Ugrunk előre egyet az időben, 90 percet. Ulisses és meglepetésre Gamboa futnak a tengerpartra, a Sarkcsillag és annak csónakja felé. Uli, némileg meggondolatlanul, leteszi a maga tekintélyes fegyverét és hátat fordítva a kolumbnak, begázol a vízbe. Hiba, ez előre borítékolható hiba, mert a kolumb előveszi a maga pisztolyát, és a Hősre fogva maga is bemegy a tengerbe.. Ugrunk vissza, 90 percet, a Kunyhóhoz, és annak ostromához. Piti álarcban botladozik előre, háta mögött a feketegatyások fegyverei, elötte barátai fegyverei, az ő kezében meg egy töltetlen pisztoly. Max már szépen célba is veszi és lelőné, de Julian megállítja, mert fura neki hogy a közeledő nem lő. És amikor már egészen közel jutott, Ramon Girones, húz egy zseniálisat. (innen is grat az íróknak, az egyik legötletesebb húzásuk a sorozatban)

Előveszi az arabtól kapott rágót, és ráragasztja a gázmaszk homlokára.... Felismerik azonnal odabent és persze nem lőnek, rá. Csak sajna vörös kalóznőnek is feltünt ez a nagy csend, lő párat feléje ösztönzésül, a bentiek fedezőtüzet lőnek, Piti fut feléjük, de csak eltalálják a fenekét hátulról. Behúzódik egy fatörzs mögé és bekiabál mindenféle megnyugtató hülyeséget, hogy friss levegőn van meg rágózik. Vilma megfenyegti, ha meg mer halni, az ő nevét kapja a baba, a fenyegetés hat.

Közelít a Sarkcsillag a Szigethez, van nagy öröm a Fedélzeten. Mindenki pakolgat, készülődik, mert ez lesz az új otthonuk, igaz neve még nincsen. Kapitány és Buborék kapják el épp a pillanatot ahogy a ködből elöbukkan a part, örülnek. Montrero örömében félkegyelműt nevezi ki kapitánynak, míg ő parton lesz. Julianék is összepakoltak a Parton. Felderítették a szigetet, tele van gyilkosokkal, úgyhogy örülnek hogy itt a hajó és újra tengerre szállhatnak. Míg mindenki így örül a különböző dolgoknak, a hajó mellet egy búvár bukik felszínre.

Partraszállás, ölelések, rég látott kedves arcok. Kedélyeskedés után a kérdések, Julian tudja hogy Uli nem jött a hajóval, de nem mérges Montrerora, mert érzi a szívében él a fia. Aztán a jelentés, üres volt a Torony, de a sziget az nem, tele van csapdákkal meg fegyveresekkel. Úgyhogy pakoljunk...Mielött tovább elemezhetnék a témát, megjelenik a tegnapi repülő, és ledob valamiket ejtőernyővel a sziget belsejébe. A repülőt hallják persze a feketemaszkosok és Piti is, a bozótban lopakodva valahová.

Szóval otthagytuk abba, hogy Max bezuhant a kunyhóba, gázmaszkossan ájultan. Nosza, levetkőztették, kádba tették. És ellátták a sebeit mert a háta az tele van vágásokkal. Ainoa közben meséli mit meg nem tetteék hogy megtalálják, kiszabadítsák, úgyhogy mondhatna ő is már valamit. Mond is, köszönöm, ennyi, nem sok. De amikor bejön Piti a forróvizes lábossal, beszédesebb lesz. Merthogy hülyegyerek időközben átöltözött a szekrénybeli fekete ancugba. Erről Maxnak annyi kicsúszik a száján, hogy Ők, is ilyet viselnek. Meg azt is elárulja, hogy felfedezte, legalább egy Alexandria hajó megelőzte őket, de csak egy figyelmeztetés maradt utánuk a parton.

Ainoa megígéri hogy egy szót sem szól apjának, mert az csak aggódna. Hogy a kapitánynak talán tudnia kellene mindenről, az fel sem merül. És épp e percben rádiózik Montrero, hogy egy nap és reggelre a Szigeten vannak, mi újság ? Szerető hazugságok, hogy minden oké, a válasz hogy a Sarkcsillagon is minden szuperokés. Fő hír hogy Valeria biciklijéről le kell venni a két oldalkereket mert már jól megtanult a legnagyobb viharban is bicajozni az árbócköteleken.

