Elérkeztünk a sorozat azon részéhez, amit a kritikusok és a rajongók az egyik legjobbnak tartanak. (Tessék megnézni az összesítéseket.) Az irodában Harry éppen jegyűzérkedik, Danny, a törpe rögtön számonkéri, hogy miért kell fizetni olyan jegyért, amit Harry ingyen kapott – viszont egy Muhammad Ali meccsért mindenki hajlandó fizetni. Sőt, van aki Sonny Listonra fogad. Don konkrétan egy százast tesz rá, majd a Samsonite csapatot az irodájába hivatja. Don, hogy kimaradjon a meccs előtti kanmuriból Miss Blankenship segítségét kéri: foglaljon neki és Rogernek asztalt egy másik helyre. A meccsről a nő sommás megjegyzése a legjobb: „Ha verekedő négereket akarok látni, kidobok egy egydollárost az ablakomon.”

A beérkező csapat élén Peggy szóvá teszi, hogy ők már két órája várnak Donra, hogy előadják a reklámtervüket. Don miután majdnem kihányja a kávéját, a csapatra figyel: Peggyék egy akkoriban híres amerikai futtballjátékossal, Joe Namath-tel akarnak eladni egy jelenetet, amiben a legjobb védelmet (akár a játékban) is a Samsonite nyújtja. Mindenki nagy beleéléssel játssza a szerepét, de Don szerint egy sztárral megtámogatott reklám megúszós. (Ráadásul nem is bírja Namathet...) Szerinte nő nem is kell a reklámba, mert „Nők nem szoktak bőröndöt venni.” Peggy közli, hogy Dr. Faye szerint igen. Don mindenkit kiküld, majd kifejezi az örömét amiatt, hogy Peggy úgy érzi, „ebben a környezetben lehet tévedni.”

Az előző epizódban bemutatkozó Miss Blankenshippel nyitunk, aki egy plusz optikai előtéttel keresztrejtvényt fejt, mikor megszólal a telefon. Odabent Faye doktornő és egy fickó a Vicks cukorkáról tart elemzést Donnak. Megszólal a telefon, de süket. Most a a dívány melletti csörög. Don int a srácnak, hogy vegye fel de az is néma. Miss Blankenship betotyog, és közli, hogy a New York Times reklámipari cikkírója keresi. Don morogni kezd az öreg hölgyre, de arról lepattan az egész. A riporter arról érdeklődik, hogy miért van az, hogy a Jai Alai után már a Clerasil is átigazolt egy konkurrens reklámcéghez. Don úgy tesz, mint aki nem tud semmit, és a riporter szerint rá hivatkozó Ted Chaoughról kijelenti, hogy nem ismeri.

A tárgyalóban vezetőségi ülés és ebéd zajlik – Roger kijelenti, hogy szükség van a polgárjogi törvényre. (Az újságban a Selma ügyről írnak - ’65 márciusában vagyunk – innen indult a polgárjogi mozgalom. Megjön Don, Joan megnyitja az ülést. Pete bejelenti, egy kötetlen találkozó, több telefonbeszélgetés és egy ebéd után Pete elérte, hogy a SCDP leülhessen tárgyalni az amerikai piacon is jelen lévő Hondával, akik nem elégedettek a jelenlegi reklámcégükkel. A cég motorokat gyárt (amik Joan szerint cukik) és autókat is akarnak. A potenciális bevétel: 3 millió dollár. Ekkor Roger (mint akit kicseréltek) rövidre zárja a dolgot azzal, hogy nem akar japánokkal dolgozni a II. világháborúban elkövetett tetteik miatt.

Donnal kezdünk, aki az elaludt cigijét próbálja meggyújtani – egy másik cigivel. Mellette Allison aki jegyzetel, és Roger aki közvetít Don és Lee Garner Jr. között. Két telefon és egy hallgató: ilyen egy korabeli konferenciabeszélgetés. A probléma: át kell formálniuk a dohányhirdetéseket, mert egyre több szinten kötik meg a hirdetők kezét - már nem lehet fiatalokkal és sportolókkal hirdetni, illetve a speciális, az dohányzót „szuperhősként” bemutató beállításokat is el kell hagyni. Don megunja az értetlenkedést, és inna egyet, de az üvege üres. Mikor ezt szóvá teszi Allisonnak, („Miért üres ez az üveg?”) az blazírtan válaszol: „Mert megitta.” Don rászól, hogy nem kell suttognia, mert Lee őt nem hallja. Roger szerint konkrét sportok működnének: bowling, vagy lovaglás („Lee... A zsoké cigizne!”).

