„Boldog születésnapot Raynek, a buzernyáknak”, fogad minket a felirat az őrsön, meg persze rengeteg szétvert cucc, és szemét, Chris a földön fekszik még mindig egy sörösüveget szorongatva, szemmel láthatóan csak úgy fröcsögött a kula előző este, Samet is hívták volna, de Ray szerint csak elrontotta volna a bulit. Sam meg is jegyzi, hogy még őket hívják rendőrségnek. Talál egy telefont, ami rejtélyes módon úgy csörög, hogy közben valaki jókedvében kitépte a vezetéket a falból, Sam anyja szól a kagylóban, Sam most már biztosan máshol van, mivel ahol az agyában a színes foltoknak kellene lenniük, nincs ott semmi, délután pontban kettőkor lekapcsolják a lélegeztető készülékről. Sam kiakad, nem halt meg ő, ne higgyék már ezt, felkap egy széket, és széjjeldobálná mérgében. Phyllis zavarja meg a buli újraindítását, egy faszi a Manchester Gazette-nél (biztosan a helyi Blikk, Új Ász, és Story magazin brutális keveréke) foglyul ejtett pár újságírót, és azzal fenyegetőzik, hogy pontban kettőkor megöl egy túszt. Sam megígéri, hogy senki sem hal meg ma. Főcím.
Úgy látszik, hogy ’73-ban még nem ismerték az izoláció fogalmát, mert mindenféle muki mászkál a helyszínen, Sam ki is ürítteti a szerkesztőség épületének környékét, mert emberünk simán le tud puffantani néhány firkászt bekötött szemmel is, délután kettőig van 5 teljes órájuk, hogy megoldják a dolgot. Megjön a góré is, Sam azonnal közli vele, hogy az általános eljárásmód szerint csinálják a dolgokat, góré életében nem hallott ilyenről, sebaj, van rá 30 éve, hogy megértse. Góré Chrisszel hajtaná el az embercsordát, aki nem szívesen kiabálna senkivel, eléggé másnapos, ő előző éccaka túlfröcsögte magát. Ez a górét nem zavarja meg abban, hogy egy jót húzzon a laposüvegéből, kutyaharapást szőrivel, majd közli, hogy Sam ne keresse a mesterlövészeket, ott állnak mellette, majd ők kilövik a fickót.