Szerencsétlen és szomorú szám a tizenhármas. Majdnem napra pont egy éve jelentette be az Antena 3 hogy vége, finito, selyemkötél, négy rész lesz még, nem negyedik évad. Az alkotók nyilván már korábban tudhattták a biztost, mert ez az a rész amelytől érezhető lesz a sietség. Be nem dobták a kantárszárat, hogy had száguldjon, zuhanjon, azért tartották a színvonalat. De már nem próbálnak magyarázatot adni az apróbb szálakra, néhány nagyobbra sem. Kisérjük hát méltósággal utolsó útjára.

Gamboa megy lopni, a Kapitány kabinjába, kivételesen nem fegyvert vagy titkos térképet hanem egy meséskönyvet Valeriától. Le is bukik azonnal és maradéktalanul. Tündibündi ugyanis gyereklogikával kisakkozza, hogy abból nem Estelának akar felolvasni majd, hanem olyan valakinek aki nincs a hajóm, ugye? A búcsúk azok szomorúak elmélkedik a férfi, és ez a tanmese is illik ide. Vannak olyanok ahol fáj elválni, de ezt követheti valami új. És van olyan búcsú, amely után nem marad más csak üresség. Igen, okos kislány vagy, hiányozni fogsz, dícséri a kolumb. Valeria visszadícséri, most már ő is hiányozni fog, bár félt tőle régen.

Na ott fejeztük abba, hogy Ainoa kilőtte az összes töltényt az erdőben zörgő hangokra majd ő is elrohant. A partot rekordgyorsasággal érték el, itt sikerült félbeszakítani a boldog kempingezést, mondják mi történt. Kamera, medvecsapda, fegyveresek kergették el őket, jajj, de Ainoa visszamenne Maxért. Julian megint a vérmatekot veszi elő, nem kockáztatnak több embert. A beszámolóból az kitűnik, hogy azok a Valakik csak védenek egy területet, csapdákkal, de nem ölték meg a felderítőket. Így DellaGuadra dönt, marad mindenki a parton, nem mozdulnak, figyelnek. És nem szólnak Ricardonak sem, már messze jár a hajó, visszafordulnia késő.

És tényleg, feltűnik a Sarkcsillag elött a Torony, de senki sincs a tetőn, senkit sem látnak az ablakokban. Montrero és Gamboa így századszorra is meghalgatják, Ulisses utolsó töredékes rádióüzenetét, amely egy hajóról szól, ami elvinné a szállodásokat, majd lövés bontja a vonalat. Mi is Ulissest haljuk, ahogy arról filozofál, hogy mindent meg lehet szokni egy idő után kivéve egy társ elvesztését.

Ma egy extrasok LOST utalásokkal megfűszerezett részhez érünk, csak tessék számolni. Sarkcsillagon kemény az élet, Valeria és Julia reggeliznek és morzsázgatnak az ágyba. Pedig ez ellen szigorú apukai parancs van, a csajokat nem érdekli Montrero fedő tekintete. Csak arra kapják fel a fejüket, amikor a mindig kimért Montrero bevágja maga mögött az ajtót.

Távozott a Sarkcsillag, kemény lett az élet a Szigeten. Páran ugyan még partraszálltak erősítésként, de a soha-ki-nem-fogyó Hajókamra az elúszott úgyhogy a maradtaknak rögtönözni kell. Például bot, forgács meg egyéb segítségével gyújtanak tüzet, mert az öngyújtó az kincs. Ainoa meg is únja inkább Vilmával kezd dumálni annak új kapcsolatról. Cho a koreai, akivel alig van közös szavuk, de jó is ez. Folytatnák még egy darabig, de ekkor Valakik a Sziget belsejéből fellőnek egy jelzőrakétát, kissé bennrekesztve mindenkiben a szót...

Kapitány a hajónaplónak, csillagidő, a Világvége után 132 nappal. 132 viszontagságos nap telt el, már a Sarkcsillag népe nem egyszerüen hajósok. 42 ember akik első nap még idegenek voltak egymásnak mára azonban 41 igaz lélek, aki szeretik egymást reménykednek egymásban, bíznak egymásban. És hasonló dagályosságokkal lehetne még teleírni a lapokat, de Kapitány inkább egy csésze kávéval kimegy a Hajóorrba, és épp jókor. A reggeli ködből ekkor tűnnek elő az mesés Indiák partjai.

