Dwight úgy meglepődik, mikor a rádióból megszólal a felesége hangja, hogy még a sminkje is összeugrik az arca égett oldalán, de mivel a hang valószínűleg felvetta felesége nem hallja őt, ezért mérgesen elkúrja a walkiet a bozótba. Miután lelécelt a többiektől az előző részben, a visszafele úton talál egy lovat, így legalább nem kell tovább kutyagolnia. Főcím.
A doku-mederben folytatódnak a kalandok, elmondja 4-5 ismeretlen hogy mennyire hálásak lehetnek Virginiának, aztán ő maga is nyilatkozik róla, hogyan segített újjáépíteni a telepeket, és leesik végre, ami eddig olyan furcsa volt ebben a nőben: ugyanolyan crazyeyes-zal rendelkezik, mint a testvérsorozat Alfája. A jövő kulcsa ott van mindegyikünk kezében, keressenek az 5-ös csatornán! - zárja sorait, a kabátján lévő kulcs kitűzőre mutogatva, távolodik a kamera a képernyőről, Al meg úgy felrántja magát a nyilvánvaló hazugságon, hogy földhöz vágja a TV-t.
Szeletekkel indítunk Morgan megboldogult feleségéről, fekánk párás szemekkel nézi vissza saját családi anekdotáit a kamerán, mikor Al rángatja ki a nosztalgiázásból, indulni kéne. Kéne, ám az amúgy is szűkre szabott három kanna benyából már csak kettő árválkodik a platón – tanul meg számolni a lány, majd fegyvert rántva megkeresi a pár autóval odébb lapuló tolvajt, amit az egy vajazókés villogtatásával reagál le. Morgan Al segítségére siet, majd közli a rablóval, hogy lopás helyébe jót várj, így az illető igénybe veheti ingyentaxi szolgáltatásukat, elviszik bárhová – de mire sikerülne megállapodni az úti célban, feltűnnek a lovasok, akik egyébként a faszit kergetik. 
Visszatekintünk a box-biznisz hajnalára, amikor Jegesmedve a még jófej Logannel osztogatta az út menti ajándékokat: segítségkérés érkezik a rádión, egy nő esett csapdába a 65-ös mérföldkőnél. Logan odaszól a társának, szíveskedjen kimenteni a bajba jutott hölgyet, de mivel választ nem kap, marad a magad uram, ha szolgád nincs-elv és útnak indul egyedül, persze ahogy az lenni szokott, félúton kifogy a benzin, és hiába rohan Forrest Gumpot kispadra kényszerítő sebességgel az ötvenikszedik mérföldkőtől, hatvanegynél egy sikoltás kíséretében távozik a hang az adóvevőből, a helyszínre érkezve pedig látja, hogy a nőt már menüre tűzték a holtak.
Vidámvasárnapi nótákat énekel egy tiszteletes a sötét templomban, egy szál gyertya mellett, a kint zörgő zombi hörgésének aláfestő zenéjére. Utóbbi elég szarul nyomja, sosem sikerül eltalálnia a ritmust, amin az atya be is rág, és kiviszi a hóra, ahol fejbe szúrja a hangoskodót – de még hárman lófrálnak a kerítésen belül, kaparva az egyik kocsi ablakát. Isten szolgája őket is elintézi, a harmadik persze majdnem sarokba szorítja, de ekkor kivágódik a kocsi hátsó ajtaja, amiből ki kerül elő? Pontosan, a helyi mindenlébenkanál Carl Grimes Charlie, az atya meg nem csak egy mezei prédikátor, hanem rabbi, amire viszont egyetlen szinonimát sem ismerek.
Alicia nem tud leszakadni a címadó fáról, így egészen addig bámészkodik ott, míg előbújnak a borostyán és egyéb zombi-hibridek, ő meg, mióta nem megy neki az ölés, csak Strand után visítozik. Szerencsére a férfi ott van a közelben, így elintézi a támadókat.
A rádióban egy könyörgő idegen vakrandit beszél le bárkivel, aki hallja az adást: segíteni szeretnék, itt várok rátok a bevásárlóközpontban, a klinika és a könyvesbolt sarkán, piros kabátban.. gyertek ide, aztán öljetek meg. Megharapták, viszont a cuccait odaadományozná a szegényeknek, nemes gesztus. Dwight, Grace és Morgan oda is mennek a plázába, ahol első körben egy akkora cukorkamennyiséget találnak, ami bármelyik hétvégére otthon hagyott tízéves becsületére válna, de ami ennél sokkal érdekesebb, hogy miközben a fickót keresik, találnak egy Grace-nek szóló post it-re írt üzenetet, meg egy ajándok ipodot – holott a nő sosem beszélt ezzel a csávóval, szóval maximum a reklámvideó alapján szökkenhetett szárba a plátói.
Néha rendesen kár megnézni a rész címét, mielőtt nekiülök egy hogyvoltnak – ez történt most is, ugyanis a szemünk ilyenkor automatikusan az értékelésre pillant, aztán szar úgy megnézni a részt, ha az internet népe már befolyásolt a 10/5.7 pontszámával, ami talán nem a legrosszabb a sorozat történelmében, de ebben az évadban biztosan.
Hangyás felvételekkel kezdünk Al bödönjéből, minden létező szereplő elmondja, mit gondol a mostani helyzetről, én meg már károgok, mert nem jön be ez a kamu reality vonal, ahogy az sem, hogy Morgan már megint arról beszél, hogy élniük KELLENE az életüket, miközben semmi mással nem foglalkozik, csak azzal, mások életével mi legyen. Mivel az egész rész ilyen mederben folyik, eljött az ideje egy újabb lista-hogyvoltnak, az ál-dokuzást meg hagyjuk meg az olyan kiválóságoknak, mint a The Office.
A rész az imdb-n 8.5-re, vagyis az évad folyamán a legjobbra van értékelve – így vágjunk neki. Tényleg nem volt rossz.
A csapat berendezett egy rádióállomást a raktárépületben, ahonnan erőszakkal akarják rányomni a világra a segítségüket, ha kell, ha nem, de egyelőre senki nem telefonál be a Talking Dead-be. Egyszer aztán mégis felcsendül egy hang, és ezzel együtt visszaugrottunk kicsit az időben – hiszen Logan az, akiről már tudjuk hogy átverte őket, mint a szart szokták a palánkon, cserébe viszont az ő nyakán is szorul a hurok, mert ígért valamit a bandájának, ami úgy tűnik, nincs a gyárban.
Ez a lista-hogyvolt már nagyon régóta érett, csak végső esetben szoktam előhúzni a kalapból. In medias res mindenki valami mást csinál:
