Az előző részben megismert bájos Maggie-t hátrahagyva tovább hasítunk a szerelmi vonalak mentén. Az eredeti sugárzás szerinti 1x02 epizód egy New York-i étteremben kezd, nyugdíjas akcióhősünknek a könyvelője ad pár befektetési tanácsot: legjobb módszer közbeszerzésen indulni és mindent háromszorosan túlárazni, tud is ajánlani pár tapasztalt és ebben jártas magyar politikust. Öreg Indy azonban nem is figyel, inkább a közeli asztalnál ülő két idős hölgy beszélgetését füleli, mert egyikük hangja felidéz benne egy 1916-os emléket, amit el is mesél a könyvelőnek.

Az eredeti sugárzásban ez volt a 2x12 epizód, Staten Islandben kezdünk öreg Indy lakásán, félszemű nyuggerünk porszívózás örve alatt inkább kedvenc szappanoperáját nézi. Belép a lánya és sürgeti, hogy induljanak az unoka, Lucy iskolájába, mert nemsokára kezdődik a Nagyszülők Teadélutánja fedőnevű sütizés. Kikapcsolja a tévét, az öreg viszont kapásból újra bekapcsolja, mert pont most érnek valami komoly fordulóponthoz. Lánya pattog, de hát ez csak egy műsor, színház, és nem a valóság!, az öreg ezzel nem ért egyet, szerinte az élet igenis olyan, mint egy jó színházi előadás. Ennek alátámasztására bele is kezd egy régi történetbe.

Ugye mindenki emlékszik a sorozatindító posztra, aminek a végén jeleztem, hogy az egyiptomi ásatásról Demetrios által ellopott sakál formájú arany szobrocskáról, aminek a szemei drágakövek voltak, még jódarabig nem fogunk hírt kapni? Na kérem, aki azóta ezen izgult, annak jó hírem van: végre megoldódik a rejtély, és aki akkor szó szerint vette a coitus interruptusos hasonlatot, mostanra az is szabad folyást engedhet a visszatartott életnedveknek. A pilotban látott New York-i múzeumban kezdünk, öreg Indy tovább mesél a két iskolás fiúnak a sakálszoborról, aminek csak nyolc évvel az egyiptomi kaland után bukkant a nyomára.

Végére értünk a gyerek Indy kalandjainak, Corey Carriernek köszönjük az eddigieket és vigyázó szemünket innentől a sármos Sean Patrick Flaneryre vetjük. Ahogy a cím is mondja 1916 tavaszán járunk, két éve tombol már az első világháború, bár Amerikában ebből nem sokat érezni. Indy Princetonban jár középiskolába és délutánonként diákmunkásént dolgozik egy cukrászdában. Miss Seymour visszatért Oxfordba, Jones senior a Princeton Egyetemen tanít, Anna Jonest viszont időközben elvesztettük, ő ugyanis az Indiana Jones: The Ultimate Guide szerint 1912-ben meghalt skarlátban. Szomorkodni azonban nincs idő, mert új kalandok várnak, tehát hegyibe! Hosszú lesz, de új pasi esetében ez talán érthető…

Az eredeti sugárzás szerinti 2x06 rész Princetonban nyit, az egyik benzinkútnál öreg Indy tankolni készül, amikor beáll mellé egy kék színű monster truck. Vezetője legalább 70 éves, Indy természetesen arról faggatja, minek neki ekkora autó. A másik öregúr kifejti, hogy ez neki gyerekkori álma volt, amit mostanra végre megvalósíthatott, sőt még nevet is adott a kocsinak: Myrtill, a felesége után. Indy bevallja, hogy ifjúkora óta neki is gyengéi a kocsik és belekezd egy idevágó történetbe.

Ezzel a poszttal végére érünk Indy gyerekkori kalandjainak (ennek apropójából állandó kommentelőimnek kis meglepetéssel készültem), hősünket a jövő héttől már sármos fiatalemberként látjuk majd viszont. A mai rész az eredeti sugárzásban a második évad 14. epizódja volt, Princetonban kezdünk hálaadás napi családi vacsorával. Az asztal körül a család apraja-nagyja, köztük a két dédunoka, Harry és Annie. A kisfiút anyukája áfonyaöntettel kínálja, szedjen a pulyka mellé, de Harry nem kér belőle, mert nem szereti. Igaz, hogy eddig még sose próbálta, de akkor sem. Öreg Indy természetesen ezt nem hagyja szó nélkül, nyitottnak kell lenni minden újdonságra, figyelmezteti a kiscsávót, és úgy dönt, elmond egy ideillő történetet. Long time ago in a faraway land, kezdi a példabeszédet, én meg egyből vigyorogni kezdek ezen a Csillagok háborúja-féle nyitómondaton. Hej, szépséges Tatooine, ha újra ott lehetnék, hutt társaim körében!

