Kártyapartival nyitunk, Texas Holdem, vagy ki tudja, engem valahogy sohasem fogott meg a jó öreg Korda Gyuri bácsi. Stark viszont ebben is ász, és egy csuklómozdulattal nyer egy új irodát a polgármestertől. Valahogy sejteni lehetett, hogy nem sokáig marad a csapat az alagsorban, és így megy ez, ha az ember urambátyám viszonyban van a polgármesterrel. (Már csak az érdekelne, kik lehettek a többiek az asztalnál?) Ám a játéknak véget vet egy csipogó, és a polgármester tragédiába illő képpel néz Starkra: megöltek egy drogdíler rendőrt, testvér.
Mindketten kiszállnak a helyszínre, ahol már nagy a fennforgás, villogó rendőrlámpák meg minden, de Starkot igen ellenségesen fogadják: a zsaruk pikkelnek rá, amiért annyi rosszfiút kidumált a bíróság előtt. Emlékezteti őket, hogy most már egy oldalon állnak (a polgármester meg őt, hogy itt az alkalom kijavítani pár régi hibát), aztán ráveti magát az ügyre. Az áldozat Joseph Rodriguez, egy drogüzérek közé beépült fakabát, akit csúnyán mellkason lőttek; a gyanúsított pedig Scott Ransom, egy gazdag szépfiú.