Évadunk záró epizódja bosszantóan zavarosan kezdődik: egy westernfilm kocsmájában vagyunk, Murdoch, az ő régen látott apucija és valami piros ruhás macsó zorro társaságában. Majd egy gyors snitt, egy hetet előre ugrunk, van egy ablakból kizuhant geológus áldozat (Mr. Breen), az ő halott lepkéje, és a tetem felett veszekedő két egyenruhás: Murdoch és Mr. Linney. Utóbbi valami hegyi rendőr, és egy egyelőre semmit nem mondó másik ügy kapcsán van itt, állítva, hogy gyilkosság történt. Na, Murdoch és ő, a két alfahím, ahogy kell, egymás torkának is ugranak. És ha még nem lenne elég, Dr. Ogden valami ficsúr kocsijából szökken ki heherészve a hullához.

Teliholdas, felhőtlen ég Toronto felett, épp kellemes idő a kutyasétáltatáshoz. Így gondolja ezt Mr. Hardy is, aki két cuki farkaskutyája után lohol a néptelen utcán, amikor valami zajra lesz figyelmes. Nosza, nekiengedi a két állatot, mert így nagyobb a biztonságérzete. Kár, hogy a kutyusok veszett nyüszítésbe kezdenek, és a sötét sikátorból nem ők jönnek elő. És így lesz Mr. Hardyból, a bankárból Mr. Hardy, a legújabb hulla a tepsiben. Murdoch épp Eniddel és Alvinnel romantikázik a telihold alatt, amikor belefutnak Dr. Ogdenbe és kísérőjébe. A tali Alvint leszámítva mindenkinek rém ciki, ráadásul Enid is elkezd később féltékenyen nyafogni a nyomozónak. Még szerencse, hogy érkezik a hír a hulláról, menni kell nyomozni. Murdoch fején látszik a megkönnyebbülés.

Kínlódással kezdünk a héten: Murdoch kínlódik az Enidnek szánt levél felett, halomban állnak a gombóccá gyűrt sikertelen kezdemények, és Nathan kínlódik a zsinagógában az ima felolvasásán, de annyira, hogy a többieknek hallgatni is kínos. A sok kínlódás tragédiába fullad, na nem Murdoch hal bele a lelkiismeretfurdalásba, hanem Nathan dobja fel a pacskert, miután lehúz egy pohár kóser bort.

Szokás szerint Murdoch elmélyült babrálásával kezdünk a rendőri irodának kevéssé, inkább kutatóműhelynek beillő szobájában. Ebbe sétál be Enid, kezében egy cserepesnövénnyel, mondván hogy kell egy kis feminin hatás a nyomozó irodájába. Murdoch arca mindent elárul (te jó ég, ez a nő legközelebb függönyöket is hoz, és még a bugyijait is bepakolja a fiókomba), de persze csak udvariasan ledobja a növényt az asztal közepére. Ja, a sétát meg elfelejtette, a kutyamindenit, ez a koponyarekonstrukció lefoglalta. A kínos jelenetet Brackenreid felügyelő nejével folytatott még kínosabb veszekedése töri meg, az asszony cseppet karótnyelt, nem tetszik neki a piálás, hiába bizonygatja a felügyelő dühöngve, hogy egy kortyot sem iszik. Végül a nő kirakja otthonról. Még mielőtt a felügyelőt szétveti az ideg, szerencsére bűntényt jelentenek, lehet oszolni.

Szokásos hétköznap az őrsön, Brackenreid vöröses fejjel kiabálva ekézi a rendőröket, Murdoch a csomagjával se-lát-se-hall módon sétál át a meeting kellős közepén, konkrétan levegőnek nézve mindenkit a csomagon kívül. Hát persze, már megint valami szerkentyűt fog összemütyizni, ez a pasas tutira pályát tévesztett, ráadásul gyanítom, költséges is a kis hobbija, kíváncsi vagyok, vajon ki fizeti neki...Még mielőtt ilyen sanda gyanú töltene el minket, szerencsére megvan a heti hulla, lehet menni terepre (Murdoch szomorúan teszi el a leendő éjjellátó szemüveg darabkáit a dobozba).

