A vég kezdete, mondják a 23. rész legelején. Nos ez már itt a vég vége. Sajnos ez a 8. évad néha már nyögvenyelősre sikeredett, én azért örülök, hogy hogyvoltozhattam itt nektek. Köszönöm annak aki olvasta, like-olta és még inkább annak, aki kommentelte. Előre szólok, sok kép lesz, én így búcsúzok.

Íme rögtön egy nem túl ismert kép Amerikából, valahol a 7. évad elejéről...

De nézzük, milyen is egy ízig-vérig amerikai sorozat utolsó utáni része. Az előző epizódban Lynette és Tom sorsa megoldódott, sőt abban is biztosak lehetünk, hogy Susan New York-ba megy, a nőegylet előtt azonban ez még titok. Nézzük: megbocsát-e Bree a jó ügyvédnek, lesz-e Gaby-ből bizniszvumen, kimondja e Renée és Ben a boldogító igent? Esetleg tartogat-e még új kihívásokat a 23. rész?

Karen McCluskey sok minden volt már ebben a sorozatban, gyilkossági nyomozó, babysitter, vén boszorkány, pletykafészek öregasszony. Bármit is játszott, mindig az egyik kedvenc karakterem volt. Sajnos így a sorozat vége felé ő már egy halálosan beteg nő, aki búcsúzik az élettől.

Bizarr látvány, ahogy áll az ajtóban, orrában az oxigénnel és a távolba réved. Sajnos úgy tűnik, hogy az utolsó kívánsága sem teljesülhet. Otthon szeretne meghalni, Roy-jal tölteni a hátralévő időt, de az orvosok szerint idős párja nem tud róla gondoskodni, kénytelen tehát kórházba vonulni. Ekkor lép közbe a Lila-közi nőegylet és fogadják örökbe a haldokló nőt: műszakot szervezve felvigyázást ígérnek, ők lesznek az ápolói az utolsó napokban. Szép, nemes gesztus, Karen és Roy könnyekig hatódik.

Bree és a nőegylet készül a tárgyalásra. Trip, Bree ügyvédje igyekszik mindenkit a lehető legjobban felkészíteni. Remekül megy, csak Gaby szólja el magát, amiből én meg rájövök, hogy az ügyvéd vajmi keveset tud az egész ügy lényegéről. Ő még mindig nem sejti, hogy egy bűnszövetkezettel van dolga és nem egy szerencsétlen csavargót öltek meg, hanem az egyik széplaki hölgy mostohaapukáját. (Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a Lila közi csodarendőrség semmi mást nem csinál, csak Bree-t próbálják meg befeketíteni, miért nem keresik meg inkább a halott családját?)

Az ügyvéd távozása után megint nem az eljövendő tárgyalásról megy a csevej, hanem Bree és az ügyvéd feltételezett románcáról…. Mert az meg kezd kibontakozni, a hölgyek jelentőségteljes fejcsóválásával kísérve. Nem lesz ez így jó, mondják. (Hogy is mondaná ezt a Terápiában Mácsai? Érzelemátvitel?) Bree már megint keveri a szezont a fazonnal… Ráadásul valószínűleg nem találnak viszonzásra romantikus érzelmei, mert a jó ügyvéd épp egy szőke hölgyeménnyel távozik, piros sportkocsiban….

Lynette és egy tenyér bemászó "énvagyokittazigazgató" pasi szellemesnek tűnő társalgásával nyitunk. Emberünk nyomul ezerrel, nincs baj az önbizalmával. Ráadásul Tom főnöke, ő is nemrég vált el. Van közös téma rakásra.

Eközben Tom édeleg Tarzannal, Jane-nel. Kirándulni készülnek a hétvégén, bár Jane inkább dugni akar. Valami nagyon nincs rendben azzal a kapcsolattal, még a mézeshetekig sem jutottak el, máris baj van a vízszintes frontokon…. És akkor – mintegy kifogásként - Tom a sok munkára hivatkozik, hát komolyan mint egy ezüstlakodalmára készülő pár. De Lynette csak a búcsúcsókot látja az iroda ablakából és máris megy hányni…. Vagyis inkább a főnök úrhoz, panaszra. Kihasználja annak nyomulását, és megfúrja (még több munka kiosztva Tom-nak) a hétvégi lamúrt.

