke. Nos ő a gyűlés után arra ér vissza a kávézóba, hogy Rachel összepakolt, letörölte a pultot, leoltotta a villanyt, és most távozna is a világ másik felére. Luke-nak arra sincs ideje, hogy az álla elérje a padlót, mert Rachel robbantja a kettes számú bombát: nem egy másik pasi miatt hagyja el Luke-ot, hanem egy másik nő miatt. Nem, semmi L World-jellegű dologra nem kell gondolni, a másik lány nem neki van, hanem Luke-nak, és a nevét sem kell kimondani, egyértelmű Luke számára is, kire gondol. Próbálja erőtlenül előadni a „dehogy, csak barátok vagyunk!” –örökzöldet, de látszik, hogy ő sem hiszi igazán, amit mond. Hát ja, ahogy egy nagyon okos és nagyon meleg barátom mondta: "férfi és nő között létezhet barátság, de akkor az egyik buzi." Rachel is tudja ezt, és bölcs tanáccsal távozik: ne várj sokáig, hogy elmondd neki. A világ összes filozófusába nem szorult annyi bölcsesség, mint a hoppon maradt exekbe.

Luke nagyon úgy tűnik, hogy el is szánta magát a cselekvésre, de sajnos nem ő az egyetlen, és szinte egy időben érkezik ő és Max Lorelai-hoz, na melyik mondja előbb? A dolog pillanatok alatt kihaénnem-jellegű férfias torzsalkodásba fullad, pillanatok kérdése, és elkezdenék ütni egymást egy franciakulccsal meg az Oxfordi nagyszótárral, ha Lorelai le nem állítaná mindkettőt. Luke nagyvonalúan távozik (egyelőre-ahogy hangsúlyozza is), Max és Lorelai pedig azonnal marni kezdik egymást, majd „Ki feküdt le több emberrel, amíg szakításban voltunk?” vetélkedőbe fajul a dolog, amit Max a „hozzám jössz?” varázsmondattal zár. Lorelai Gilmore teljes pánikban, és összehord mindenfélét romantikus gyertyafényes lánykérésről, szívecskékről, ezer sárga százszorszépről, meg lovakról (hogy a lovak hogy jönnek ide, abba inkább bele sem gondolok), de igent azt nem mond. Éppenséggel nemet sem, de egyelőre jegelik a témát.

Most jön a Rory-Dean lezárás. Az elkényeztetett szépfiúk mintapéldánya, Tristan koncertjegyekkel zaklatta Roryt egy teljes epizódon át, mire Rory begőzölt és elküldte a búsba, de Tristan nem ismeri fel a „nem” szót, akkor sem, ha valaki egyenesen a fülébe üvölti egy megafonnal. Egy szó mint száz, éppen abban a pillanatban állít be Dean a Chiltonba, amikor Rory után Tristan lohol Rory könyveivel, és nem túl okosan azt veszi le ebből, hogy rá itt már nincs szükség. De nincs gond, Rory ugyanis most már képes kimondani a mágikus sz betűs szót, és még olyan körítésben is, hogy „szeretlek te idióta!” igen hatásos. Pillanatok múlva már egymás nyakában a fiatalok, de szép is ez!

Lorelai pedig arra a látványra érkezik másnap a szállóba, hogy minden vízszintes felületet sárga százszorszépek borítanak, egészen pontosan 1000 szál. Ez pedig csak egyetlen dolgot jelenthet, Max tanár úr másodszor is felteszi a nagy kérdést, másodszorra sokkal szebben és romantikusabban, vajon mit lép erre Lorelai?

