Erről a részről régi középiskolás tornatanárom szavai derengenek fel, miszerint: a mai alkalommal a társaság csoportokra oszlik, az egyik fele megy focizni, a másik fele bádibildingezik, a harmadik fele a kötélre mászást gyakorolja az óra végéig, amikor is az osztály három fele egyesül egy rövid kidobandós játék elejéig. Amint az sejthető, az említett tornatanár nem volt tagja az iskola egyébként létező matematikai nehéztüzérségének, s a magyar nyelvtani elitalakulatban is inkább csak tartalékosnak volt tekinthető. Mindenesetre, ha valaki esetleg fel próbálta hívni a figyelmét a számtani vagy fogalmazásbeli pontatlanságokra, az baromi könnyen és gyorsan a kötélmászó csapatban találhatta magát, így mondjuk egész kevés kritikával is végig tudta csinálni a tanévet. Szóval, az epizódban is eltérő helyszíneken és szálakon zajlanak az események, így francba a kronológiával - ahogy az időutazó felesége mondaná -, csapatonként nézzük a fejleményeket. A változatosság kedvéért egy közös ivós kép a főszereplőkről kezdésnek, csak, hogy el ne felejtsük őket.

Hát akkor csapjuk az „Így jártam anyátokkal” – továbbiakban HIMYM – sorozat leírásának közepébe. Mármint szó szerint a közepébe, merthogy konkrétan a 4. évad 8. részével kezdjük a hogyvoltot. A rendhagyó indítást részben, de csak részben indokolja, hogy jelenleg hazánkban az unorthodox gazdaságpolitika szele viharzik végig, ilyen időkhöz pedig unorthodox hogyvolt dukál. Fontosabb indokom, hogy a hogyvoltozás során az első élményt fogom megpróbálni visszaadni, és ez volt az a rész, amibe teljesen véletlenül először belefutottam, anélkül, hogy túl sokat tudtam vagy hallottam volna a sorozatról. (Leszámítva egy Budapest-Tatabánya vonatúton történt piázást, amin több barátom sörrel és laposüveggel felfegyverkezve szegezte nekem a vádnak felérő kérdést: „Bazzeg, te nem ismered a HIMYM-t?!?! Pont te?! Nézned kéne, neked való!”