Van is öröm a Fedélzeten mindenki ugrál mint a gyerekek, de csak 39 igaz lélek boldog, Max mosolya nem egészen őszinte, Gamboa a másik. Készül is a felderítőcsapat partraszállni. Hogy Julian vezeti őket ez érthető, Elsőtiszt és benne bízik Ricardo, igaz a kiszemeltnek nem tetszik a dolog. Hogy elhagyja a Sarkcsillagot, meg haverját. Ainoa Cho, és Piti is, érthetők, de hogy az ismeretlen partra szállók közé milyen logika alapján osztják be a hajó két terhes nőjét, ez spanyol logika a javából. Szakácsnét azonban az izgatja jobban hogy a Hajókonyhát az Esmela+Ramiro páros hogy fogja rendben tartani. Vilmát meg csak az izgatja hogy hülyegyerek jóslata szerint ő fog elsőként szexelni a szigeten, éspedig Choval.

Szóval ott fejeztük be, hogy megtörtént az első olyan haláleset, mely egy főszereplőt írt ki a sorozatból. Mostanra már úgy tűnik, észrvették Sol eltünését, mert mindenki a tengert nézi, és kiabál. Csak Ramiro nem, valami gyanútól hajtva az Oktatóba megy, de ott minden pad a helyén szép rendben. Illetve, észreveszi a padlón a nyakláncot, mely a halálos vívás közben esett le.Gamboa elégedett mindenesetre, az Orvosiban várja ahogy Doktornő megvizsgálja. És csodák-csodája, visszanyerte bal szemét is, úgy tűnik testileg-lelkileg is a régi.

Kapitány a Hídon, nagyot sóhajtva kinyítja a Hajónaplót, és feljegyzi, hogy az út 131. napján, elvesztettek egy embert. Majd gyászos kötelezettség, de neki kell megmagyaráznia Pitinek hogy leállnak a kereséssel. Már egy napja köröznek ott ahol az eltünést sejtik, de semmi. A srác persze nem fogadja jól a hírt hogy reggel indulás tovább a Szigetre, de nincs mit tenni, belenyugszik.

Ezúttal Sol mesél, a vékony beszólós lány. Arról milyen is haldokolni, nincs se alagút, se lepergő Életed Filmje. Csak a küzdelem, az ellenállás, és ha hiábavaló akkor csak a barátai emlékeznek az emberre. Egy egy mozdulatára, a nevére. Sajnos az ő esetében senki nem emlékszik majd rá, még a sírkövön sem (ha lesz ilyenje) az ő neve áll majd. Ez alatt a lélekemelő monológ alatt láthatjuk amint a merev és mozdulatlan lányt lepedőbe csavarja majd bedobja a tengerbe a hajóról, valaki.

Mint minden, ez is egy nappal korábban kezdődött. A jó hangulatú reggelit Max megjelenése rontotta le, aki hiába próbál barátkozni, csapatok közé űlni. Elutasítási hányadosa rosszabb mint Gamboáé, mert Ulisses a Hajó Hőse miatta maradt hátra. És ők egy család, mondja Ramiro, aki pedig eddig nem volt Uli nagy haverja.

Könnyed, lazítós lesz ez a rész, vagy legalábbis annak szánták a sok izgalom után. Most egy Ulisses mesével kezdjünk. Bájgunár a házasságról elmélkedik miközben Dulce fényképét nézegeti, majd elégeti. A házasság az nem setét verem, hanem valami aminek kezdetben nagyon lehet örülni. A nagy örömtől sokkal boldogabbnak látják a házasulók a világot, elhalványul körülöttük minden. De a házasságba hozzák magukkal előző életüket is, és egyikük általában nagyobb terhet visel. Az eszmefuttatás appropóját Kapitány és Doktornő lagzija adja, amire készül a Sarkcsillag és a Torony minden népe. Diszítenek, öltözködnek, meg a szokásos.

Torokszorító cukiságfaktor, Valeria rajzolt apjának és Juliának bögréjére filccel, (szerencsére nem belülről, mert ezekből akarják az esküvői pezsgőt inni) de kijelenti, hogy az új anyukát annyira azért nem szereti majd mint a régit. Julia meg eközben a Világ összes megmaradt szépségápolóját és egyebét nézegeti boldogan, amikor bekopog, benéz és bejön hívás nélkül Gamboa, a Félszemű.