Nagy és ritka esemény a Gyűlés egy felföldi életében, a MacKenzie klánnál a legutóbbit negyed évszázada rendezték. Nem csoda, ha Rupert és Angus sem szeretne semmiről lemaradni, csak mert a gyerekekkel vadászatosat játszó Claire-re kell vigyázniuk. Angus még férfiasságát is beveti meggyőzésképpen, azaz a fogócskázás után a földön fekvő nő fölé áll, és hát tudjuk jó, hogy mi van - vagyis, hogy mi nincs - egy kilt alatt. 

20. századi jelenettel nyitunk: a Randall házaspár – mindketten egyenruhában – egy vasútállomáson. Van egy kis feszkó, mivel Frank megpróbálta elintézni, hogy feleségét vonják vissza a frontról, Claire viszont úgy gondolja, ha mindenki ki akarna bújni a felelősség alól, akinek jók a kapcsolatai, akkor akár el is kezdhetnének németül tanulni. Frank szerint jajj annak, aki felesége elhatározásának útjába áll (hallottátok, MacKenzie-k?), de ő viszont épp ebbe a jellemvonásba szeretett bele. A fordított szereposztású jelenetben aztán Claire száll be a vonatba, majd ő ígéri meg, hogy visszatér.

Most őszintén, ki milyennek képzel el egy 18. századi skót várudvart? Én például iszonyúan sárosnak. Rögtön az epizód elején meg is kapom a megerősítést, ugyanis az első részben megismert kis csapat épp egy ilyen helyre lovagol be. Miközben lesegítik a lóról, Claire végiggondolja, hogy annak idején Frankkel csak beültek a kocsiba és hamar visszaértek Iverness városkájába, most viszont két napig tartott idefelé az út, így esélye sincs egyedül visszatalálni a sziklákhoz, szüksége lesz tehát várbeliek segítségére. 

A nyitó képkockákon hegyekkel teli skót tájat látunk, miközben egy fiatal női hang arról beszél, hogy általában egyszerű magyarázata van annak, ha nők néha-néha eltűnnek, s rendszerint hamar elő is kerülnek. Általában. Sejthető, hogy itt nem erről lesz szó.