Az előző epizódban bemutatkozó Miss Blankenshippel nyitunk, aki egy plusz optikai előtéttel keresztrejtvényt fejt, mikor megszólal a telefon. Odabent Faye doktornő és egy fickó a Vicks cukorkáról tart elemzést Donnak. Megszólal a telefon, de süket. Most a a dívány melletti csörög. Don int a srácnak, hogy vegye fel de az is néma. Miss Blankenship betotyog, és közli, hogy a New York Times reklámipari cikkírója keresi. Don morogni kezd az öreg hölgyre, de arról lepattan az egész. A riporter arról érdeklődik, hogy miért van az, hogy a Jai Alai után már a Clerasil is átigazolt egy konkurrens reklámcéghez. Don úgy tesz, mint aki nem tud semmit, és a riporter szerint rá hivatkozó Ted Chaoughról kijelenti, hogy nem ismeri.
A tárgyalóban vezetőségi ülés és ebéd zajlik – Roger kijelenti, hogy szükség van a polgárjogi törvényre. (Az újságban a Selma ügyről írnak - ’65 márciusában vagyunk – innen indult a polgárjogi mozgalom. Megjön Don, Joan megnyitja az ülést. Pete bejelenti, egy kötetlen találkozó, több telefonbeszélgetés és egy ebéd után Pete elérte, hogy a SCDP leülhessen tárgyalni az amerikai piacon is jelen lévő Hondával, akik nem elégedettek a jelenlegi reklámcégükkel. A cég motorokat gyárt (amik Joan szerint cukik) és autókat is akarnak. A potenciális bevétel: 3 millió dollár. Ekkor Roger (mint akit kicseréltek) rövidre zárja a dolgot azzal, hogy nem akar japánokkal dolgozni a II. világháborúban elkövetett tetteik miatt.
Mindenki zavartan néz maga elé. Pete szerint, ha van, aki a Volkswagennel dolgozik, akkor ez manapság már nekik sem jelenthet ez gondot. Még Cooper is rászól, hogy a háborúnak vége. Roger viszont meggyőzhetetlen, (egy mindenki számára ismeretlen orvost emleget), majd dühösen elhagyja a termet, mondván, neki elég a Lucky Strike. A többieknek nincs kifogása az üzlet ellen, Pete azonnal be is tudná hozni őket. Egyelőre van egy kötelező olvasmány, a címe: A krizanténum és a kard. Pete számít Bert hozzáértésére japán ügyekben. Távoztában Bert javasolja, hogy tartsák távol a dologtól Rogert. Lane megdicséri Pete-t, Don kéri Joant, hogy rendeljen mindenkinek egy példányt, legalább legyen ott az asztalukon.
Odahaza Donnál vannak a gyerekek, Bobby rajzolgat, Sally időnként felnéz a tévére ahol egy fehér lelkész temetéséről szólnak a hírek, akit fehér rasszisták öltek meg. Bejön Phoebe , az éjszakás nővér, Don rászól a lányára, hogy köszönjön végre. Phoebe elhozta az orvosi műszereit aminek Bobby nagyon megörül. Don meglepődik, amikor Phoebe azt kérdi, melyik lesz, de a nőt a vendéglő neve érdekli, ha esetleg fel kell, hogy hívja. Sallyt viszont tényleg az érdekli, hogy Don találkozik-e valakivel: a válasz igen, Don újra Bethanyvel tölti az estét, ami Sallynek nem tetszik, és ezt szóvá is teszi. Dont persze nem izgatja. Később Bobby Phoebe vállára dőlve Turpi úrfit néz a tévében, ahol Turpi épp egy cicalánynak udvarol.
Ekkor Sally egy kissé furcsa frizurával lép ki a fürdőből: több helyen belevágott a hajába, és a hálóingén is állnak a tincsek. Bobby röhögni kezd, mire Phoebe ágyba zavarja. Sally Phoebetől fél, Phoebe pedig Dontól. Kiderül, Sallyt Phoebe rövid frizurája inspirálta, mivel az „tetszik apának.” Sally azt kérdezi, hogy vajon apával „csinálják-e” mivel már tudja mi az, egy osztálytársa mesélte. Phoebe köpni nyelni nem tud, végül beküldi Sallyt a fürdőbe, hogy helyrehozzák a haját valahogy. Don és Bethany egy ázsiai grillvendéglőben vannak, ahol a szemük előtt készül a sült hús, de ebből egyelőre csak az eszközpörgetést látni. Bethany nincs lenyűgözve: attól fél, hogy sültcsirkeszagú lesz a haja. Don beleszagol a hajába.
