Ki is az a Don Draper? – hangzik a kérdés. Dont látjuk, ahogy cigarettafüstbe burkolózva maga elé bámul egy vendéglőben. Vele szemben egy karótnyelt riporter az Advertising Age számára gyorsírással körmöl egy portrét. Don egyből feszült lesz. („Mások mit szoktak ilyenkor mondani?”) A fickó nagy vonalakban felkészült Donból: bombázó feleség. ház Westchesterben, most már kocsira is telne). Don persze nem szeret magáról beszélni, ezért végül a középnyugati neveltetésére hivatkozva üti el a kérdést. A cikk apropója Don egy friss munkája, egy filmszerű tisztítószer-reklám. A riporter szerint nem kell nagy dolgot várni a cikktől.Pete és Roger jelenik meg. Roger egyből froclizni kezdi a riportert.

Ahogy a riporter felállna, majdnem Rogerékre esik: az egyik lába fából van, és kifordult. A férfi gyorsan visszaforgatja. A férfi a koreai háború veteránja. Pete megköszöni az áldozatot, Roger még pár csípős megjegyzés mellett átadja a névjegyét. A riporter elbiceg, Roger a fejét csóválva leül („Olyan smucigok, hogy még egy egész riporterre se költenek.”), és inna egyet, de Pete sietteti. A triónak a Sheratonba kell mennie egy megbeszélésre egy leendő ügyféllel. A Jantzen cég képviseletében egy fiatal srácú és egy idősebb úr fogadja őket. A problémájuk a következő: a cég kétrészes fürdőruhákat gyárt, de ódzkodnak a bikini szótol. Szerintük ez egy strandon hordható fehérnemű. Éppen reklámcéget keresni aki ezt tudná kommunikálni.

Családi cég révén nem nézik jó szemmel, hogy a konkurencia azzal nőtt a fejükre, hogy egyre apróbb bikiniket készítenek. Donék furcsán nézik fiatal srácot, aki épp olyan merev, mint az apja. És itt is vagyunk az új irodában! Ahogy Donék befelé mennek, először látjuk az új Sterling-Cooper-Draper-Pryce (a továbbiakban SCDP) cég felépítését. A bejárat mögött Bert és Don ügyvédje fogadja a triót. A vékony falakkal szeparált szobák között a gépírónői részleg szűkebb, a kreatívoknak (szövegíró+grafikus) közös játszótere lett. Joannek saját szobája van! Bert dohog, mert Don lekéste Jeff Athertont (róla majd legközelebb). Pete megkérdezi, vajon Bert mesélt-e neki a második emeletről, de Bert hallani sem akar erről, amúgy is drágának tartja az eddig meglévő irodát, Don viszont egy tárgyalóasztalt hiányol.

Kettesben maradva Pete Dont a megbeszélésről kérdezi. Don dühös, mert nem akar versenyezni, és a leendő ügyfelet prűdnek tartja. Elvárja, hogy Pete olyan tárgyalásokat szervezzen, ahol a konkurencia már lesben áll, jelesül a Y&R, akik hat emeletnyi kreatívval hetekig is elvacakolhatnak egy ilyen feladaton. Donéknak viszont kevés az idejük, és az ügyfelük, és törtetniük kell, ami Donnak nincs ínyére. Ekkor a titkárnő Don kérésére bejelenti a ügyvédet. Pete lelép, Don pedig ledönt egy italt. A kreatívoknál Peggy egy új grafikus fiúval egy dal szereplőiként szólítgatják egymást. Pete állít be hozzájuk a (fiktív) Sugarberry sonkával, de közli: csak egy dobozt kaptak, mert a bolti kóstoltatások nem értek el eredményt, és a cég elégedetlen. El is kezdenek azonnal egymásra mutogatni.

Don ügyvédje a papírokat átnézve elmondja: Don életbiztosítása a céget gyarapítaná, ha beütne a ménkő, és jelzi, hogy azért jó lenne valamit a gyerekeknek is félretenni. Don nem aggódik annyira, elég gazdag ehhez, még ha Uncle Sam elég sokat ki is vesz a zsebéből. Az ügyvéd szerint a legnagyobb baj az, hogy Betty még mindig nem költözött ki a házukból (október 1-én kellett volna), miközben Don fizeti a jelzálogot, az adókat, és a biztosítást, úgy, hogy nem is lakik ott. A pasas közben lazán megkínálja magát egy pohárkával, majd hátradőlve arról faggatja Dont, hogy hogy vannak a tökei. Don viszont nem akar háborút kezdeni Bettyvel. A kreatív szobában Peggy a ügyfelek kiszámíthatatlanságán nyavalyog.

