Mindenki vissza a farmra! - lehetett a mottó a jövő duplarészes félévadzáró előtt, és tessék, ez a rész leginkább csak egy felvezetés volt a Nagy Balhé elé, mert olyan nincs, hogy az egy hónapos szünetre csak úgy simán elmenjen az ember, a sorozatvilágban KÖLL A KLIFFHENGER. A sakktáblán ettől még lehet izgalmasan mozgatni a kisfickókat is, ahogy a Drótban hívták a gyalogokat, és ez most is sikerült részben, csak a Clarke-család túl sok mindenbe szólt bele sajnos.
Elöljáróban csak két dolgot szeretnék mondani:
Naésakkormostan jöhet a lecsó.
Spanyol nyelvű, 90 százalékban feliratos tévéepizódot az amerikai tévében veszélyes vállalkozás forgatni, a nézők egy része ugyanis pont úgy van a feliratokkal, ahogy nálunk a nagy része: meglátja, megijed, elkapcsol. Ez persze az alkotókat nem érdekli túlságosan, hála istennek, mert ez a rész úgy volt jó, ahogy, azaz spanyolul, többféle, még a laikus számára jól elkülöníthető akcentussal és dialektusban, ja, és mondtam már, hogy meg akarom tanulni a nyelvet? Mert kibaszott jól hangzik.
Annyira elcsépelt a szóvicc a címben, hogy én kérek elnézést, de hát ki más kérhetne, amikor én tettem ide, és az angol epizódcímnek ehhez semmi köze? Mindegy, ez van, így toljuk tovább. Az évad első két részében annyi történt, hogy Madison, Nick, Luciana és Alicia egy túlélőtáborban kötöttek ki egy völgyben, Travis meghalt, Stramd meg lelépett a horrorhotelből egy zöld Jaguár volánja mögött, sofőrsapkában, Ha tippelni kellene, két helyszínünk lesz, ennek megfelelően osztom szét a történéseket is.
Helikopter zúgása szaggatja szét az éj csendjét, Travisék ülnek benne csendesen, és mennek bele a hajnalba, egészen addig, míg valami nyikhaj lentről el nem kezd lőni a helikopterre, mert vagy megijedt tőle, vagy rosszat akart neki, és ugye azt mindenki tudja, hogy ha lőnek egy sorozatban egy helikopterre, akkor abban valakinek baja lesz. Mire kiszámolhatnám, hogy kit fog golyó érni (a pénzem fele a szőke pilótacsajon, a másik fele az eleve szarul levő Lucianán van), megvan a halottlottó legújabb nyertese, de a nevét csak az ugrás után írom le.
Ott hagytuk abba az előző kanyart, hogy
Ehhez képest azzal nyitunk, hogy a felségjelzés nélküli egyenruhás népek egy mezőn, tankcsapdák vagy miafaszomok és emberi maradványok között hurcolják a szent család három tagját egy betonkerítéssel körbevett támaszpontra, aminek kerítésére a "Katonai létesítmény - belépni tilos" táblát szegezték ki, nem mintha a zombik tudnának olvasni, ugye. Madisonék nem akarnak menni, de viszik őket, odabent meg Travist menten elválasztják a két nőtől, ha tippelnem kellene, Madison és Alicia gyerekszülő tenyészállat lesz, Travis meg rabszolga, de lehet túl sok Handmaid's Tale-t néztem mostanában. A támaszpont meglepően rendezett, zombiknak nyoma sincs, mondjuk katonáknak sem nagyon. (Kulisszatitok: a mexikói Baja Studios épületeit látjuk, ahol pl. a Titanicot is forgatták.)
Mivel az nem maradhat következmények Nélkül, hogy Travis puszta kézzel megölt két suttyót, ezért MAdison belátja, hogy nekik itt már nincs hely. Senki sem hadakozik, hogy maradjanak nyugodtan, de Strand a legkeményebb.
Amíg Travis, Madison és Alicia az egyik hotelszobában várják a reggelt, amikor elindulnak, mert egy éjszakát feltétlenül maradniuk kellett, ugye, addíg lent Oscar életéért küzdenek. Hiába nyitották fel a koponyáját, nem élte túl, erre pedig a helyi Carter doki és Hector is bepipul. Felrongyolnak Travisékhez, hogy csikágózzanak, de hiába van náluk a pisztoly, ha Alicia pillangókése előbb áll bele a doki szívébe, mint az így célt tévesztett golyó a szép, beépített konyhaszekrénybe. Újabb dulakodásból Team Travis kerül ki győztesen, mert Strand bokájához rugdalják a pisztolyt. Főhőseink így menekülnek meg, akik még ellopnak egy kocsit is, aztán maguk mögött hagyják a hotelt és Strandet is. Gyors beugranak a híres, hírhedt Tescóba, amit az a gengszter üzemeltet, aki épp Nick kolóniáját készül gyarmatosítani. Viszont a raktárban talált holttesteknél felejtett iratok miatt már Madison, az anyatigris is tudja, hogy hova kell menniük.