Don nem érti, hiszen egy drága vendéglőbe hozta a lányt, de ő intimebb helyre vágyik, ráadásul kevesli azt, hogy 5 hónap alatt csak háromszor találkoztak. Valaki ráköszönön: a már említett Ted Chough az, aki a felesége bemutatásán túl Don orra alá dörgöli, hogy már forog az első Clerasil reklám, és hogy ők is készülnek a Honda tenderre. Don ingerülten ül vissza. Bethany kérdezi, hogy ki volt ez: „Csak egy légy, amit próbálok elhessegetni. (...) Amióta kitalálták, hogy velünk versenyeznek, azt hiszik, hogy egyenlőek vagyunk.” Bethany rászól Donra: ne hagyja, hogy ez elrontsa az estélyüket. Dont lenyűgözi, hogy a lány tud pálcikával enni, és megkéri a lányt, tanítsa meg őt is, mialatt Ted folyamatosan figyeli őket.
Odahaza Phoebe bevallja a hajvágást. Don is ingerült lesz, de kiderül, hogy ő viszont Bettytől fél. Don előveszi a tárcáját, Phoebe nem akar pénzt, de Don közli, hogy ez végkielégítés. Másnap mikor hazamennek a volt Draper-házba, Bobby az anyjához szalad, Sally pedig egy óriási sapkában lép be, ami alól félve néz az anyjára. Don igyekszik a legdiplomatikusabb „ez van” tekintetét felvenni. Betty fenyegető hangon szól Sallyre, hogy vegye le a sapkát. Don próbálja megmagyarázni, de Betty az eredményt látva azonnal üvölteni kezd, először Dont vádolja a hajvágással, mire Sally elmondja, hogy ő vágott bele hajába. Betty egy óriási pofont kever le a neki mindenki szeme láttára. Sally sajnálja, Betty felküldi a szobájába.
Don megsimogatja, Sally felrohan. Don megkéri Bobbyt, hogy menjen ki a kis Gene-nel játszani. Don szerint erre nem volt szükség: de Betty egyetért, de Sallynek kiabál föl: „mert nem is ért semmit!” Főleg azért ideges, mert iskolai fotózás lesz, ezért büntetésből közli, hogy a Sally a közelgő ottalvós buliját elfelejtheti. Don továbbra is próbálja meggyőzni: „Te sosem csináltál ilyet?” B: „Én mindig hosszú hajat akartam! Sőt, anyám mindíg azzal fenyegetett, hogy levágja a hajam!” Persze azért is ideges, mert sejti, hogy Don nem is volt otthon. Don elismeri, hogy a bébiszitter volt figyelmetlen, de Betty ennél többet nem akar tudni „Mintha egy senkire bíztam volna őket!” Don szerint Betty sem sokkal jobb, majd dühösen távozik.
Henry is megpróbálja nyugtatgatni, de Betty konkrétan Don halálát kívánja. Henry persze igyekszik pontot szerezni, mondván, ő mindent megtett anno a lányáért, De Betty közben még féltékeny is: biztos megint bekurvázott! Henry azért figyelmezteti, hogy ne keverje össze Dont Sallyvel. Betty elnézést kér, amiért impulzív volt, Henry pedig figyelmezteti, hogy amikor az ő lánya ennyi idős volt, a büntetés csak rontott a helyzeten. Ezért inkább ígérje meg hogy elviszi fodrászhoz, és a barátnőjéhez is elmehet. Betty nem nagyon érti: („Jutalmazzam meg?”) Megcsókolják egymást, utána Betty elindul az emeletre.
Don megérkezik az irodába, Pete azonnal el is kapja: ma van a találkozó a Hondával. Pete már fel is készült Bert segítségével: ha nem kezdenek el tanácsokat adni, vagy kritizálni, akkor nem lesz gond. Don viszont Pete felé él egy kritkával: hogy lehet, hogy Ted Chaough is tud a Honda tenderről? Donnak nem tetszik hogy Ted az ő hátukon akar a csúcsra kerülni. Pete elismeri, hogy 3 cég pályázik, viszont most ki kell dobnia egy csokor krizanténumot, mert Japánban ez a halált jelképezi. Kis idővel később már a bejáratnál vagyunk, ahol Bert, a főfőnök és a legidősebb tag mélyebbre hajol mint a Honda küldöttség feje. Don vezeti körbe őket, egy tolmács fordítja: a modern iroda (a titkárnők részlege) az előregondolkodás jele.
