Valeria mese, a csodáról. Julian bácsi annak az elvnek a harcos képviselője miszerint csodák nem is léteznek, csak titkok. Csoda az, amit nem lehet még megmagyarázni, mert még nem tudjuk az okát. De vannak jó csodák, és vannak félelmetesek is. Ilyen például, hogy került elő élve az az ember, aki a legtöbb titkukat ismerte? Merthogy Gamboa él, sokkosan húzták a Fedélzetre. Julia kicsit küzd, és lélegeztet, DellaGuadra meg lerohan a zárkához közölni a hírt. Hogy jó vagy rossz, ezt nehéz eldönteni, Ulisses szabad mindenesetre, de mi lesz Ainoával való szerelmével?

A fedélzeten közben magához tér Gamboa, Ainoát látja meg elsőként, örül, mert nem emlékszik semmire hogy került a tengerbe, csak a tudat tartotta életben hogy a lány várja őt meg hasonlók. Kellemetlen egy helyzet, ezek szerint nem emlékszik hogy a Köd reggelén szakítottak. És most ebben az állapotban Nagylánynak nincs szíve azonnal felfrissíteni az emlékezetét.

Valeriával nyitunk, mert rég volt. Szeret bújócskázni, kedvenc helye a ruhásszekrény. Mert apu és Ainoa itt soha nem találják meg (vagy csak nem akarják). Jó dolog elbújva lenni, csak vigyázni kell hogy az ember be ne zárja magát. Mert aki be van zárva és nem jöhet ki, az szomorú... Ulissesről szól a tanmese, aki életfogytig van a Raktárba bezárva. Julian jön hozzá két matrózzal, a Fedélzetre kísérnék, mert van fél óra sétája. Bájgúnár most sem bírja ki egy hülye poénnal apja felé, és Juliáról érdeklődik. Három napja nem látta. És apja sem, legalábbis nem tud doktornőről.

Jó hírem van azoknak akik Esmela ( Giselle Calderon ) rajongók. Az eddigi epizódokban erősen háttérbe szorult kedvencük legjobb színésznői adottságai ebben a részben előtérbe kezdenek kerülni. Vidám a hangulat a Sarkcsillagon. Valeriának kiesett egy tejfoga, így várható a fogtündér ajándéka. Mai tanmeséje a következő, papája szerint amikor ő volt gyerek a telefonok még dróttal működtek és az emberek sokan lóval-szekérrel közlekedtek. Úgy tűnik visszatértek ezek az idők, mert a Sarkcsillag üzemanyaga most fogyott el éppen. Innentől csak a vitorlákkal mehetnek, vissza a XVIII. Századba.

Ulisses éjjel a hajóorrban aludt, nagyon meleg van, 35 fok, kissé morcos. Julia kérdezi reggel mi baj? Srác visszakérdez, nem akarsz mondani valamit, mondjuk Gamboáról? Doktornő meglepődik, őneki kellene ilyet kérdeznie, hogy bájgúnár nem akar-e mondani neki valamit Ainoáról? Végül annyit kiszed a srácból, mivel borostás eltűnt, mindenki rajta kéri számon, neki pedig nincsenek válaszai.. 

Kivételesen nem Valeria mesével kezdünk. Hanem ködös képekkel, a Sarkcsillagot belül köd üli meg.. És mindenki a földön hever ájultan, Kapitány, Julian, doktornő, Pókharapó, meg a diákok mind. Illetve nem mindenki, mert a rádióból Ulisses hangja szól, a Sarkcsillagot keresi, és segítséget kér. De hiába... Mi a fene történt itt?

8 órával korábban...

Na mivel kezdjünk, hát Valeria tanmesével. Mely szerint ha sok játéka van az embernek akkor nem is tudja milyen jó az. Akkor érezni igazán, ha már hirtelen kevés a játéka valakinek. Akkor viszont az lesz a fontos, hogy legyen akivel meg tudja osztani a játékait. Apu és Julian bácsi épp nem érnek rá, mert a radaron feltűnt egy felszíni hajó, azt próbálják követni. (Itt jegyezném meg hogy a történet végre felpörög, mindenki tökösebb, kevésbé sírósabb. Valószínűleg a LOST stábjából importált írók mostanra tértek magukhoz a sambucha-részegségből, és gyógyultak ki az olviaolaj-túladagolásból)

Valeria mese, a dolgok elvesztéséről. Gyerekek elvesztenek játékokat, felnőttek elvesztenek nagy dolgokat. Kulcsokat, autókat, kontinenseket is akár. Julian bácsi is azokat keresi, új térképet rajzol, kontinensek nélkül. És pöfékelve szivarjából, azon próbálja kiszámítani hol lehet az Új Atlantisz. Jön Montrero, annyit tudnak, a túlélő repülő Londonból szállt Buenos Airesbe, valahol ezen a vonalon kell keresniük ha. 