Az eredeti sugárzás szerint ez volt a második évad 15. része, ennek megfelelően öreg Indyvel nyitunk, aki kedvenc drive-in kajáldájában ücsörög New Jersey-ben és dicséri a felszolgálónő főzte kávét. Új vendég lép be és ül le a pulthoz, a felszolgáló neki is kávét tölt, de a csávó alig kortyol bele, máris kiköpi. Általános megrökönyödéssel néznek rá, mire előadja, hogy milyen csapás érte: a városban kapott állást, ezért eladta a házát és ideköltözött, most viszont közölték vele, hogy mégsincs rá szükség. Szívás a köbön, ért egyet Indy, bár a kávét azért nem kellett volna kiköpni, mindenesetre vigasztalásul elmesél egy történetet.

Moszkvában kezdünk, a Kijevi pályaudvaron indulásra készen áll a gyorsvonat, Jones senior még elugrik egy gyors biztonsági pisilésre (Sicherheitsbrunsen, ahogy  a művelt orosz mondja), Indy idegesen toporog a peronon, mert már itt jön a palacsintás ember a fütyülőjével. Végre előkerül a fater, nem érti az izgalmat, hisz’ van még idő, ám ebben a pillanatban a vonat mozgásba lendül, apa és fia épp hogy csak fel tud ugrani. Miss Seymour továbbra is elég szarul van, ezért Anna szerint jó lenne Odesszában megállni pár napra, de a prof siet, mert időre Athénba kell érnie, és már így is késésben vannak Indy miatt, aki ugye a múltkor elszökött az orosz pusztába. Ujjé, tehát ismét van kit hibáztatni, ez úgy látszik, alapvonás a profnál. Indy természetesen jól megsértődik és az ablakon kibámulva morog maga elé: Utállak.

Két olyan rész következik, amiket az eredeti sugárzásban a 3. évad epizódjainak szántak, de mint tudjuk, a sorit még a 2. évad vége előtt elkaszálták. George Lucas persze nem adta fel és házalt kicsit a megmaradt epizódokkal, ennek köszönhetően a Family Channel megvett tőle párat, amiket négy tévéfilmmé összevágva 1994 és 1996 között sugárzott, ezek egyike volt a Travels with Father is.

A múlt heti szerelmes téma után új helyszínen ismerkedünk meg a Cupido (lánykori nevén Ámor) nyilai okozta komplikációkkal, és amíg Bécsben a kis Indy volt kitéve ennek a szenvedélynek, ezúttal a család egy másik tagja esik bele a verembe. Nem gördít le a kis kíváncsi, hanem türelmesen olvas tovább! Eredetileg ez lett volna a 2x19 epizód, de az ABC a 2x18 után elkaszálta a sorozatot, így ez a rész már nem került adásba. Öreg Indys bookend viszont készült hozzá, eszerint félszemű hősünk egy New Jersey-i biliárdklubban időzik, és éppen elfogadja egy fiatal pár kihívását. 100 dolcsi a tét, mondanom se kell, hogy az öreg nagyon menő a témában, sorra löki a golyókat a lyukakba, közben azzal dicsekszik, hogy jól ismeri a fizikát, mert jó tanára volt, ennek köszönhető ez a sikerszéria is. Játék közben el is meséli az ide kapcsolódó firenzei élményét.

Az eredeti sugárzás szerinti 2x09-es epizód félig-meddig hazai vizekre vezet, itt leszünk a szomszédban, Bécsben, szerelmi szálat gombolyítva. Öreg Indyvel nyitunk, aki egy Saten Island-i pszichiáterhez, Carol Schultzhoz érkezik időpontra. Az előzményekről annyit tudunk meg, hogy Indy felmászott egy fára egy ott rekedt macska után, de alig ért a közelébe, a jószág leugrott és elfutott, ő viszont egyedül nem tudott lemászni a magasból. A gyerekei ebből azt szűrték le, hogy már nem mindig tud önállóan intézkedni és idősotthonba akarják utalni. A dokihoz most azért jött, hogy vizsgálja meg és adjon igazolást, hogy semmi baj nincs az agyával. A doki nekilát feltenni a szokásos kérdéseket, volt-e elmebetegség a családban?, nem, válaszolja az öreg. Részt vett-e korábban pszichológiai analízisen?, nem, hacsak a Sigmund Freuddal való beszélgetésem nem számít annak,  mondja Indy. A doki ettől enyhén szólva paff lesz, ott volt még Carl Jung és Alfred Adler is, teszi hozzá az öreg könnyedén, majd úgy dönt, elmeséli az egész történetet, ami az 1. Nemzetközi Pszichoanalitikus Konferencia idején zajlott Bécsben, ahová apját is meghívták vendégnek.