Dugni és szűznek maradni egyszerre - ez még a Lila Akác-közben sem megy.....

Végre eljött Renée lánybúcsúztatója. Végre letartóztatták Bree-t (Ez utóbbinál nem magának a ténynek örülök, hanem annak a fantasztikus élménynek, hogy a forgatókönyvírók nem húzzák tovább a sztorit és végre az impotens rendőrség eljutott ezidáig…..) Persze ez a két esemény egy helyen és időben történik, a Lila-közi nőegylet asszisztálásával, nem kevés elképedt vén kurva szeme láttára. Bree méltósággal tud veszíteni és királynőként vonul a rendőrök között.

A zsaruk rabosítják, fényképezik, ujjlenyomatozzák, mindent, amit kell. Aztán a jó öreg Bob (apropó, Bob, hol az ő párja, az én kedvenc Lee-m?) leteszi az óvadékot és a 4 grácia újra együtt sopánkodik.

„Dühterápia Susan-módra: avagy repkednek a lekváros üvegek.”

                                           „Ha már egyszer bevallottuk az anyánknak, hogy melegek vagyunk, és az elfogadta, ne akarjunk ellenkező nemű párt választani magunknak.”

Az előző részben eltemettük Mike-ot. Hát nem aprózták el a forgatókönyvírók, de szerencsére túl vagyunk rajta. Remélem ma kárpótlást kapunk, mert őszintén szólva egy kicsit lehűlt a hangulat…. A mai részben a szereplők a múlt heti megvilágosodásuk következményét nyögik: lássuk, hogy boldogul az önzetlen Gaby és a férjét visszaszerezni kívánó Lynette.

De először azonban Renée türelem-próbájáról. A nagyasszony Benre vár, vagyis inkább annak gyűrűjére. Merthogy időszerű lenne már egy jó kis lyánykérés… Amikor végre eljön az ideje, az újdonsült vőlegényt husss, elviszik a zsaruk. (Igen, kitaláltátok. Az elföldelt, lebetonozott mostohaapuka miatt faggatják.) Szerencsére Bent hamar ki is engedik. Amikor az új pár az eljegyzésről valamint a kihallgatásról informálja Bree-t, a Vöröset jobban érdekli az utóbbi, mint a meggyűrűzött Renée…. Vajon miért? A háttérben a zsaruk már fenik a fogukat Bree-re, alig várják, hogy letartóztathassák.

Susanék még mindig a gyász-ajándékokat fogadják (köztük néhány üveg lekvárt – ennek, bár tudom, hogy ez itt és most hihetetlen, még fontos szerepe lesz a ma este folyamán), kiderül: szentMike-ot sokkal többen szerették, mint azt gondoltuk volna. Közben Mike kisfia prosztraumás tüneteket mutat: basáskodik az anyján, az meg hagyja. Julie próbál tenni ellene valamit, de nem sokat tud. Susan mindent ráhagy a gyerekre, ha már annak ennyit kellett szenvednie és elvesztette az apját (majomszeretet, verzió 2)

Mike-ot eltemetik. És egyúttal majdnem is szentté avatják.

Azon gondolkodom, hogy ezt a posztot 10.000 karakter helyett 100-ból fogom megoldani. Előre elnézést kérek a zanzásított (igen, kedves Múltkori Kritikus: ez tényleg zanzásított lesz, de ettől még nem fog tetszeni) öfiért, de végi azon gondolkodtam, hogy ezt az egészet miért nem lehetett megoldani 5 percben, miért kellett rászánni egy teljes epizódot. Ha csak azért nem, mert kilóra fizették a forgatókönyvírókat.

Mert túl sok taglalnivaló az nincs a tegnapiakról: mint tudjuk, Mike meghalt az előző rész végén.

