Szegény Hope-ot (akinek amúgy múlthéten még fekete szemei voltak, hiába a gyerekek gyorsan változnak) reggel az apja egy tükörrel ébreszti, nyugi, csak meg akartam róla bizonyosodni, hogy még lélegzel-e. Egyébként igen, ha kíváncsi vagy. Tudom, hogy nem egyszerű itt az életed, de hát a nagyszüleid se tudnak sokat segíteni, ők 15 évesen hoztak össze engem, az üknagyidat meg hagyjuk is… Jimmy-t a haverok hídról leugrálni hívják, jó volna, de nem mehet, most már felelősségteljes apa. Ügyelnie kell a gyerek légzésére, ha sír éjszaka be kell másznia mellé a kiságyba, stb.
Burt hívja Jimmy-t, gyere fiam, edd meg a reggeli teknősödet, kell az energia a munkához. Jimmy-nek azonban van nagyobb baja is, ez a gyerek folyton csak sír, sosem mosolyog, biztos utál. Burt is észrevette, múltkor vagy egy óráig vicsorgott rá, mint egy jobbféle szörny Stephen Kingtől, és semmi. Virginia megemlíti annak lehetőségét is, hogy talán simán csak egy kis ribi. Egy sorozatgyilkos lánya, valami ördögit kellett örökölnie. Érthetetlen miért nem mosolyog az a gyerek. Egyébként emlékeztek még az unokatesóra az első részből? Nem? Nem is kell, többet úgyse látjuk.