„Amerikában mindenkinek vannak megvonhatatlan jogai. Joguk van hallgatni, joguk van fegyvert viselni. De az államnak van a legalapvetőbb joga: kinyírhatja őket.” Devlin kormányzó éppen azt taglalja a sajtónak, hogy Jefferson Keane lesz az első, akit kivégeznek 34 év óta. Az első, amiért kitörte egy rab nyakát. Peter Marie szerint azért az első, mert fekete és fiatal. Ha tüntetni fognak a halálbüntetés ellen Oz előtt, ő is beáll közéjük. Glynn közli, hogy ha megteszi, akkor ki van rúgva. Em City-ben hamar címlapra kerül a kivégzés. Tóbiás megkérdi Rebadow-tól, hogy már akkor is itt volt-e, amikor legutoljára kivégeztek valakit. Jobb! Őt végezték legutoljára. Pofás kis intermezzo Elvis Jailhouse Rockjával. Csak azért nem pusztult meg, mert pont akkor volt a nagy 1965-ös áramszünet. Ekkor találkozott először Istennel, aki bölcsen azt mondta neki: „Bob! Játssz oboán!”
Tóbiás elmegy szippantani O’Reily-hoz. Elmondja neki, hogy a fellebbezést verje ki a fejéből, semmi esélye. Az ír szerint még így is jobb neki, mint Keane-nek. Hagynia kellett volna, hogy a latínók kinyírják, ha már azért voltak ott. Hoppáré! Ezt elbaszarintottad haver. Tóbiás már hősködni akar, hogy megmentse a fekát, mivel felültették. De O’Reily megfenyegeti jól. Később Tóbiás a gazditól megkérdi, mit tud az ügyről. Az közli, hogy felvették videóra az egész bunyót. Tóbiás szerint a szalaggal megmenthetné Keane-t. Öhm, helló? Nem nyaltál még elég bakancsot? Na mindegy. Be akar jutni a halálsorra, hogy beszélhessen Keane-nel. Azt hazudja McManusnak, hogy meg akarják ölni, ezért tegye védőőrizetbe. Rendben. Egész véletlenül Keane cellája mellé kerül. Tóbiás mondja neki, hogy megmenekülhet, de a fekát nem érdekli. Ha most meghal, akkor még talán menthető a lelke. De Tóbiás magasról leszarja Keane lelkét, ő gerjed az igazságra.