Dr. Faye jön be Peggyvel: Don reméli, hogy hoztak magukkal jeget az italába. Peggy arra vár, hogy Don elfogadja a szlogenjét. Közben Lee Donnal is beszélne, de ez nem zavarja Dr. Fayet. mert ő a fókuszcsoportos kutatást akar csinálni  a Pond’s-hoz, amihez a 18-25 tesztalanyt a cégben szedné össze. Don ráhagyja. Roger csevegős váltt, Don bunkó(bb)ra: undokul kérdezi a nőket, hogy akarnak-e még valamit, majd leül átnézni a postáját. Az egyik levél lerántja a földre: Anna küldött neki egy lapot, egy kettőjükről készült kép társaságában. „Kedves Don, Stephanie szerint ezen a képen nem tűnünk öregnek.” – áll a levélben.

Joan a nőgyógyászánál van. A doktor szerint, mivel elfogyott az antibébi tablettája, a ciklus végén ismét termékeny lehet. Vagy máshol van a gond? A doki San Antoniót javasolja a férfiúi lelkesedés helyreállítására, mire Joan elmondja, ők egyelőre a behívót várják. A doki diszkréten figyelmezteti Joant, hogy már nem annyira fiatal. Mellesleg közli, hogy őt még kényszerítették arra, hogy Koreában harcoljon. Joan leginkább amiatt aggódik, hogy két(!) abortuszon túl még van e esély az anyaságra. Az elsőt nem orvos vezette le, mire a doki arra jut, hogyha utána ismét terhes lett, akkor nem lehet nagy baj.

Don egy nagyobb bőrönddel érkezik az irodába. Allison felpattan, hogy üdvözölje. Don kávét kér majd bemegy. Első látogatója Harry Crane aki tudván, hogy Don egy napot Los Angelesben tölt, mielőtt Acapulcoba utazik, egy szívességre kérné. Ebben Lane zavarja meg. Harry mérgében arra biztatja, hogy menjen már haza Angliába a két hét szabadságára. Lane-t Allison zavarja meg a kávéval, így inkább neki adja át az aláírnivalókat, majd kezet ráz Donnal. Don megkérdezi, mit csinál a következő napokban. „Itt leszek a végsőkig” feleli először a nő. De Don igazából az évvégi programjáról érdeklődik  Családlátogatás, aztán szilveszter a Times Square-en pár barátnővel. „És matrózokkal” – teszi hozzá Don.

Ki is az a Don Draper? – hangzik a kérdés. Dont látjuk, ahogy cigarettafüstbe burkolózva maga elé bámul egy vendéglőben. Vele szemben egy karótnyelt riporter az Advertising Age számára gyorsírással körmöl egy portrét. Don egyből feszült lesz. („Mások mit szoktak ilyenkor mondani?”) A fickó nagy vonalakban felkészült Donból: bombázó feleség. ház Westchesterben, most már kocsira is telne). Don persze nem szeret magáról beszélni, ezért végül a középnyugati neveltetésére hivatkozva üti el a kérdést. A cikk apropója Don egy friss munkája, egy filmszerű tisztítószer-reklám. A riporter szerint nem kell nagy dolgot várni a cikktől.Pete és Roger jelenik meg. Roger egyből froclizni kezdi a riportert.

Ahogy a riporter felállna, majdnem Rogerékre esik: az egyik lába fából van, és kifordult. A férfi gyorsan visszaforgatja. A férfi a koreai háború veteránja. Pete megköszöni az áldozatot, Roger még pár csípős megjegyzés mellett átadja a névjegyét. A riporter elbiceg, Roger a fejét csóválva leül („Olyan smucigok, hogy még egy egész riporterre se költenek.”), és inna egyet, de Pete sietteti. A triónak a Sheratonba kell mennie egy megbeszélésre egy leendő ügyféllel. A Jantzen cég képviseletében egy fiatal srácú és egy idősebb úr fogadja őket. A problémájuk a következő: a cég kétrészes fürdőruhákat gyárt, de ódzkodnak a bikini szótol. Szerintük ez egy strandon hordható fehérnemű. Éppen reklámcéget keresni aki ezt tudná kommunikálni.

