4.00-kor nem esett jól az ébresztő hangja, de aztán nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy éppen a 23. rész megírása jutott nekem osztályrészül, mert ez a szerencseszámom. Nem azért, mert ezen a napon születtem (nem a lófaszt nem), és még csak nem is azért, mert ez volt Michael Jordan mezszáma a Bulls-nál (ehhez tényleg semmi köze nincs), hanem mert a számjegyeket összeadva az eredmény 5, amely szám kísértetiesen hasonlatos az egy kézfejen lévő ujjaink számának összegével (szerencsés esetben persze), az első lakásunk irányítószámának utolsó számjegyével, illetve ha az életkorom számjegyeit összeadjuk és az eredményből kivonunk egyet, amely éppen néggyel kevesebb az ötnél (mindig mondom, hogy véletlenek márpedig nincsenek), akkor is ugyanerre az eredményre jutunk. Na de, már megint elkalandoztam, pedig Tíci kedves meglepetéssel készül Zsófinak, kavicsokkal rakja ki az utat a baszobáig, melynek megvalósításában a többi kan is segédkezik neki, mert bizonyára kurva nehéz lehetett azt a 20 métert egyedül feldíszíteni. A hálóból induló Zsófit a többiek megtapsolják, ahogy a dugásra készülő párokat ebben a szubkultúrában szokás, majd a jeleket követve Zsófi hamar eljut Tíciig, aki álló fasszal, kezében egy tekercs WC papírral várja kedvesét.

Marcel a Rousseau’sban ücsörög magányosan, és Josh-t gyászolja. Klaus még mindig furcsán méregeti Elijah-t. Freya pedig bűntudatot érez: Ivy és Josh halott, Hope helyzete kritikus, ő pedig mindezek ellenére boldog. A mellette fekvő Keelin szerint a fent nevezettek nem utálnák ezért. Sőt! Azt mondanák, hogy ne vesztegessék az időt, házasodjanak össze – még ma! Ma? De hát ez őrültség… Kit érdekel, vágjunk bele!

Az eredeti tévésugárzásban ez volt a 2x01, ennek megfelelően öreg Indyvel kezdünk, aki New Jersey fővárosában, Trentonban egy utcai postaládában kutakodik könyékig. Ám érkezik a szigorú, bár fiatal postáskisasszony és elhajtja az öreget, ne piszkáljon ott, mert minden, ami a ládában van, a szövetségi kormány tulajdona, amíg el nem jut a címzetthez. Rossz csomagot dobtam be, morog Indy, majd arról kezd beszélni, nem volt ennyi baja a postával az első világháború óta, amikor neki kellett célbajuttatnia egy értékes levelet. Mert bizony, annak idején kém voltam, mondja, de a csaj csak gúnyosan mosolyog: Na persze, mint James Bond. Az öreg ezt természetesen nem hagyhatja annyiban, és máris belevág a történetbe.

Egy időugrással kezdünk, 1919-ben vagyunk Terminal island-en, és megkapjuk Yuko eredettörténetét, ami végre rendet tesz a fejekben (már akinek nem esett le volna eddig, hogy miért rohangál egy szétrohadt zombi a békés halászok között).

Luna megérkezése volt a  nullás lisztbe való reccsenős belefingás: a titkosnak szánt, majd hangosan felolvasott üzenetekből kiderült, hogy Tícián szeme csillogni kezdett, amikor Pumped Gabo volt nője betoppant. Véletlen? esetleg hirtelen kijött allergiás reakció? Aligha, ez itt olyan csillogás, ami miatt lehet vernyákolni. Zsófi ki is veri... a hisztit, mire Tícián eldurran... agyilag, hogy a nő csak szajkózza a hülyeséget, amikor nincs igaza. Végül aztán a paplan alatt megbeszélik a dolgokat. Tícián kimondja, hogy szeretlek, mire Zsófi csak annyit bök ki, hogy "jó". Végül, kis spéttel, némi bufferelés után rájön, hogy talán az lesz a legjobb válasz erre, amit végül ki is mond a szájával, hogy "Én is szeretlek." Ha lehet egy tippem, akkor Zsófiban eddig tartott a fék, ami miatt nem tárta szét a lábait Tícián csábos mosolyától és bugyinedvesítő dumáitól, ebből tuti kefe lesz.

Elérkezett hát a pillanat, amikor végre megnyílnak a Pokol kapui és Lucifer kiszabadul. Bár ehhez még a tesóknak is lesz néhány szavuk, igaz, ahogy most állnak a dolgok, a jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a bal. Az évadzárót szokás szerint a Carry On My Wayward Son dallamaira vezetik fel, szokás szerint megnézzük az elmúlt évad fontos pillanatait, hogy végre eljussunk Lucifer felemelkedéséig. 1972-ben kezdünk a Maryland állambeli Ilchesterben, itt található a Szent Mária zárda. Valaki nem odavaló és szentségtelen jár az épület falai között, egy démonnak sikerül megszállnia egy papot. Később ez a pap misézik, a derék nővérek egy furcsa prédikációt hallhatnak, a pap évek óta keresi az ő igaz Urát. Ez nem a mennyei Úr lesz, hanem az, akit a fenti zárt rabságba. Most viszont megtalálta azt a helyet, ahol kiszabadíthatja őt, és ez pont ez a zárda, vicces forgatókönyv. Szegény nővérek félve veszik tudomásul, hogy a szeretett papjuk most a No. 1 Bukott Angyalról prédikál és ő maga sem egy akármilyen démon, hanem A Sárgaszemű, Azazel. A nővérekre pedig sajnos halál vár...