Egy zajos pályaudvar köszönti a nézőket, ahol egy fiatal férfi a távolból figyel egy nőt. A férfi vonatra száll, és útközben ellop egy almát, vagy mi a tököm az. Egész véletlenül pont ugyanarra a vonatra szállt fel, amelyikre a nő is. A békésen szundikáló öreghölgy mellet Julio épp egy levelet olvas, melyet nővére küldött neki. És akkor most flashbackeljünk 1 hónappal korábbra. Cristina Olmedo megírja levelét öccsének. Épphogy kész lett, már viszi is a teát Dona Teresának. Az udvarias kérdezősködés után Dona Teresa lopással vádolja Cristinát, Cristina pedig zsarolósat játszik. Ezt követően már a bálteremben vagyunk, a Gran Hotel legújabb korszakának ünnepén, vagyis a gyertyák helyett már árammal világítanak. Köszi Edison puszillak. És 3..2..1.. történelmi pillanat, a lámpák felkapcsolódtak, Olmedo kisasszony meg menekül, gondolom a támadója, és nem az áramszolgáltatók elől.