A kreatív részlegnél beüt egy kis malőr: Pete reklámszövege után („A csoda itt történik, de nem mondhatjuk el, hogyan!”) a tolmács szól, hogy ezt nem tudja lefordítani, majd kiderül, hogy azt sem érti, mi az a kreatív szoba. Valamitől azt remélik, hogy a Honda embereit is le lehet nyúgözni Joan bemutatásával, aki a Behinanába vinné őket, de a főnök elmondja, hogy David Ogliviy már megtette. Joan erre jelzi, hogy kiváló steakházakat is tud ajánlani. Az idősebb főnök Joan mellei láttán megereszt egy kérdést: „Hogyhogy nem borul fel?” Senki sem ért japánul de azért Joan csak észrveszi, hogy a melleiről van szó. A tárgyalóban a főnök tört angolsággal közli, hogy várja a prezentációt. („Remélem nem most” – viccel Don.)
A tárgyalás végeztével a rituális ajándékozás következik, amit Pete jól is csinál, a főnök hagyományosan nehezen fogadja el, bár Peter javasolja, hogy nyissa ki, Bert szól, hogy azt csak később szabad. Pete nem bírja megállni, és elmondja a dobozok tartalmát. Ekkor belép Roger, aki ingerült, mert egy hosszú ebédet szerveztek neki. Pete jelzi, hogy a épp végeztek, mire Roger elsüt egy atombombás viccet. A főnök elmondja: mindegyik cég 3000 dollárt kap a prezentációjáért. Roger hallani sem akar feltételekről, („Nem kell a „japcsi szarotok!”) majd lelép. Pete egy beteg feleségére és alkoholproblémára hivatkozik. A kisfőnök szól a tolmácsnak, hogy várják a prezentációt, aki átnyújtja a feltételeket tartalmazó mappát.
A japánok távoztával Don beront Rogerhez, mondván, nem hagyja, hogy tönkretegye ezt a melót. Roger felemlegeti a Jantzen esetet, de Don szerint az nem ugyanaz. Pete még keményebb mondatokkal érkezik: „Minden egyes munkámmal azon vagyunk, hogy egyre kevésbé kelljen a Lucky Strike-ra és rád támaszkodnunk!” Erre Roger Pete-nek ugrana, de Don közéjük áll, és jelzi, hogy Pete-nek igaza van. Sallyt látjuk az ottalvós buliján, a vendéglátó kislánnyal együtt hálóingben ülnek a tévé előtt. A másik lány alszik, Sally pedig egyre nagyobb érdeklődéssel figyeli a tévében látható jóképú főhöst. Különös érzés keríti hatalmába, és lassan felgyűri a hálóingét a lába között. Ekkor belép a lány anyukája.
Sally fölpattan. Az anyuka felküldi a lányát. Otthon Betty és Henry szeretkeznek, mikor csöngetnek. Az ajtóban a másik lány anyukája áll Sallyvel, aki a kabátja alatt még mindig hálóingben van. Sally gyorsan felkaptat a lépcsőn. Az anyuka lekéreti Bettyt, majd elküldi Henryt. Elmeséli, hogy rajtakapta Sallyt, ahogy „játszott magával”. Betty legszívesebben a föld alá süllyedne. Zavarában egy félreérthető mondatot is mond: „Én is ugyanezt tettem volna.” Az anyuka egy pillanatra elcsodálkozik, majd elköszön. Sally rettegve ül a sötétben, Betty meg is érkezik. („Nem csinálsz ilyet! Sem titokban, és pláne nem nyilvánosan!” ) Sally tagad, erre Betty megfenyegeti, hogy ne hazudjon, mert levágja az ujjait.
Ez már cigarettáért kiált. Az ágyban Betty kiböki hogy mi volt a baj, Henry finoman rákérdez, hogy nem kellene-e Sallyt gyerekpszichológushoz vinni, ám Betty ezt elutasítja: pár éve ő is járt egyhez, „de nem segített semmit.” Az irodában Don Miss Blankenshippel kérdezi, hogy „elérte-e Kaliforniát” de a válasz nem, majd bejelenti Lane-t és Pete-et. Pete elmeséli, hogy a találkozó elég nagy blama volt, de – a japán kapcsolata végül felhívta Lane-t, hogy időpontot egyeztessenek a prezentációhoz. Don szerint minden cégnél van egy Roger kaliberű illető, akit „csak mi nem nőttük ki.” Ekkor Bert behozza Rogert, aki, mint egy iskolásfiú bocsánatot kér, és a támogatásáról biztosítja a többieket. Pete jelzi, mázlijuk van, mert lesz találkozó.