Az csak a 2. évadból derül ki, de ezért jó a hogyvolt, itt pörögnek az események. A 2. évad első epizódja (Sadie, Sadie) alig pár órával az első vége után veszi fel a fonalat, még a virágok sem kezdtek el hervadni, éppen hogy csak aludtak egyet a nagy izgalmakra a lányok. Az egymillió dolláros kérdés persze az, hogy mit válaszol Lorelai, amit már mindenki tudni vél - az érintettet kivéve. Ő valahogy nem jut döntésre, néhány esküvői magazinba azért csak belelapoz, hogy tudja mi az aktuális menyasszonyi ruha trend, ártani nem árthat. Megjegyzem, vicces, hogy ebben az epizódban MINDENHOL ott vannak a sárga százszorszépek, a szó szoros értelmében a szereplők füléből is virágok lógnak, dolgoztak rendesen a kellékesek. Vissza Lorelai-hoz. Jelenleg az egész város arra van ráizgulva, mit szól majd Luke, ha megtudja, hogy Lorelai férjhez megy (de hát még nem is mondott igent!), és vannak olyan pofátlanok, hogy a kávézó ablakaira tapadva kagylóznak mindannyian. Luke azonban kicsit sem lepődött meg, Max előző esti viselkedése alapján ugyanis pont erre számított, és semmi jelét nem adja annak, hogy zavarná a dolog, Lorelai-t viszont láthatóan pont ez zavarja.

Folytatódnak a Péntek Esti Vacsik is, ahol az a nagy esemény, hogy Rory bekerült az iskola legjobb tanulói közé, és ennek örömére világraszóló ünnepséget kell rendezni. Emily és Richard örömittasságának mértékét mutatja, hogy még azt is engedélyezik, hogy az ünnepelt magával vigyen valakit a Gilmore házba. Nem gondolhatták ezt át eléggé, ugyanis Rory Deant viszi, azt a Deant, akivel egyszer kimaradtak egy teljes éjszakára, és aki Richard keresztkérdéseire kiböki, hogy hármasai is vannak, és józan belátás szerint kb. most kéne menekülőre fognia a dolgot. De nem teszi, hanem tűr, és Richard, félretéve tökéletes úriember modorát, tovább cseszegeti. Rorynál szakad el a cérna, és olyat tesz, amire még nem volt példa: legorombítja a nagyapját, majd elviharzik.

Lorelai-nak a családi dráma közben valahogy nem akaródzott bejelentenie, hogy ő már döntésre jutott (éppen az egyik Péntek Esti Vacsi közben!) és hozzámegy Maxhez. Márpedig ez elég kellemetlen, ugyanis Emily az eljegyzési bulit szervező Sookie-tól értesül a dologról, és ez elég sokat elmond a lányával való kapcsolatáról.

A Hammers and veils című epizódban Rory foglalkozik kalapácsokkal, Lorelai pedig a fátylakkal, kezdjük az utóbbival. Lorelai már nagyban tervezi a Max-szel közös esküvőt, most éppen újságpapírból készített fátylat magának, (ez is csak Lorelai Gilmore-nak állhat jól), és már esküvői ruhákat próbál. Éppen csak 2 embernek nem szólt még az eljegyzésről, a szüleinek. Ők viszont már tudnak róla Sookie-tól, így nem a legjobb hangulatban zajlik az aktuális Péntek Esti Vacsi. Amikor Lorelai nagy levegőt vesz, és közli anyjával, hogy férjhez megy, csak egy kimért „köszönöm a tájékoztatatást, nem leszünk a városban, de az ajándékot majd elküldjük” a válasz. Brr, elkélt volna egy télikabát ebben a pillanatban, mert ez még Emily Gilmore-tól is szokatlanul rideg volt. Lorelai sem tudja mire vélni a dolgot, és egy teljes epizódon keresztül emészti magát ezen, majd amikor már nem bírja tovább, az éjszaka közepén állít be a szülői házba, hogy leüvöltse anyja fejét. Emily viszont tájékoztatja, hogy az ő reakciója kb. úgy eshetett Lorelai-nak, ahogy neki esett az, amikor egy idegentől tudta meg, hogy egyetlen lánya férjhez megy. 1:1.

