A sorozat tehát országos siker, York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át, írt le egy hasonló hangulatot valami angol fűzfapoéta pár száz évvel ezelőtt, Magyarhonban azonban a napsütést pár nap múlva váratlan esemény felhője árnyékolja be. Az egyik nyilvános WC fülkéjében ugyanis feliratot találnak, miszerint: Halál a török kutyákra! Bodó Lukács és Bartos kíséretében azonnal helyszíni szemlére indul, a főszerkesztő dühe azonban nem az ismeretlen elkövető, hanem Lukács ellen irányul. Látod, törökellenes hangulat van kialakulóban, méghozzá miattad, mert térdig tocsogsz a vérben! Augusztusban szakszervezeti kongresszus lesz, amin török elvtársak is részt vesznek, belegondolni is rossz, mi történik ilyen közhangulatban velük. Vissza kell csinálni az egészet, a török legyen lovagias ellenfél, na szervusz.

Nem sorozat, de alapmű és igazi gyöngyszem jelen vizsgálódásunk tárgya, ami ugyan mozifilm, de főszerkesztői engedéllyel bekerülhetett ebbe a tévés blogba. Az opusz 1970-ben készült, tehát öregebb, mint a hogyvolt olvasók többsége, viszont fiatalabb, mint a hogyvolt írója, jej. Két részre bontjuk az ismertetőt, hogy hosszabban tartson az élvezet.

Piacon kezdünk, akárcsak a pár évvel később készült Kántor első részében, két filmes szaki lézeng az árusító pultok között, de nem a zöldség-gyümölcs kínálat érdekli őket. Félhangon mormolt beszélgetésükből kiderül, hogy a középkorban játszódó tévésorozathoz keresnek amatőr főszereplőt, kemény feladat ez, de hálás. Sorra szólítják meg és hívják próbafelvételre a nyalka magyar férfiakat, akiknek két mondatot kell elmondaniuk a kamerába, miközben a nyári szellő lobogtatja kackiás bajszukat (filmgyári kellék). „Uram király, egyszerű magyar áll előtted. – Mi a neved, ifjú? – A keresztségben Gyulának adtak.” A memoriter tehát látszólag könnyű, ám a delikvenseknek, akik közt van árukihordó, zöldséges, hentes (naponta két deci vért iszik), mégsem sikerül hibátlanul előadniuk, vigyorogva hallgatjuk a különböző variációkat, a legjobb a „keresztségnek a Gyulában adtak”. Bartos segédrendező később a tévéstúdióban lejátssza a felvételeket Lukácsnak, a sorozat rendezőjének, de az csalódott arccal nézi a lehangoló eredményt, hiányolja a szenvedélyt a figurákból. Bartos utolsó reményként még előkapja a sörgyárban készült felvételt, lássuk.