Láthatóan ők is isznak, és Peggy egy kissé már elengedte magát. Ám ez jó hatással van rá, mert folyamatosan jár az agya. Valahogy el kell hitetni az emberekkel, hogy az emberek megvesznek ezért a sonkáért. 100 fizetett ember sorbaállítása a boltban Pete szerint nagyon drága, mire Peggy azzal áll elő, hogy akkor elég egy pár akik összeverekednek az utolsó konzerven, amire a Háladás amúgy is kapóra jön. Peggynek már javaslata is van az egyik öreg nő szerepére, Pete pedig közli, hogy a leendő ügyfelek megpuhítására alkalmazott kurvákra szánt költőpénzből le is tudja írni a fizetésüket. A balhét, mint egy szaftos sztorit pedig lehozhatná egy bulvársajtós haver. Peggy felajánlja, hogy ő majd beadja Donnak az ötletet.

Roger benyit Donhoz, aki a szokásos stratégiája szerint (ha gond van, alszik) a kanapén fekszik. Roger boldog, hogy Dont „kiszolgáltatott helyzetben” találja, és győzködni kezdi Dont egy randiról. Don eddig mindenféle mentségekkel igyekezett kibújni a dolog alól, leginkább azért, mert a lány Jane barátnője. Roger viszont hajthatatlan: „Most hogy itt a pulykanap, hamarosan meg is tömheted.” Ezek után gyorsan asztalt is foglaltat Don titkárnőjével. Don megadóan felsóhajt. Hazaérve a kis lakásába egy házvezetőnő várja, aki letolja Dont, mert nem ette meg a félretett ételt. Don pedig a nőt, mert az meg elpakolta a széthagyott cuccait. Don a cipőpucoló szettjét kereste. Nekiáll suvickolni, közben tévét néz.

A tévében pedig mit ad isten, épp az új padlótisztító reklám megy, amiért Dont korábban már dicsérték. A spotban egy cowboy kalapos kisfiú könyörög a szabadulásáért a rácsok mögül, ami történetesen egy asztalra feltett szék háttámlája, a kisfiú pedig az ebédlőasztal alatt raboskodik. Az anyuka lelkesen mutatja be az új terméket. Másnap reggel már meccs megy a tévében, Don egy kicsit dolgozni kezd a tévé előtt, majd szépen lesimítja az ágyát- aztán a zakóját- majd a haját, és elindul a vakrandira a Rogerék által szerzett nővel. Don először nem túl érdeklődő, (a lány kissé hasonlít Bettyre) de aztán csak felcsigázza az érdeklődését, és elkezd cicázni a lánnyal, aki néha úgy beszél, mintha „profi” lenne.

Végül a taxiban a lány nem akarja, hogy Don felmenjen vele, de szívesen látná Rogerék Hálaadás napi vacsoráján. Don más tervekre hivatkozik. Végül csókolózni kezdenek, de lány csak nem hagyja magát felkísérni. Peggy egy kávézóban hálálkodik két szereplőjének, akik megcsinálták az álbalhét. Leül hozzájuk Pete is két borítékkal. Peggy javasolja, hogy a nők most lapuljanak meg, nehogy kiderüljön a turpisság, de erre kiderül, a verekedésük túl jól sikerült, és egyikük nem tudott megbocsátani a másiknak, ezért az egész kávézó szeme láttára megint elkezdi cibálni a másik nő haját. Peggy és Pete alig tudják őket szétválasztani.

Reggel Joan épp telefonál mikor betoppan hozzá Harry Crane (leégett?) homlokkal. Most jött vissza Los Angelesből, és kéri Joant, hogy hívja össze a vezetőséget, mert fontos bejelentenivalója van, amit nem is bír magában tartani: eladta az ABC-nek a Jai Alai mérkőzések közvetítését (ez az a sport, aminek az amerikai terjesztőjét Ho-ho-t(!) még Pete hozta a céghez.) Don is megérkezik az irodába, Roger azonnal elküldi maga mellől Lane-t, és behívatja magához Dont. Odabent a kezébe nyomja az Advertising Age Donnal készült riportját. Az írás egyfajta Dorian Grayhez hasonlítja, (amit Don meg is dicsér) de a róla leírt kép nem túl megnyerő, köszönhetően annak, hogy Don nem igazán akart megnyílni.