Hetyke kislegény megy bejelentést tenni az örsre: ő biza óriás ezüst-lovagot látott a mezőn (én is szoktam orkokat látni munkába menet), oszt még lövöldözés is volt (mifelénk inkább a késelés a menő). Személyesen a nyomozó megy vele ellenőrizni a helyszínt, de mivel nincs ott semmi, inkább hazaviszi Özvegy Vonzó Anyuhoz, aki majd felfalja a szemével a nyomozót. Még mielőtt azt hinnénk, hogy az e heti epizód ilyen bájosan rózsaszín lesz, egy vak ember a városháza előtt a botjával ledönt egy pacákot, aki rögvest meghal (ezért kell vigyázni a vakok botjával meg az öregasszonyok húzóskocsijával).

A heti gyilkosság a város egyetemére szólítja az irodájában épp a mongolok ballisztikai ismereteit modellező Murdoch-ot (ez van, mindenki másképp dolgozza fel a szakítást…), ahol az áldozat a fizika tanszék professzora, Samuel Bennett. A profot az esti egyetemi buli alatt lőtték ki a távcsöve mellől, és mivel mindenki a másik nemmel, meg a partival volt elfoglalva, senki nem látott semmit. Szokás szerint ezt a hullát is fel kell boncolni, érkezik a doktornő is, huh, fagyos és zavart a hangulat, Crabtree is csak pillázik egyikről a másikra.

Az élet szép, ezt tudjuk, tudja ezt William és Julia is, úgyhogy tessék a százas papírzsepit előkészíteni, mert itt sírás lesz a héten. Bár egyelőre még minden szánsájn-hepinessz, beront Julia az irodába, rettenesen fontos a mondanivalója, mászik is bele William szájába, na az se nagyon tiltakozik. Sőt, van itt még egy kis meglepi is neki. Értjük, hát hiszen ők járnak. Ebben a pillanatban persze nyílik az ajtó, párocska szétrebben, mindegy, hagyjátok, a tizedes arcán megjelenő huncut félmosoly alapján tíz percen belül az egész rendőrörs tudni fogja, mi a pálya. De munka van, ez minimum egy hullát jelent, menni kell.

Vidám „zeneakadémiai est” a „szalonban”, vagyis bordélyház, ahol lányok szórakoztatják épp a vendégeket, amikor valaki úgy gondolja, gyújtóbombával kell kifejeznie nemtetszését. A ház némiképp megég, de ez még hagyján, a nagyobb baj az, hogy az egyik lányt, Cora-t randán megfojtva találják fent a szobában. A madam pedig kifejezetten Murdoch-ot akarja, nem véletlenül, ezek ketten valahonnan ismerik egymást, másképp nem tegeződnének ilyen vérmesen. Dr. Ogden ezt kis csalódottsággal veszi tudomásul, bár mint kiderül, azért jött (már megint) puccosan a hullához, mert épp randevúja volt.

A rendőrörsön a heti fellépő celeb maga a híres Harry Houdini, aki még a morcos Brackenreid felügyelőt is leveszi a lábáról lefegyverző stílusával. Sőt, úgy ahogy van az egész társaságot meghívja az esti előadására, Murdoch természetesen a doktornővel megy. Houdini nagy showman, van ott lebegő ember meg elfűrészelt csinos asszisztens, a fő produkció pedig a ládából szabadulás 11 perc alatt. A kérdés a végén nem az, hogy ki lehet-e ennyi idő alatt szabadulni, hanem hogy ki lehet-e ennyi idő alatt a szomszédos bankot rabolni, az őrt leütni és visszasomfordálni a színházterembe, ahogy ezt egy szemtanú állítja. És megint milyen szerencse, hogy a helyszínre kivonult az egész rendőrörs.