Dont látjuk amint felébred a vekkerre, majd felül az ágyban – ami történetesen az idősebb Gene szobájában lévő ágy. Dont erős köhögés rázza. Később Connie-hoz érkezik, elnézést kérve a késésért. Connienak fontos bejelentenivalója van. A Sterling Cooper jelenlegi tulajdonosa a McCann Eriksonhoz kerül, így Donéknak is be kell olvadniuk. Connie szerint Coopert biztosan lapátra teszik, Rogert nem tudja, viszont Don biztos kell majd: „Maga lenne a szerencsemalacuk.” Connie győzködni kezdi, de Don elutasítja: „az egy kolbászgyár. Már három éve elutasítottam őket.” Még Connie-nak is beszúr egyet: ha maga szerint ez csak üzlet, akkor csak azért nevezett a fiának, hogy aztán kedvére rugdalhasson?

Connie kijelenti, hogy ő mindent egymaga ért el, és emiatt már érzéketlenné vált azok felé, akik azon siránkoznak, hogy miért nem sikerül nekik. Végül kezet nyújt és hozzáteszi: „Egyszer majd újra megpróbáljuk” Don kulturáltan egyetért. A karácsonyi koszorúval díszített irodába érve Don végignéz a titkárnők auláján – egyedül ő tudja hogy a napjaik meg vannak számlálva. Az egyik fiatal lány, hirtelen összegyűr egy géppapírt – amitől Don a múltban találja magát, amikor az apja egy felszólítást gyűrt össze. Nem akarja a termését megalázóan olcsón eladni, inkább úgy dönt, hogy a termését maga teszi el télire. A társai figyelmeztetik, hogy így nem tudja fizetni majd a jelzálogot. Archibald erre elzavar mindenkit. 

Az irodában Pete kabátban, magzatpózban alszik: a titkárnője, Hildy ébreszti egy forró kakaóval, amit kesztyűben ad át. Pete a hidegtől pilledt el – az egész épületben nem működik a fűtés. Hildy szól, hogy Lane hívatta. Pete egyből nyafogni kezd – most a kakaó miatt, mivel az instant. Azért a végén elnézést kér. Lane angolosan, sállal, és teával a kezében kucorog a saját irodájában. Rossz hírt közöl Pete-tel, régi vetélytársa, Ken Cosgrove lett az ügyfélkapcsolatok vezetője Pete pedig az ügyfél menedzsmentet fogja felügyelni. Lane szerint Pete képes éreztetni az ügyfelekkel, hogy minden igényük ki van elégítve, ám Ken el tudja velük hitetni, hogy semmire sincs szükségük. Pete hitetlenkedik, Rogerék véleményét kérdezi, de Lane kozli, hogy ez az ő hatáskore. Kezet fognak, és Pete még beszól: „Remélem, nehéz döntés volt.” „Az volt.” – feleli Lane.

Az irodájába visszafelé menet Pete tekintete találkozik Ken-ével, aki az egyik titkárnő elektromos melegítőjét dugta be. Pete-nek ez már sok, szinte azonnal kifordul az irodájából, és lelép, mondván, hogy nem érzi jól magát. Peggy és a szobatársa a liftre várnak az ebédből visszatérve, Inge nem túl szívesen mozdult ki, szívesebben evett volna az irodájában. „Bocs, ha nem vagyok olyan izgató ebédpartner, mint Doug.”„Duck” – helyesbít Peggy. (Ezek szerint még tart a románc). A másik nő azért magáénak akarja az utolsó szót, és beszól a férfi aftershave-jére. Inge is beküld egy csípős megjegyzést Peggy viszonyára: ("Ha nem nős, akkor miért vagy vele?”) Természetesen ekkor pont Pete lép ki a liftből.

