Új nap, új remények, kivéve persze Kitty32-nek, aki tegnap még magabiztosan nyilatkozgatott, aztán este meg csak lesett, mint Zorro a white party-n. Mondjuk a kiesése Verán kívül sok embert nem rendített meg, de így már biztos nem lesz belőle egy Barbi 2.0, aki ugyanezzel a Survivorra teljes mértékben alkalmatlan anyutesttel, és ide-oda csapódós taktikával, tavaly benne volt a Top 3-ban.
No, de költözünk az új szigetre, hiszen lenni mától új törzs: a BAYANI. Ennek Szandi örül legjobban, így hátha lekerül a célkereszt a szilikon csöcseiről, mielőtt még szivárogni találnának. Ébredés után a csapat nekiáll csomagolni. Székelyföld Hasizma ezt imádja, mert amit becsomagol, azt valahol ki is kell csomagolni. Ok, ezekkel a keleti bölcselkedésekkel nehéz vitatkoznom. Szegény próbálja azt játszani, hogy nincs semmi baj, de belül nem tudja nem észrevenni, hogy baszták át tegnap a törzsi tanácson. A két stratéga, Dávid és hű csatlósa Igazmondó Gábor még azt se tudják, eljutnak-e az egyesítésig, de már azt tárgyalják, kit kéne átbaszni a másik csapatból. Vera motivációs beszédet tart, leginkább magának, mert a többiek csak rezignáltan rágcsálják azt a fura narancs színű cuccot, és azon gondolkodnak, hogy talán mégis jobb lett volna Kitty32-t bent tartani, az legalább nem pofázott ennyit.
"Gyerekik hajrá, mindenkinek sok sikert, figyeljünk oda, tegyük oda a csontot!"
- pörög Vera 200%-on, aztán a riportban már árnyal kicsit, mivel tudja magáról, ha kell, elszaggatja a hámot, de egyébként nem ő a legfényesebb izzó a csillárban. Pedig lelkem, itt most inkább az észre lenne nagyobb szükséged.
Mielőtt egyesülnének, ők is lenyomják a „Golyó” játékot. A szabályok nem változtak tegnap óta, egy cápát kell kirakni, amíg a vasgolyó bóklászik a bambuszpálcikák között. Kezdődik a bénázás. Persze Vera az első, akinek leesik a golyója, így veszít húsz másodpercet, de ő csak bambul, és eszébe nem jutna addig a puzzle-t nézegetni. Bencének kell rászólnia, hogy hasznosabban is tölthetné az idejét, ha már idereptették. Szandi konkrétan kidobja a keretből a vasat, így megy keresgélni a sziklák közé, miközben Emesének többet van lent a golyó, mint fent. Aki viszont rohadt jól áll, az Beni. Pillanatok alatt végez a feladattal, de úgy, hogy perceket ver rá a többiekre. Messze lemaradva, végül sikerül Értékesítő Gábornak és Szandinak a feladat. A többiek még szenvednek egy darabig, majd befut Dávid, így marad még egy hely, amit a játék eleje óta három kockával szenvedő Emese szerez meg, jelentős vérveszteség árán. Verát igazából nem tudom bántani, mert Erdélyben viszonylag kevés a cápa, talán ha medve lett volna a képen... Most mindenesetre vigasztalhatatlan, de tud önkritikát is gyakorolni, amiért én nyomok egy piros törpét az ellenőrzőjébe. A többiek jobbra el, Vera viszont kap még egy esélyt. A franciával kell megküzdenie, ha nyer, mehet vissza a törzsbe, ha veszít, irány a holtak szigete, ahol nincs semmi csak az enyészet és örök harc.