Bert szerint az nem jelent semmit, „lehet, hogy csak azt akarják, hogy nyilvánosan lemondjunk” Kivéve, ha küldtek ajándékot. Don kiszól Miss Blankenshipnek, hogy kapott-e csomagot. Igen, még tegnap. Akkor hozza be, kéri Don a szemét forgatva. Miss Blankenship behozza a dobozt, majd egy kis közelharc alakul ki közte és Pete között, mert a nő szerint Donnak van címezve. A levélkéből viszont kiderül, hogy az egész csak egy undorító tréfa Ted Chaoughtól („Help me, Honda, Help me!”) Tehát nem jött ajándék. Roger megint elkezd Bayer Zsoltos mélységekbe ereszkedni („Mit akarsz ezektől az állatoktól?”), de Pete ismét leteremti, mondván, hamarosan gyereke lesz, neki kell ez a meló. Roger visszahúzódik.
Don is hasonló véleményen van: nem akarja hogy ezt is Ted Chaough-ék ölébe hulljon. Don először valami tüzijátékot akar, mondjuk egy kész reklámot! Lane figyelmezteti, hogy a kiírás szerint nem lehet végleges munkát leadni. Don szerint a szabályokat át lehet hágni („De nem a japánoknál” – figyelmezteti Bert.) Don szerint akkor is meg kell próbálni, de Lane szerint 3 ezer dollárból csak 4 másodpercnyi reklámidőt tudnak szerezni. Ráadásul ha ráköltenének arra rámenne az egész éves büdzsé, holott még csak Március van. Petenek belefér a csőd kockázata, ha már amúgy is ilyen közel állnak a tönk széléhez. Este Don az ágyában a Krizanténum és a Kardot olvassa. Megszólal a telefon: Betty az. „Remélem egyedül vagy.” – kezdi, megalapozva ezzel a hangulatot, majd közli, hogy pszichiáterhez akarják vinni Sallyt.
Don is gonoszkodni kezd, („Miért felgyújtotta a házat?”) mire Betty elmeséli, hogy Sally egy barátja előtt maszturbált, amitől Don megrendül. „Fiú volt vagy lány?” - kérdezi, amitől Betty is kikészül. A szülőknek is meg kell jelenniük – külön-külön persze. D: „Tehát már eldöntötted.” B: „A lányod kezelhetetlen, azt hittem, hogy aggódsz.” Don nehezen engedi a lányát agykurkászhoz, „Nem tudnál vele te beszélni?”, de Betty kijelenti, hogy tehetetlen. Szerinte ilyesmit csak a "könnyű lányok" csinálnak. Don rászól, hogy már 10 éves. Betty szerint ez Don hatása: "Nem érdekel, hogy mit csinálsz, csak ne előtte." Don visszalő, azzal hogy Betty volt, aki "egy másik férfit hozott a házba." Betty szerint ez csak egy férfi, ellentétben Donnal és a számolatlan viszonyaival. Inkább a titkárnőnek küldi el az orvos elérhetőségét. Don a végén elhajítja a könyvet dühében.
A kreatív részlegen nagy várakozás előzi meg, hogy a vízivó madár nevű műanyag játék bebukjon a pohárba, amit meg is tesz a jelenlévők nagy örömére. Próbálják az éppen beérkező Dont is bevonni, aki nehezen hiszi el, hogy ilyen emberekkel dolgozik, majd Peggyt, Pete-et, és Joant behivja az irodájába. Az irodában Don egy idézetet olvas fel: „Egy ember akkor szégyenül meg, ha nyíltan kinevetik, vagy visszautasítják. Mindkettőhöz kell közönség.” Ez egy jóssütiből volt? Kérdezi hetykén Pete, mire Don közli, hogy a könyvből van, amit mindenkinek el kellett volna olvasnia. Don szerint a tény az, ha csinálnak egy reklámot, azzal tönkremenne a cég. Viszont a CGC (Ted Chaough-ék cége) is pont ugyanakkora...