A szállodában Lorelai könnyen rájön, hogy Sookie a bűnös, csak követnie kell az alig álcázott nyomokat. Először is a konyha faltól falig rózsaszín, habos-babos, cukormázas esküvői giccsben úszik, és ha csak az embernek nincs veszélyesen elferdült ízlése, akkor más apropója nem lehet ennyi szív alakú édesség sütésének. Kiderül, hogy eljegyzési parti készül, amire Sookie-nak sikerült Emilyt is meghívnia, és most már Lorelai érti anyja mérsékelt lelkesedését.

Rory eközben házat épít. Akármilyen hülyén is hangzik, ez az igazság, Paris ugyanis azzal stresszeli, hogy nem veszik fel a Harvardra, ha nem végez a hét minden napján közmunkát, nem segít idős vak fogyatékosokon álmában is, és nem találja fel a rák ellenszerét még 18 éves kora előtt. Kezdésnek azért megteszi egy hajléktalanszálló építése is, így Rory ott parádézik kertésznadrágban, és az anyjától kapott rózsaszín tollba öltöztetett kalapáccsal találomra bever egy szövet egy falba pont úgy, mint aki az életben nem csinált még csak hasonlót sem. Dean meg eközben szeretne több időt tölteni barátnőjével, ha már heteket kihagytak a szakítás miatt, de Rorynál most beakadt a Harvard-lemez, úgyhogy ez okoz némi összezördülést, de Lorelai eljegyzési partijára már szent a béke.

Eljegyzési parti. Megdöbbentő látni, hogy a töménytelen kisvárosi őrült által szervezett buli az összes kisvárosi hülyeséggel együtt milyen hangulatos tud lenni. Ezt pl. a város főterén tartják, amit lila tüllbe csomagoltak az alkalomra, Lorelai-t és Maxet trónra ültették, koszorúslánynak öltöztetett balerinák táncolnak, és Kirk üvölt a megafonba bárkivel, akit a legapróbb rendbontáson ér. Már csak egy zsémbes agglegény hiányzik, hogy a hangulat tökéletes legyen, Lorelai tesz is róla. Közli a kávézóban ketchupvárat építő Luke-kal, hogy neki is ott lenne a helye a bulin, vegye ezt célzásnak, vagy parancsnak, ahogy tetszik. Luke veszi a lapot, és megy, ráadásul képes egészen jó képet is vágni a dologhoz, és ahogy 3 minibalerina mellett mutat a padon., az a látvány nem mindennapi.

Lorelai még tartozik egy bocsánatkéréssel Emilynek, ezt meg is teszi, Emily pedig láthatóan értékeli, hogy ezegyszer lánya belátta, hogy most ki a sértettebb fél, és szent a béke. Már amennyire ilyesmiről Emily és Lorelai között szó lehet, de Gilmore-viszonylatban a „ne viselj fátylat, mert ahhoz túl nagy a fejed” még kimondottan sunshine családi pillanat.

A következő epizódban (Red Light On The Wedding Night) az esküvői készülődés a tetőfokára hág, a lányok éppen végigkóstolják az összes esküvői tortát, ami csak létezik a földön, és kiválasztják a legalkalmasabb Mussolini idézetet a meghívóhoz. Max pedig már egyre otthonosabban mozog a Gilmore házban. Igaz, hogy még bealszik az esti film alatt, de a lányok ragaszkodásának a jele, hogy nem gurítják át a küszöbön ezek után. Sőt, ott tölti az éjszakát, amit Lorelai valahogy nehezen visel, és az éjszaka közepén az „egy férfi van az ágyamban” –sirámmal mászik be Rory mellé, ami azt hiszem, nem túl jó jel egy esküvő előtt álló párnál.

És most jön az, ami még nem volt: Dean tart egy kis továbbképzést a tanár úrnak Gilmore szociológiából, Gilmore történelemből, Gilmore antropológiából és Gilmore viselkedéstanból. Nem is árt, ugyanis egyre inkább kiderül, hogy Max ismeretei ezekből a tárgyakból erősen hiányosak, érdemes lenne Deanhez korrepetálásra járnia, ha a jövőjét ezzel a két nővel képzeli el.