Mai Valeria mesénk a fejre állt világról szól, legalábbis Julian bácsi szerint így van. Ebben a világban a kisgyerekek az éjszaka közebén kelnek fel és mennek iskolába összes játékállatukkal. De a felnőttek sem tudják hol áll a fejük már. Kezdve növérével Ainoával, aki belopózik a fiúkabinba, Ulisses mellé, hogy vigyorogva megköszönje, amit a hajóért, apjáért, őérte tett. Srác egy darabig hallgatja, majd mikor kezdene a köszönet egyre bizalmasabb irányba fejlődni, elküldi a lányt. Menjen vissza a borostáshoz, aki majdnem kétszer megölte már az apját a héten. Ő Ulisses nem lesz senkinek a játékszere.

Megint egy reggel, és megint Valeria mesél. A parancsnoklás, mint olyanról, mindenki parancsol valakinek. Apu parancsol Ainoának, ő parancsol Valeriának, és a kis tündibündi is parancsol ám, Buboréknak. Most is nagy parancsolgatás veszi kezdetét a Sarkcsillagon, Uli reggel fogmosás közbeni tengerbeköpködésnél veszi észre, hogy gyorsul a hajó valamiért pedig se szél nem fúj, és a motorok sem mennek. Rohan a Hídra ahol kivételesen a két tapasztalt tengerésztiszt is észrevette a dolgot, már a húszéves matróz előtt. Valami áramlat lehet, de hogy milyen és mekkora? A Világvége kissé átírta a tengerészeti térképeket.

Nosza rohanás vitorlákat levonni, meg hasonlók. És itt végre látunk néhány matrózt is dolgozni a kötelekkel. A diákok most sem dolgoznak, reggeliznek inkább. Már ha egy kekszet és fél pohár tejet annak lehet nevezni. Kezdenek is morgolódni, nem tetszik a dolog, főleg Hitetlen Ramironak. A lányoknak a csak két perc zuhanyozás nem tetszik főleg. Miért kapnak kevesebbet ha van több is, nem igaz? Salome hiába próbálja leordítani őket, ez csak Juliannal szemben hatásos, huszonéves egyetemisták ellen nem véd.

Valeria mesél, a hitről. Hinni valamiben, anyja szerint az ha elhisszük azt ami láthatatlan. Például a szelet, ami a Sarkcsillagot hajtja. Valeria például megingathatatlanul hisz a Fogtündérben, meg Mikulásban, és a manókban, mert a kiesett tejfoga helyére reggel a párna alá mindig kerül cukorka. A felnőttek már másként állnak a hit dolgához. Reggel Palomares engedélyt kérne egy kápolnához, Julian gúnyolódik, szerinte mecsetet és zsinagógát is kéne melléje nem? Kapitány pedig megtagadja, mert a Sarkcsillag egy politika és vallásmentes remek kis hajó volt és az is marad. Mennek tusolni, és meg is lesz büntetésük, apja és keresztapja véletlen meglátják Ainoát csupasz-meztelen. Ami nem ugyanaz, mintha más lányt látnának ugyebár, zavarba-esés, menekülés, de a látvány kísért.

Valeria azonban hisz továbbra is. Buborékot ment meglátogatni, és a félkegyelmű elárulta neki, hogy fogott a hajón egy verebet. Egy igen kimerült kis madarat, amit aztán megetetnek, megitatnak. Majd a Sarkcsillag két ártatlan tekintetű gyermeke szabadon is ereszti, hadd szóljon a madárka a barátainak is.

Sarkcsillag, Valeria mesél, a felnőttek gyakran nem mondanak el a gyerekeknek semmit, de hiába, azok megtudnak utóbb mégis mindent. Így történt most is. Ebédlő, Julia magyaráz megint a gyorsítóról, Fekete Lyukról, most már meghallgatják, rémült arccal. De hamar megjön a szavuk. Beigazolódik, hogy helyes volt elhallgatni a dolgot amíg csak lehetett. Piti kezd el visítozni legjobban, csupa pánikolós kérdés, de a választ meg sem várva üvöltik a következőt. Csak 2 hónapra van élelmük, meg vizük, aztán mi lesz? Gamboának kellene ötleteket adnia, de az meghúzódik a sarokban, nem segít. Julian magyaráz, majd halat fognak, tengervíz-sótalanítójuk meg van. Következő kérdés, az energia? Vannak napkollektoraik.