Elérkeztünk az évadzáró duplaepizódokhoz. Folyamatosan hadakozok magammal, mert nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy jó vagy nagyon jó a Fear The Walking Dead. Hajlok az utóbbi felé, mert a hogyvoltok végére tűzött "biztos ez fog történni" megjegyzéseim eddig nemigen találtak be, így kiszámíthatatlan fordulatokat kapok. Ugyanakkor a szereplők nem elég fajsúlyosak. De ebben is látom a hosszú távot, a nagyon lassú karakterfejlődést, de lehet, hogy jobb központozás nem ártana. Na, nézzük, hogy mi történt.
Kezdjük mindjárt Ofeliával és tudjuk is le egy szusszra az ő sztoriját. Úgy döntött, hogy telibeszarja Madisonékat, nem érdekli újdonsült bártosnéja, Alicia, kocsiba pattan és elhúz a vőlegényéhez Amerikába. Ellopta az autót, amit most addig hajtott, hogy füstölő motorháztetővel kellett félreállnia. Itt meg is támadja pár kóborló, de egy kalapáccsal annak rendje és módja szerint iktatja is őket. Összeszedi a cókmókját, aztán elindul gyalog. Mendegél határ mentén felhúzott szögesdrótos kerítés mentén, majd amikor megtalálja a rést a pajzson, akkor átmegy a túloldalra, az ígéret földjére, a lehetőségek hazájába. Némi sivatagban baktatás után egy távcsöves puskával felszerelt tag ereszt meg utána egy kósza lövedéket, hogy ráijesszen. Ofelia egy fa mögé rejtőzve gondolt egy hirtelen bicskázással véget vetni a dolognak, de a határvadászt nem lehet csőbe húzni. Isten hozta Amerikában, mondja a faszi. ENNYI.
Úgy kellett mér egy kiadós töltelékepizód, mint egy falat kenyér, de a hosszútávú karakterépítés miatt nagy szükség van az ilyenre. És itt bizony erről van szó. No, mivel Madison felkapcsolta a pilácsot, ezért sikerült magukra uszítania pár gyüttmentet, mert nem csak Travis látta meg a messzi távolból a díszkivilágításban pompázó hotelt. A kapunál dörömbölő embereknek most lehet megmondani, hogy bocs, nem úgy gondoltuk, igaz, hogy itt ez a batár nagy hotel, kajak elférnénk, de zombiapokalipszis idején elég nagy luxus volna, hogy lakva ismerkedjen meg az ember, ugyebár. Aztán Travis is feltűnik a menedékért kuncsorgók között, akit persze beengednek. Így a sorozat főhőse elregélheti Madisonnak a sokadik emeleti hotelszobában, hogy mi is volt az elmúlt napokban.
Juan és családja, Juanita és a kis pulya néma csöndben osonnak a táborban. Eleinte nehéz eldönteni, hogy kifele-e vagy befele-e igyekeznek, de hamar eszkalálódik a dolog: le akarnak lépni. Ehhez pedig keresztül kell menni a buszon, valamint a kerítés mögött szotyolázó zombi hordán. No problemo, ahogy a bölcs francia mondja, a fater becibál a buszba egy zombit, kiontja a belét, bekenik magukat és máris lehet csoszogni a többi élő halottal. Oké, amíg Rickék a The Walking Deadben kábé kétszer, de nagyon maximum háromszor lőtték el ezt a trükköt, addig itt csak ezt tolják. Persze, értem én, hogy a bevált csapaton minek változtatni, ugye. Szóval Juanék sikeresen lelépnek. De a svájci óramű pontossággal működő szökési kísérlet gépezetébe homokszem kerül, a sarkon pont elcsípi őket egy furgon, és mit ad isten, pont az Oxy-ra a kelleténél többszörösen ráfüggő zsebgengszterek azok, akik el is viszik magukkal a kiscsaládot, hogy kiderítsék, merre cellázik a kolónia, mert kéne még Oxy.