Ami roppant kellemetlen, elvégre ezzel Roger a céget akarta volna reklámozni, de ezt az írást bajosan lehetne kitenni a bejáratnál. Roger szerint Glo-Coat körüli szikrázás most már csak egy nedves pukivá vált. (R: „Az alapján, amit elmondtál, egy fasznak tűnsz”) Don szeretne túllépni az ügyön, Roger pedig, hogy jó hírrel is szolgáljon, elmeséli (Jane közvetítése alapján) hogy Don tetszett a lánynak, habár egy kissé „túl erőszakos volt.” Don erre vigyorogni kezd. Roger hozzáteszi: „Talán a kis bice-bócát is meg kellett volna simogatnod. Don nem tudja, „mit tehetett volna még”, Roger kijelenti: elhiszi, hogy Don „szerény volt, de az elmúlt év tekintetében ez nem a megfelelő megoldás.”

Petenek egy aprócska, oszloppal bonyolított irodája van, ami épp kitakarja Joey-t, az új grafikust, aki Peggy mellett áll, hogy meghallgassa Pete történetét a Sugarberry reakciójáról a verekedős balhé után, amit több újság is átvett. Pete ragyogó arccal meséli, ahogy a cég főnöke a haszon érdekében félredobja a lelkiismeretfurdalását. Peggy még egy szlogennel is előáll, ami ebből merít. Pete fel is hívatja a főnököt, és ott tartja Peggyt, ám ekkor váratlanul Ho-Ho hívja, úgyhogy Peggy fogja magát és lelép. A központi tárgyalóban fagyos a hangulat: Don, Lane, Roger, Bert és Harry ülnek körben. Asztal továbbra sincs. Harry az Ad Age cikkét olvassa, de nem nagyon érti, hogy mi a baj vele.

A baj az, hogy egy PR cikk szereplője nem lehet rejtélyes... Erre belép Joan és Pete, aki rossz hírt hoz: Ho-Ho elhagyja a céget, (a tévészerződés dacára). Ennek két oka van: megsértődött azon, hogy Don meg sem említi őt a cikkben, másrészt megtudta, hogy többen kiröhögik a háta mögött. Harry mérgében azt kívánja, bárcsak kész lenne a második emelet, akkor levethetné magát. Mindenki vádlóan nézi Dont, aki szerint megvannak enélkül, de Lane közli, hogy ettől ismét bizonytalanná vált a cég helyzete. Don pökhendin kijelenti, hogy a munkái beszélnek őhelyette, de a cég sikere részben rajta múlik, ezért Bert kitalálja, hogy szervez neki egy új interjút, ezúttal a Wall Street Journalnél. Mindenki kimegy, Don fancsali képpel ül. Joan kicsit bíztatja, majd ő is el.

A Francis családnál hatalmas Hálaadás-napi lakoma van. Henry lánya érkezik a fiújával. Henry anyja, egy kövér matróna biztatja őket, hogy csatlakozzanak, de már ettek a lány anyjánál. A fiú illedelmes, a desszertből kérnek, sőt még ajándékot is hozott Sallynek és Bobbynak. Miközben leülnek, a közlekedést szidják, mire a nagymama azonnal a fiát pécézi ki: „Ide jutott ez az ország. Manapság mindenkinek két helyre kell járni Hálaadásnapkor.” Politikus lévén Henry rögtön megtalálja a megfelelő választ: „Így legalább kétszer olyan hálásak lehetünk.” – de ezzel nem tudja lenyűgözni az anyját. Most Sallybe mártja a fullánkját, azt tudakolván, miért nem eszik a lány. Talán nem ízlik neki az ünnepi étel?

Sally tömör „Nem”-mel válaszol, amire az anyja a teljes nevén szólítja, majd elkezdi erőszakosan etetni. Sally undorodva köpi vissza az ételt. Betty kikíséri a lányát, de kintről halljuk, ahogy Sally kiabálni kezd, mert az anyja rángatja. Henry zavartan néz, a kis Bobby diplomatikusan elkezdi dicsérni az ételt. Eközben Don egy prostit fogad, aki siet, mivel őt is várja a család. Dugni kezdenek, ahol is Don nem hagyja, hogy a nő levegye a melltartóját, majd arra kéri, hogy pofozza meg. Egyre keményebben. Később Don már el is aludt, annyira mélyen, hogy nem hallja, hogy keresik telefonon. A nő nyomja a kezébe a kagylót. Mikor Don megkérdezi, hogy miért vette fel, kiderül, hogy már harmadszor hívták.