Ebben az epizódban a Lila-köz lakosai el is temetik. Közben visszaemlékeznek Mike-ra, mint önzetlen barátra, az ő nagyszerűségének tükrében nézik saját gyarlóságukat és itt-ott megvilágosodnak, jobb emberré válnak az immár halott Mike révén.(Egy jó hírem azért van a Mike-rajongóknak: hősünk sokkal többet szerepel ebben a részben, mint egy, a halála előtti átlagos epizódban)

„Valaki, egy szomszéd, halott lesz az epizód végén.” Lássuk hát ki miért esélyes!

Bár a süti kétszer lecsap, mégis egy fegyver lesz a gyilkos szerszám.

Pedig minden egész jól indul. Végre újra együtt a szenzációs négyes. Bree közeledik a csajokhoz, azok meg végre nem utasítják vissza. Ekkor Bree mesélni kezd: Orsonról, a levélről, Chuck meggyilkolásáról, a majdnem-elkezdett boldogújéletről, a férfi lebukásáról. A darabkák a helyükre kerülnek. Megállapítják, hogy végre tisztázódtak, nem lehet többé bajuk a mostohaapuka megöléséből. Bree boldogsága azonban nem teljes. Kicsit tart attól, hogy a volt ura megöngyilkolta magát és ez bántja őt. Gaby szerint jobb is lenne, ha a pasi hótt lenne, meg is érdemelné azért, amit velük tett. A rend kedvéért szomorkodnak egy pöttyet (kb 2,5 másodpercet) Orson sorsa felett, de hamar átveszi a hatalmat lelkükben a megkönnyebbülés, végre vége a rémálomnak.

Ők nem tudják, amit mi már igen: Orson (ki tudja mennyire kicicomázva) az egész sztorit postázta a rendőrségre. Ott Chuck nyomozó székében már Mr. Gilette felügyelő ül, aki épp postát kap és alighanem rá fog cuppanni erre a szép kis történetre.

Orson tovább pátyolgatja Bree-t. Ez nekem azért jó, mert végre megint van egy olyan orgánumú pali a sorozatban, aki miatt érdemes nézni englisül a filmet. (Azt akartam írni, hogy egy igazi angol pasi, aztán megnéztem, hogy ízig-vérig amcsi... Nem rossz, de én még mindig Chuck-ot gyászolom… )

Bree beszámol arról, hogy elhidegültek egymástól ő, meg a barátnői. Orson keresi az okokat. Bree nem beszél, a volt ura érdekében nem akar vallani. Aztán mégis feladja a hallgatást. Mire a tea elfogy, a sztori a végére ér, Orson mindent tud a mostohaapukáról, sírásásról , dugdosásról. Orson számára nem maga a gyilkosság a szörnyű a történetben, hanem az, hogy Bree minden segítsége után magára hagyták a nőt és még azok, akiket segített, azok fordultak ellene…. Támogatást ígér, hűséget esküszik. Bree végre nincs egyedül.

Lynette, a tökéletes anya, gyereket nevel. Most épp az életre. Vagy önvédelemre? Mindenesetre amikor az igen csak nagyra nőtt ikrek megpróbálnak hazaköltözni anyuka szoknyája mellé (mert kidobta őket a főbérlő), teljes erővel támasztja az ajtót. Mintha nem annyira akarná ő ezt….. Aztán egy kis pankráció után csak visszaengedi őket a családi fészekbe.

Lynette és a szőke szépfiú-fodrász újabb randijával kezdünk. Adnak még egy esélyt egymásnak a múltkori katasztrofális vacsi után. Minden szépen alakul, bűbájos mindkettő, műmosolygás ezerrel. A vacsi végén Lynette magán-desszertet ígér a Szőkének. Az persze rögtön rááll. Aztán a Scavo házban - amikor Lynette az ágy helyett a hűtő felé veszi az irányt a lovag rájön, hogy itt tényleg pudingot kell nyalni, esetleg jégkrémet - egy kínos beszélgetés keveredik arról, ki mit ért desszert alatt a 2. randi után….