Van Dyke tábornok egy lazább Badalamenti-előfutár zenére segélyhívja a földet Hydra nevű hajójáról. Egy bolygó száguld felétek „hatalmas” sebességgel, hahó! (Mindig nevetünk ezeken a végletesen precíz jelentéseken). A hajó körül mágnesvihar tombol, eszeveszetten villódznak a szinuszjelek és a monitoron szélfútta hóvihar látszik, még a hangja is olyan. Sőt, az ablakon villámlás fénye szűrődik be. Jó nő ez a Van Dyke.
Meglátjuk az égő, lángcsóvát maga után húzó égitestet, ami a tábornok szerint szupernova, Tanultabb olvasóim most csodálkoznak, hiszen szupernovává csak csillagok válhatnak. Mindegy, gyors, forró és veszélyes, mint egy gyorsétterem menüje.
Vágás, McLane az akvárium-szerű lakásban relaxál, odakinn aranyhalak cikáznak. Valami fényes felületű tárgyat olvas alkalmi öltözékében, melynek leírásához kevés a szókincsem. Most egy hajó húz át felette, eldobott frizbihez hasonlóan. Ügyesen átlavíroz az aranyhalak között és süvítő hang kíséretében megáll a feje fölött. Aha, tévedtem, bocs. Vizuális poén, ez egy játékhajó, amit űrhajósruhába és vállig érő szakafanderbe öltözött gyerekek követelnek vissza tőle, „Cliff bácsinak" szólítva őt.