Peggy az. 280 dollárt kér Dontól. Most kénytelen elmesélni az egész trükköt, mivel az egyik nő végül feljelentette a másikat. Ebből pontosabban 80 dollár az óvadék, a két százassal a két nőt kell kifizetni a hallgatásukért. Don ingerülten rászól, hogy hívja Pete-et, mire Peggy hetykén válaszol: „Azt hiszi maga volt az első hívásom?” Kis idő elteltével Don letolja Peggyt amiért nem egyeztette vele az egész tervet, és ezzel hülyét csinálhatott volna mindenkiből. Peggy mellett egy fiatal srác Peggy védelmére kel: ő Mark, Peggy vőlegénye. Peggy leállítja mire Don búcsúzóul meg megkérdezi Peggyt, hogyha nem akarta, hogy a srác belekeveredjen, akkor minek hozta ide? Meglepetés: Peggy csodálkozva kérdezi Markot: „Vőlegény?” Mire a srác: „Csak úgy kicsúszott.”

Este. Henry lekapcsolja a lámpát, Betty bezárta a kutyát a mosógépszobába. Betty rámászik a férfira, de nem jutnak messzire mert zajt hallanak: Sally a folyosón telefonál. Betty rászól, hogy holnap úgyis találkoznak, mire Sally azzal mentegeti magát, hogy csak boldog hálaadásnapot akart kívánni. Mire Betty megfenyegeti , hogy „ha azt akarod elpanaszolni, hogy milyen szörnyű vagyok? Várj, míg elmondom neki az én verziómat!” Ez hat, és Sally a szobájába kullog. Betty már vissza is mászik Henryre de az lefagyott, és már nincs kedve dugni, inkább egy vacsora ajánlattal próbálja lekenyerezni Bettyt, aki láthatóan nem nagyon örül ennek. Másnap reggel Bobby repesve fogadja az apját az ajtóban.

Sally grimaszol, ahogy az apja egy puszit nyom a fejére. Betty persze hideg és kimért. Másnap este kilencre várja vissza a gyerekeket. Don elvinné a kis Gene-t is, de Betty Carlára bízta, mondván, Don úgyse vinné el, amin a férfi láthatóan megsértődik. Közben bejön Henry, a két férfi tömören üdvözli egymást. Don elmegy a gyerekekkel. Henry és Betty azon nyomban be is ülnek a kocsijukba, ahol viszont Henry egyből nekiesik Bettynek, és a nő nagy örömére bepótolják a tegnap elmaradt dugást. Este Donnál a gyerekek lefekvéshez készülődnek egy emeletes ágyon. Bobby pizsamájáról leszakadt egy gomb, Don megígéri, hogy holnap együtt megvarrják. Sally láthatóan boldog, hogy az apjával van. Másnap a gyerekek tévét néznek, Don a munkába temetkezik, reméljük, azért velük is foglalkozott.

Este Don és a gyerekek az ajtóban állnak, de Bettyék sehol. Sallynek van kulcsa. Don felviszi és ágyba dugja a gyerekeket ő pedig a tévé előtt várja Bettyt. Betty kissé berúgva érkezik, majd meglepve veszi észre Dont, aki a sarkára áll (vagyis leszállnak a tökei): ráförmed Bettyre, amiért egy órát késtek. Henry tízet tudott, mire Betty azt feleli ő is épp elég sokat várt Donra. Don erre kiküldené Henryt, de Betty nem hagyja hogy kimenjen. Don neki(k)szegezi a kérdést: mikor költöznek ki? Betty nem tudja, de még nem is találta megfelelő helyet a gyerekeknek. Don közli, hogy akkor lakbért kell szednie. Vagy meg is vehetik. Henry átmenetinek állítja be a dolgot, de Don gyorsan lesöpri ezt a kijelentést.