Betty egy bőröndbe pakol, majd ráül és a gyerekekért kiált. Don a konyhában Sallyvel beszélget aki egy Minnie egér jelmezre vágyik, amit Don leszól. Betty lejön, és morog, hogy a gyerekek nem segítenek. Don szól, majd ő lehozza, de Bettynek az a baja, hogy a gyerekek nem fogadnak szót. Kiderül, hogy egy hétre utaznak el, amitől Sally megijed, hogy lemarad a Halloweenról. Betty közli, hogy azt Philadelphiában is ünneplik, és az unokatestvérével fog együtt felvonulni. Sally Don nyakába ugrik, Betty pedig pénzt kér, aki azt javasolja, hogy vegyen ki a számlájáról. Betty még egyszer rákérdez: biztos nincs nálad pénz? Don egy picit meglepődik, majd egy puszit nyom az arcára, és jó utat kíván.

Este Draperéknél: Carla a hűtőnél áll, és a bevásárolnivalókat beszéli meg Bettyvel. Felajánlja, hogy kimegy a vasárnapi piacra a templom után. Sally azonnal rákérdez, ők miért nem mennek minden vasárnap? Don hazaérkezik, Betty feláll, hogy töltsön neki egy pohárral. Sally a Halloween időpontját firtatja. Betty el akarja adni az apja házát, de arra gondol, előtte még menjenek el oda pihenni egyet. Don fáradtan szopogatja az italát, de ma este „sem tud otthon aludni.” „Túl sokat dolgozol.” –mondja Betty. „Nincs más választásom” – feleli Don. Betty megértő, Don hálás tekintettel néz a feleségére, majd ismét a pohár fenekére.

Don persze Suzanne- hez megy, aki, közli, hogy Hilton telefonált, de ez inkább a titkukon való élcelődés. Betty a kádban olvas, Donék az ágyban beszélgetnek: Suzannetól ma egy diákja azt kérdezte, hogy vajon a nő is kéknek látja azokat a dolgokat, amiket ő? Suzanne boldogan ismerte be, hogy nem, tudja, Don pedig elmagyarázza, hogy neki az dolga, hogy az az emberek azt lássák kéknek amit ő akar. Mégha az sárga is. „Nem szereted a munkádat?” – kérdezi a nő. Nálad senki sem élvezheti jobban a munkáját -bókol Don. Suzanne mosolyog: szívesen látná Dont 8 éves kisfiúként. Don ismét bókol: Akkor is tetszettél volna.

Betty kéjesen lehever a díványára, és kisvártatva már egy férfi kéz cirógatja az arcát. A kéz elkezdi lassan vetkőztetni, majd Henry Francis hajol be egy csókra - ám ekkor megszólal egy telefon Betty oldalán. Don átnyúl Betty fölött: Connie Hilton az. "Szokta magát emészteni bonyolult problémákon?" - kérdezi az öreg. Betty már kel is, mivel a gyerek is felébredt. Az öreg ki akarja a terjeszteni a szállodaláncot. Akár a Holdra is. Ki is adja az ukázt: Don készítsen prezentációt a belföldi szempontból nem annyira sikeres New Yorki szállodákról aznap délig. A kis Gene Betty mellén érkezik a hálóba: ő most a másik akarnok Draperéknél. Don úgy dönt, bemegy az irodába.

Az úton befelé, Don Suzanne Farrelbe botlik. Némi unszolás után Don felajánlja, hogy hazaviszi a nőt, akinek a szabadsága újból elbűvöli: hajnalban kocog, és nagyon megérinti Martin Luther King "Van egy álmom" beszéde, amit autórádióban hallgatnak. "Ki maga? Tiszta, vagy együgyű?" - kérdezi vágyakozva Don, majd miután a nő lakásához értek, kávéra invitálja, de a Suzanne hárít ("Talán a túl sok kávé miatt nem tud aludni!"). Az irodában Don halálra rémíti a titkárnőjét, Allisont, aki nem vette észre az alvó férfit. Don a diktafonja mikrofonjával a kezében aludt el, hogy Connie-nak felmondja az értekezését. Kiderül: Connie nem Európába, hanem Kaliforniába utazik.