Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Idaho és Hartley halott, Hunter pedig beszorult a roncsba. May érkezik motoron, de nem tud neki segíteni, mert nyomában a katonaság, inkább Creel nyomába ered. Az autópályán üldözi a lopott kocsin menekülő rosszfiút,  és már lőtávolba is kerül, de Coulson a random módon, hol fül érintésével, hol anélkül működő rádión keresztül leállítja, őt ugyanis jobban érdekli, ki a megbízó. Trip és Skye visszatér a bázisra, Coulsontól verbális vállveregetést kapnak a quinjet megszerzéséért. Nincs idő fecsegésre a veszteségekről, Coulson inkább feladatot oszt: az eddig nem sok szerephez jutott Mack vegye át az álcázó megjavítását Fitztől, azzal lelép. Skye még utánamegy, hogy az obeliszkkel kapcsolatos hírekkel bombázza a főnököt, de azt most komolyabb probléma foglalkoztatja. Talbot elkapta Huntert, ha az elárulja a Játszótér helyét, bajban lesznek, égethetik porrá az egészet. Pedig épp most csempézték újra a fürdőt.

1945. Ausztria. Szorgos náci/Hydra kezek rakodnak teherautóra mindenféle műkincset egy titkos raktár udvarán. A kedvünkért két tányérsapkás beszédbe is elegyedik, amiből megtudjuk, hogy nem sokkal az Amerika Kapitány 1. része után járunk, a Vörös Koponya halott, a HYDRA pedig menti, ami menthető. Köztük van egy obeliszk nevű fémes tárgy, amit megérinteni csak akkor érdemes, ha azonnali elszenesedésre vágyunk, de az instant pörkölésen kívül még vannak egyéb speckó tulajdonságai is pl. válasz a halálra, meg ilyesmik. Jó cucc, na. Többet nem is tudunk meg, mert hirtelen megjelenik Carter ügynök és csapata, és lefoglalják a szajrét. Kéne valami biztos hely, ahol az ilyen eszközökhöz sem a rosszarcok, sem a Stark-féle játékos kedvű tudósemberek nem férhetnek hozzá – mondja Carter, azzal mindent akkurátusan bedobozolnak. Ez volt az utolsó Hydra-bázis, üdv a boldog békeidőkben!

Jó szokásunkhoz híven ismét távolról indítunk. A Cybertek egy légterű irodájában vagyunk, ahol egy Zeller (komolyan, Kyle Zeller) nevű fickó éppen eligazít egy újoncot, akinek gőze sincs, hogy mi folyik a cégnél, de nem tudott ellenállni az ösztönző programjuknak. A monitorokon felvillanó képeken keresztül nekünk gyorsan világossá válik, hogy az operátorok egy-egy szuperkatonát irányítanak. Vajon tudja a kedves munkaerő, hogy alkalomadtán embert is kell ölni? Az újonc pont belecsöppent egy izgalmasnak ígérkező akcióba: Coulson csapatát kell kiiktatni. Ennyi katonával szemben nem sok esélye van a csapatnak, de szerencsére pont kihúzzák egy kis verekedéssel addig, amíg Skye bejuttatja a vírust a Cybertek rendszerébe. Végül a puszta erő ellenében a taktika győz, May a berserker bottal lerombolja a tartóoszlopokat, és a pince beomlik.

A célegyenesbe fordultunk, már csak két rész van hátra ebből az évadból. Ez egy amolyan felszopó rész a végkifejlethez. Ennek megerősítéseképpen egy visszaemlékezéssel nyitunk. A fiatal Ward javítóintézetben van, mert megszökött a bentlakásos katonai suliból, elkötött egy kocsit, és hazaérve a bátyjára gyújtotta a házat. Nehéz gyerekkor, az. A szadista tesó sajnos túlélte, és most azt akarja, hogy Wardot nagykorúként vonják felelősségre a gyújtogatásért. Nemsokára itt az ügyvéd, de előtte még egy különös látogatója akad: Garrett, aki nagy potenciált lát, az egyébként remek fizikai adottságokkal rendelkező, kiszolgáltatott fiúban. Válaszút elé állítja lil’ Wardot: vagy a börtön, vagy Garrett sajátos kiképzőtábora. Az utóbbi jóval keményebb, de ha túlesik a kiképzésen, többet senki sem szarozhat vele. Ward igent mond az ajánlatra.

Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Maria Hill épp most szabadult el egy szenátusi meghallgatásról, és már a töke tele van a sok kérdezősködéssel. Ráadásul az összes hárombetűs ügynökség ráállította a bénán álcázott megfigyelőit. Ezt Vasemberné, született Pepper Potts barátnőjének panaszolja, de amikor észreveszi, hogy a követőit valaki egy szálig elintézte, leteszi a telefont, és egy sikátor felé veszi az irányt. Itt Maybe fut bele, aki a T.A.H.I.T.I. projektről szeretne több infót megtudni a nőtől, főként azt, ki volt a felelőse. Attól tart, hogy az áruló Pierce szenátor, és rajta keresztül a HYDRA. Ha ez így van, akkor Coulson nagy szarban van. Hill csak annyit tud, hogy Fury eltemette az infókat, mikor úgy döntött nem temeti el Coulsont. Hát, ööö, izé, köszi, így már minden egyértelmű- méltatlankodik May. Fecsegésre azonban nincs idő, megérkezik a különleges haderő, és őrizetbe veszik Hill-t. May felszívódik.