A városban meg Taylor felfoghatatlan aljasságra készül: el akarja helyezni a város első jelzőlámpáját! Luke kávézója előtt! Megunta az életét, egész biztos. Luke -akinek amúgy sincs az a kicsattanó jó kedve mostanában- elég rosszul is viseli a dolgot, és próbálja szabotálni az avatási ünnepséget, miközben Lorelai és Sookie a lánybúcsúztatót szervezik mellette. Valahogy ettől sem lesz sokkal jobb kedve.

Elérkezett a leánybúcsú estéje, a lányok ÉS MICHEL egy hangulatos atomgiccses travibár felé veszik az irányt, ez jó buli lesz, előre érzem. A 21 év alatti Roryt valahogy bekönyörgik, és bent ki várja őket a hamis Streisandok, Celine Dionok és Cherek között legjobb kosztümjében, egy koktél mellett ücsörögve? Nem csalás, nem káprázat, Emily Gilmore személyesen. Ember nincs, aki kevésbé tűnne idevalónak, mint ő, szerintem Lorelai éppen átkozza magát, amiért otthon hagyta a fényképezőgépét. A beköszönése sem semmi: „elnézést uram, maga pont úgy néz ki, mint az anyám”, és ez a mondat tökéletes indítása is egy remek estének. Emily romantikus történetekkel szórakoztatja a hölgykoszorút, „amikor Richard meg én eljegyeztük egymást” stb. Olvad is mindenki, ahogy kell, csak úgy árad a sok „óóóóóóóh” meg „ááááááh”, és Michel olyan otthonosan érzi magát ezen a helyen, hogy az minimum elgondolkodtató. De vele jelenleg senki nem törődik, mert Emily történetei mindenkit, aki szerelmes arra indítanak, hogy felhívja az ő saját Richardját, éppen csak Lorelai néz ki a fejéből, mert neki valahogy nincs ingere Maxre rátelefonálni. Akkor ez most hányadik rossz jel is? Én már nem számolom, de máris itt a következő, Lorelai a telefonhoz nyúl, és egyenesen Christophert tárcsázza.

Másnap kezd csak gondolkodni, mit tett és mit jelent ez, és megadja az utolsó lökést Luke, aki egy saját kezűleg barkácsolt huppah-val (esküvőkön alkalmatos faragott boltív) érkezik, amit „örülök ám a boldogságodnak, csak egy zsémbes fasz vagyok, és képtelen vagyok kimutatni” –ajándékként is értelmezhetünk. Ám miután beszélgetnek egy nagyot házasságról, elkötelezettségről meg hasonlókról, Lorelai egészen más jellegű következtetésre jut. A jelenet zárásaként ő meg Luke beállnak egymás mellé a huppah alá, és a kép olyan kísértetiesen emlékezet egy másikra, amihez földig érő fehér ruha, virágcsokor és pár zokogó rokon is tartozik, hogy egész nyugodtan lehet sejtelemesen somolyogni.

Lorelai-ban megszületett a döntés: el innen, de rögtön, mert nem akarja élete hátralevő részében a menyasszonyi ruháját próbálgatni. Riasztja is Roryt, és a szemében olyan őrült tűz ég, hogy ebben a pillanatban nem lenne bölcs dolog az útjába állni, de kicsi lánya ilyet amúgy sem tenne. Ő támogatja az anyját mindenben, és ha azt mondja, hogy ez nem a hagyományos esküvő előtti pánik, ami egy papírzacskóval elhárítható, hanem tényleg nem akar Max felesége lenni, mert nem ő az Igazi, akkor vágják magukat kocsiba másnap hajnalban és irány az országút. A kérdés csak az, hogy hány fürdőruhát és hány tundrabugyit csomagoljon.