Magukra maradva kiderül, Henry Donnak ad igazat, amire Betty arra hivatkozik, hogy már így is elég dolog változott már a gyerekek életében. Henry rászól, hogy Betty nem is keres lakást, mire Betty azzal zárja le a vitát, hogy nincs a piacon megfelelő ház, és ezt ne Don döntse el. Most Henry marad magára a konyhában. Gratulálok haver, megnyerted a jégkirálynőt. Másnap Don ismét a kanapéján hever. (Miért nem ez lett a sorozat logója?) A titkárnő Peggyt jelenti be. Peggy Don sonkadobozával állít be. Peggy elégedetten mondja Donnak, hogy ha ő mondja el a cégnek, mitől fogyott jobban a termékük, le lesznek nyűgözve. Ám Don nincs lenyűgözve: igyekszik távol tartani magát az effajta simliktől.

De amiatt is dühös, hogy nem szóltak neki. Peggy állja a sarat, a dolog működött, addig, amíg. Don azért rákérdez a „vőlegényre” Peggy bevallja, hogy erről szó sincs. D: „Persze azért hozta magával, mert azt remélte, hogy akkor nem teremtem le? P: „Hát, igyekszem előre gondolkodni.” D: „Attól még ez nem jött be.” - amivel részben a trükkre is utal. „Jobban kell törődnie a cég arculatával.” Mire Peggy: „A sonkatrükkről nem tud senki, így a cég ott tart, ahol maga hagyta.” Erre Don közli, hogy Peggynek nem kell ott lennie a Jentzen megbeszélésen, amit Peggy bosszúnak vél, de Don közli, nem akarja, hogy egy nő is ott legyen. Peggy figyelmezteti, hogy mindenki aki itt dolgozik, Don miatt jött el.

Henry Francis az anyjánál éppen szétszedi az ünnepre kibővített ebédlőasztalt. Miközben összetolják az asztalt, az anyja megjegyzi, hogy nem baj, hogy más miatt is emlékezetes az ünnep. Henry sajnálja, hogy „egy kislány tönkretette az ünnepi ebédet”, de az anyja közli, hogy épp elég gyereket nevelt fel ahhoz, hogy lássa, Sallyék mennyire félnek Bettytől. Henry védeni próbálja Bettyt, amit az anyja azzal intéz el, hogy „Tudom, hogy mit látsz abban a nőben, de azt megkaphattad volna anélkül is, hogy elveszed.” Henry szerint Betty szereti az anyósát, aki viszont ostobának tartja, és mocskosnak. („Nem értem, hogy tudsz annak a férfinak a mocskában élni.”) Henry dühösen elindul az asztallapokkal a pincébe.

A SCPD tárgyalójában a Jentzen képviselői ülnek: Don elkezdi előadni a képet. Az idősebbik fickó még a lábát is felteszi a dohányzóasztalra. Don kérdése a következő: mi különbözteti meg a fehérneműt a fürdőruhától? A kivágás és a varrás, na és az úriemberek közötti egyetértés. Ekkor felmutatja a tervüket: egy vadul hullámzó tengerben álló félmeztelen lányt látunk, aki mindössze egy óriási bugyiban huncut arccal pózol. A mellei kitakarva az alábbi szöveggel: „Olyan jól van megépítve, hogy nem mutathatjuk meg a második emeletet.” „Ez egy kicsit célzatos.” – mondja a megrendelő. (Duplán az, tekintve, hogy a céget is reklámozza. ) Mire Don: „Akkor elértem a célom."

De Jantzen embereinek még ez is sok. Nem lehet meggyőzni őket, hogy így csalogassák be a vásárlókat. Don sejti, hogy ők egy kellemes strandéletképet akarnak, labdázó nőkkel, és homokozó kislányokkal. Nem akarnak megkockáztatni egy kis botrányt az esetleges profitért.. „Nos, uraim, önök azt akarták látni, milyen egy kreatív ügynökség, remélem élvezték azt, amit az ablakon keresztül láttak.” – fejezi be Don, majd kimegy a tárgyalóból. Roger utánasiet, és megragadja a karját. „Talán meg tudjuk győzni őket, hogy pár hét múlva új ötlettel állunk elő.” De Dont ez nem érdekli. Inkább visszamegy, és kizavarja a prűd társaságot akik szemlesütve távoznak. Később a Wall Street Journal újságíróját látjuk az epizód elején látott vendéglőben, amint Dont interjúvolja. Don ekkor kissé kiszínezve és önmagát is tömjénezve elmeséli a „kirúgásuk történetét.”