„Este van, este van: kiki nyúgalomba!” – mondja a költő, és igaza is van, leszámítva egy Daniels nevű tagot, aki addig buddog egy kihalt kikötőben, még rá nem lel egy furgonját pakoló jómunkásemberre. Hagyjad a ketreceket másra, engem vigyél el Portland városába! A munkás nem ugrik egy szóra, jóhogy, erre Daniels erőt demonstrál: egy érintéssel előbb az autót állítja le, majd szerencsétlen random munkásból szívja el az életerőt. Beül a kocsijába, és elhajt. Klasszikus zenét hallgat közben, mi mást! Komolyan mondom, kezd már elegem lenni, ebből a frissen vasalt, sznob gonoszember kliséből! Ha már a rosszarcoknál tartunk, Ward visszatért a csapathoz, és miközben Simmons ellátja a sebeit, baltával faragott arcú barátunk megnyomja a gombot a bullshit-generátoron: a Hűtőt már elfoglalta a HYDRA, mielőtt odaértek volna, nem tehettek semmit. A gonoszemberek elvittek minden fegyvert, és kiengedték az összes bűnözőt. Ja, de öröm az ürömben, hogy Garrett halott: két golyót kapott hősünktől a tarkójába. Ward, Ward, hogy szakadna rád az ég!

Na, kérem, az előző rész igencsak belefingott a nulláslisztbe, ha szabad ilyen póriasan, de igen frappánsan fogalmaznom. A HYDRA kijátszotta az ütőkártyáit, a SHIELD romokban, akárcsak Coulson kis csapata. Teljes a bizalmi válság, pedig még Ward aljas árulásáról nem is tudnak! A mai részt szokás szerint egy kicsit távolabbról indítjuk. Raina a börtönben papírvirágokat hajtogat békésen, amikor kintről csata zajaira lesz figyelmes. Nosza, hátra is dől menten kényelmesnek nem mondható priccsén, tudja, hogy nemsokára kiszabadítják. Jól meg is lepődik, amikor Ward toppan be az ajtón, hogy átadja a Látnok ajándékát, egy csini virágos rucit. Raina fejében fellövik a gyereknapi lufikat, majdnem elalél a meglepitől.

Patthelyzet a Buszon. Túl sok a csőre töltött fegyver és a megválaszolatlan kérdés. Ebben a feszült pillanatban képesek azzal nyitni, hogy Garrett lágy zene hangjai mellett repül a gépén valahova. Hogy ne tépjük ki csomókban az összes hajunkat, szerencsére az idill nem tart sokáig: SHIELD drónok veszik üldözőbe a gépet. Remek egy szervezet lehet az, ahol előbb lőnek, és még aztán sem kérdeznek. Vissza a Buszra. May eldobja a fegyvert, és próbálja Coulsont és a kissé hisztériás Fitzet lenyugtatni. A főnöknek esze ágában sincs megnyugodni, magából kikelve ordítozik a nővel: kivel beszélgetsz titokban, hova megy a gép, mondjad meg, mert széjjellőlek, azanyádúristenit! Skye –szintén fegyverrel a kézben- bizonyul a leghiggadtabbnak, és kiszedi Mayből, hogy a Tárcsáról simán át tudják venni az irányítást a gép felett. Coulson számára ez most a legkisebb probléma, egyfolytában azon rugózik, ki van a titkos vonal végén. Fury –mondja nemes egyszerűséggel May, de többet nem mondhat, mert „parancsot teljesít”. Coulson erre majdnem agyonlövi, ott helyben.

A vég kezdete. Emberek, már csak egy részen kell átrágni magunkat, és olyat kapunk a sorozattól, hogy a fal adja a másikat! A mai epizódot Sydneyben indítjuk. A dupla T-s ügynökpáros, Garrett és Triplett egy védett házba érkezik. A Coulsonnal való randira készülnek. A főnök és/vagy Garrett azt gyanítja, hogy a Látnok az Indexen van, vagyis inkább mellette: olyan embert kell keresni, aki a SHIELD látókörébe került, de aztán képességek híján el is tűnt onnan. Hirtelen Mike Peterson, alias Deathlok töri rájuk az ajtót. Ő is legalább olyan meglepettnek tűnik, mint az ügynökök. Fura. Az ügynökök lőni kezdenek rá. Triplett beveti a nehéztüzérséget, és végre neki van annyi esze, hogy a jegelővel Deathlok egyetlen fedetlen részét, a fejét célozza. Valami nagyon nem kóser, mert csak egy horzsolást tud rajta ejteni. A gépember elmenekül.

Feszültségoldásképp most egy kis filler epizód következik. Remélem nem lesz belőle rendszer, bár szó, mi szó, kell egy kis nyugi, mielőtt beindul a zúzás a 16-17. rész környékén. Na, de ne szaladjunk ennyire előre! Itt van nekünk egy minden bizonnyal idegen nő, Lorelei, aki a sivatagban autókázik egy csélcsap vőlegénnyel, akinek történetesen nem ő az asszonykája. A nagy harmónia azonban csak addig tart, amíg Lorelei meg nem pillant egy motoros bandát. Az izgalmasabb jövő reményében elcsábítja a Kakas bece- vagy találóbban inkább gúnynevű vezért, és nekiáll sereget toborozni.