Be is autóznak egyenesen a következő epizódba (The Road Trip To Harvard), ami annak ellenére, hogy semmi egyébről nem szól, mint amit a cím megfogalmaz, állítom, hogy a sorozat egyik legjobb epizódja. 100% Gilmore érzés, hígítatlanul. A lányok tehát autóban, és egyelőre halvány segédfogalmuk nincs, hova mennek, csak EL, majd valamelyik óceán megállítja őket legrosszabb esetben. Az utazáshoz Amerikában azonban hozzátartozik az útmenti fogadó, mint jelenség is, na itt szoktak vicces dolgok történni. A Gilmore lányok ki is kötnek a Chesire Macska nevű helyen, ami a nevéhez méltóan pont olyan, mintha itt sétáltak volna át Alice után Giccsországba. A fáradtság viszont nagy úr, úgyhogy kénytelenek az ezer virágos tapéta fogadójában megszállni, ahol minden szoba úgy néz ki, mintha egy drogos rémálomból származna. Lorelai nem rest sátánista üzeneteket írni a vendégkönyvbe, miközben az az érzése támad, hogy a tapétán a virágok nőnek és szaporodnak, és esküszöm, igaza van.

Útközben azért arra is van idő, hogy hazaszóljanak, csak a tisztázni a legfontosabbakat, nevezetesen „leléptünk, esküvő nincs, majd jövünk.” A hír Sookie által eljut végre Luke-hoz is, aki a szokásos formájához képest is különösen embergyűlölő napot tart, éppen csak nem vágja nyakon Kirköt a kávéskannával. Viszont amikor Sookie kimondja a varázsszavakat, hogy Max és Lorelai felbontották az eljegyzést, a világ hirtelen újra szép, az ég kék, a madarak énekelnek, és az élet hirtelen tele van új és csodálatos reményekkel, úgyhogy ma mindenki a ház vendége! Ezt Lorelai-nak is látnia kellett volna, azzal a füligvigyorral együtt, amivel ezek után Luke kávét töltött Kirknek.

A lányok viszont kevésbé vidámak, ugyanis a pokoli fogadó démoni vendégei elkapták Roryt, hogy minden tinilány legutáltabb kérdéseivel (és jársz már valakivel? Milyen a fiú?) zaklassák. Fel nem tudom fogni, hogy jut eszébe egyes embereknek, hogy a semmi közepén egy útszéli fogadóban vadidegeneket zaklassanak magánéleti kérdésekkel és elvárják, hogy ebben az ember partner legyen, de azt hiszem, ehhez amerikainak kell születni. Lorelai és Rory is osztja a „lelkesedésemet”, és Lorelai kimenti kicsi lányát, majd kitalálják, hova menjenek. A következő jelentben a lányok már ott állnak a Harvard kapuja előtt, és úgy bámulnak rá, mintha a világ 8. csodáját látnák, esküszöm, Rorynak orgazmusa is van közben. Be is settenkednek, sőt még egy előadásra is, ahol Rory képes és nekiáll filozófiai vitákba bocsátkozni egy hallgatóval, aki nem más, mint Masi Oka, azaz Hiro! Biztos ide teleportált, hogy Rorynak legyen vitapartnere. Rory baromira elemében van, meg is köszöni Hirónak az élményt, majd úgy távoznak anyjával együtt, mintha Disneylandben lettek volna, és ez részükről valahogy így is van.

Hazaérnek Stars Hollowba töménytelen Harvard relikviával (ez már lassan az a szint, amit kezeltetni kéne), és Lorelai azért bevallja Luke-nak, hogy ő egy kicsit mélázott a Harvardon azon, hogy ha másként alakulnak a dolgok, ő is oda járhatott volna. Azért közösen megegyeznek abban, hogy Rory oda való. Valamint abban is, hogy a céljait néha egyetemi diploma nélkül is megvalósíthatja az ember, különösen igaz ez, ha az illetőt Lorelai Gilmore-nak hívják, neki pedig az az álma, hogy saját szállodát nyisson, úgyhogy elhatározza, hogy mostantól erre teljes gőzzel rá is áll.