„Ted azt állítja, hogy ott van a visszapillantótükrömben. Mi lenne, ha vennék egy éles kanyart?” El kell hitetni vele, hogy csinálunk egy reklámot, mert akkor ők is csinálnak. Peggy és Joan már kapiskálja, Pete attól fél, hogy akkor ők nyerik a tendert. Később Peggy egy hájas és önelégült rendezőt kér „teljes diszkrécióra” azért, hogy a C.C:G-nél készült Clerasil reklám mellé most leforgasson nekik egy Honda reklámot. Joan épp átadná a storyboardot, amikor kopognak: Don azt gondolván, hogy itt a motortároló, személyesen zavsarja meg a tárgyalást. A rendező beizgul: ugye ő Draper? Joan felvázolja a helyzetet, ami egy igencsak költséges filmet takar: kell bele tömegjelenet és valahogy le kell záratni a Fifth Avenue-t.
A pasas a végén azzal intézi el, hogy sajnos nem ér rá. A következő pillanatban már Ted Chaough irodájában látjuk. Ted Chaough nem érti az egészet, ezért bekéreti „azt a srácot, aki Drapernél dolgozott” és közben beindul az agya. Egy látványos reklámot kezd felvázolni, amikor megérkezik Smitty. Ted arról kérdezi, mennyire szeret Don játszani. Smitty szerint Don mindenkitől a legjobbat várja. Mert ő egy zseni. Ez igencsak piszkálja Ted egóját, és elzavarja Smittyt. Láthatjuk, hogy Tednek is van egy akadékoskodó könyvelője. Viszont Ted most már leállíthatatlan, egy metrókocsit akar szerezni a várostól. Később folytatódik a látszatkeltés: Peggy és Joey a kismotorral várnak az egyik stúdió bejáratánál.
Mikor kijön rajta a könyvelő, látványosan betolják a motort a saját helyükre. Később a dagadt rendező és a könyvelő próbálnak bejutni, de Joey elzavarja őket. Bentről motorzúgás hallatszik, de nem történik más, mint hogy Peggy a motoron ülve köröz a teremben. Később Dont látjuk az irodában amint töri a fejét valamin. Ránéz Ted csomagjára. Átvonul az főfolyosón egyenesen a konyháig, ahol Faye éppen mosogat. („Ma kiket etetett?” – szól Don gúnyos üdvözlése.) Faye elmondja, hogy a Samesonite-ot vizsgálta. Don próbálja kinyitni a dobozt: amiben egy üveg szaké van. Faye elmeséli, hogy az egyik interjúalanya egy légtornász volt, aki „többet keresett itt, mint a cirkuszban.”
Szakékóstolás közben tovább beszélgetnek: D: Miről kérdezte? Hogyan csomagol be magának? F: „Igazából visszafogott volt. Azt mesélte, az apja sokkal jobb artista mint ő.” Don újfent meglepődik, hogy ez miért jó az embereknek, mire Faye elmondja, „Nem tudja elképzelni, mit mindent mesélnek el az emberek egy érdeklődő idegennek.” Don erre érdeklődőre vált, és megkérdezi Faye-t, hogy van-e gyereke. Ettől a nő kicsit kizökken, majd nemmel válaszol. „Hol a férje?” – folytatja Don. Faye olyan arcot vág, mint akit lelepleztek, majd elmondja, hogy az ujján a gyűrű valójában „egy stoptábla, (...) már számos kellemetlen beszélgetéstől kímélt meg.” „De nekem elmesélte” – mondja némi diadalommal Don.
Erre Faye kérdez vissza, hogy Donnak vannak-e gyerekei. 1,5, 7, és 10. „Biztos nehéz lehet nélkülük.” – mondja Faye. (Don facérsága nyílt titok.) „Nem látom őket eleget.” – mondja Don. – „És amikor látom őket, nem tudom, mit tegyek. (...) Mikor leadom őket, megkönnyebülök. Aztán megint hiányoznak.” Don elmeséli, hogy Betty pszhichiáterhez akarja vinni Sallyt. F: „Gondolom, maga ezt ellenzi.” Habár erre nincs bizonyíték, ha maga szereti, és ő tudja ezt, akkor minden rendben lesz. Don erre egy furcsálló tekintettel válaszol. Faye doktornő mintha nem lenne a gyerekek szakértője. Mennie is kell. „Egy kamu vacsorára a kamuférjjel?” – kérdezi Don, amit Faye csak egy elköszönéssel viszonoz.
Betty a pszichiáternél ül. Rettenetesen ki van öltözve, haj belőve, gyöngysor a nyakban. A nő Dr. Edna Keener. Sallyről faggatja: fel kell dolgozni egy elég intenzív évet. Betty szerint Sally már a válás előtt óta, konkrétan a nagyapja halála óta változott meg. Dont elintézi annyival, hogy „kétli, hogy maga találkozni fog vele. Őt ennyire érdekli a dolog.” Azért beszél az önkielégítésről is, mondván ő már kinőtte – végre hallunk Betty anyjáról, aki mikor talált Betty öccsénél egy nudista-magazint, kiszögelte azt a szobája ajtajára – meséli egy furcsa mosollyal."És maga?" Betty annyit mond, hogy ő elintézte privátban és kinőtte. „Úgy érzem, mintha Sally mindezt azért csinálja, hogy engem büntessen.”
„Ez rettenetes érzés lehet.” – feleli Dr. Edna. Betty szerint Sally nem érti meg, hogy így jobb lesz neki. Dr. Edna úgy érzi, hogy Bettynek is szülsége volna valakire, aki meghallgatja. Kitalálja, hogy Betty járjon havonta egyszer, Sally pedig egyelőre heti négyszer. Betty megkérdezi, hogy Edna beszámol-e majd neki hogy Sally mit mondott neki, amire nem a válasz. A doktornő feláll, hogy megnézze a naptárát, Bettynek pedig megakad a szeme egy babaházon. Don egy emeleti lakosztály bejáratánál ül: Kijön Ted, aki előbb meglepődik, hogy Don nem hozott filmetl, majd kijelenti, hogy jobb is, „mert én biztos nem akarnék azután következni, amit az imént mutattam nekik.” - és önelégült vigyorral távozik.
Dont a tolmács Sterling Cooper Draper Pryce-ként jelenti be a két főnöknek. Don leegyszerűsíti Donald Draperre. A főnök a többiek, köztük „fehér haj” után érdeklődik. „Ők nem tudtak eljönni.” – felelei Don. Majd belekezd: „Kitalálták ezt a szabályrendszert, hogy minden pályázó egyenrangú legyen, és azt kérték, hogy ne adjunk le befeiezett munkát. Úgy tudom, hogy ezt páran nem tartották be. Ezért szeretnék kiszállni.” A japánok nem értik, a tolmács azt mondja, Don „lemond”. Szerinte a Honda nem tartotta be a szabályokat azzal, hogy a CGG megcsinálta a reklámfilmet. Don úgy menti meg a SCDP becsületét, hogy saját maga ír egy 3000 dolláros csekket, és megköszöni, hogy „gondoltak rájuk.”
Az irodában Roger bánatosan iszik. Bejön Joan: a Lucky Strike reklámhangja lebetegedett. Roger itallal kínálja és kéri, hogy adja a feladatot Pete-nek. Joan nem kér, és rászól, hogy ne sajnáltassa magát. Roger belekezdenek egy háborús történetbe („Don most adja meg magát”), de Joan leállítja, mondván a férje hamarosan bevonul. Roger megint rasszistázik: „te sem örülnél, ha egy ilyen Pete-gyerek egyszer csak egy vietnámi orvoshoz menne.” Joan szerint Roger harcolt a békéért, és a világ most már békésebb hely. Roger kételkedik, Joan szerint muszáj ebben hinni. Don visszaért az irodába, Miss Blankenship azzal fogadja, hogy a lánya pszichiátere kereste. Don rászól, hogy máskor ne ilyen hangosan jelentsen be ilyesmit.
Az irodájában Don rögtön a bárpulthoz lép. Ekkor Pete és Lane lépnek be, és remek hírük van. Mr. Saitót lenyűgözte Don akciója. Lane ekkor megjegyzi, hogy csak azért „hagyta jóvá” ezt az akciót (elvégre Joantől tudott a stúdióbérletről) mert bízott benne, hogy ez kiüti Ted Chaoughékat a versenyből. A Honda nem hagyja ott a Greyt, viszont az most tervezett autómodelljük reklámját már Donék készíthetik. Sally Carlával Dr. Edna várójában ülnek. Kinyílik az ajtó, kijön rajta egy kisfiú. A Sallyékkel szemben ülő anyuka feláll, és elindulnak a fiúval aki leszegett fejjel megy vele. Dr. Edna kedvesen behívja Sallyt, aki félénken Carlára néz, majd bemegy az ajtón.
Facebook kommentek