A Gagamba megérkezik az új szigetre, közben kiderül, hogy ki mire van rápörögve. Benit pl. kurvára érdekli, hogy mekkora lesz az árapály, míg a többieket inkább az izgatja, kik vannak a szigeten. Összebandáznak és amíg a lilák rácsodálkoznak Vera hiányára, ők azon törik a fejüket, hogy lehet eggyel több Robi a szigeten, mint normális esetben lennie kéne. Miután kisakkozzák, hogy Vera és Dzseremi valószínűleg még megküzdenek, kiderül, hogy inkább a franciát várják vissza, mint a székelyt. Eszternek - akinek olyan a hangja, mint aki szülinapján megette az összes héliumos lufit - sajnos "frusztrációi lettek" a sokaságtól, de megpróbál majd ő is begyorsulni, jelentsen az bármit is. A csajok susmognak, a fiúk meg arra gondolnak, ha Vera jön vissza, akkor túlerőben lesznek a nők. „EZ VESZÉLYES! NE HAGYJUK!”
És akkor jöjjön a párbaj. Erdély és Trianon küzd ma a bent maradásért. Bence előadja a tervet: a két cickány felmászik egy-egy kötélre és addig kapaszkodik, amíg bír. Észre itt nem lesz szükség, a nem bántóan bonyolult, de erős lelkek csatája ez, és ennek megfelelően igen jól is teljesítenek. Az első kör félperces, meg se kottyan nekik, a második, egy perces kör se okoz problémát, de a másfél perc már sokknak bizonyul, így a Zseremi feladja. Vera örvendezik és visszatér a bandához, a franciának meg szólnak, hogy a vágókép kedvéért sétáljon már a tengerparton vagy száz métert bele a naplementébe, majd, ha ráunt jöjjön vissza, mert egyébként csónakkal fogják vinni.
Vera megérkezik a Bayani törzsbe, mindenki vigyorog, közben meg küldenék vissza az anyjába, de hát ez egy ilyen játék. Előadja a párbajt, de kihagyja a holtak szigete sztorit. Állítása szerint kíváncsi, hogy reagálnak a társai, de ennek sok értelmét én nem látom. A legviccesebb, mikor Igazmondó Gábort kérdezi: - Mennyire vártatok? - Hogy mennyire?!? Nagyanyám a nyugdíját nem várja így, mint mi téged - esküdözik neki emberünk, majd a riportba közli, hogy egy cunaminak is jobban örült volna, mint Veronkának. Most megint hallgathatja minden este a Bogyó és Babóca legújabb epizódjait.
Levél gyün, hogy asszongya MA ESTE BULIKA! Lesz kaja, szponzorpia, villanycigány, meg habfürdő, mert büdösek vagytok.
Dzseremi megérkezik a Holtak szigetére, és egyáltalán nem zavarja, mert itt legalább nem kell taktikázni. Ráadásul kinézetre tiszta Normandia, szóval otthon fogja magát érezni. Ennek én szívből örülök, csak hát a Survivorok történetének egyik legbénább játékosáról beszélünk, aki akkor lépett le utoljára az aszfaltról, mikor felment a focipálya füvére. Félóra téblábolás után, aztán ő is rájön, hogy fingja sincs, mit kéne ácsolni a bambusz rudakból, és a ponyvából. Egy darabig tanácstalanul forgatja a pálmagyékényt, mint a vak a bűvös kockát, majd
„Simogatom ezt a kibaszott homokot félórája”
- felkiáltással lekúrja a fóliát, körbekeríti a rudakkal, és késznek nyilvánítja a felépítményt. Bravo charpentier! Mivel kész a biztonságos menedék, jöhet a jól megérdemelt meleg vacsora, amit ugye tűzgyújtással illik kezdeni. A stáb most nem volt geci, vagy csak ismerték a srác képességeit, így adtak neki egy tűzgyújtót. Arra viszont már ők sem számítottak, hogy hősünk, aki már simán eljátszhatná a Nyomorultakból Jean Valjeant, még ezzel, és egy halom száraz kókuszhéjjal sem képes tüzet csiholni. Némi próbálkozás után közli:
„Kell a halálnak ez a bab! Úgy is szerettem volna egy pofont az élettől, most megkaptam. Páfff!”
Amíg a francia álomba sírja magát, a Bayani törzs belecsap a lecsóba. Pontosabban a Csapos Robi szerint a „Gordon blőbe”. Lehet, a szerencsétlen azt hiszi Gordon Ramsay találta fel a sonkával kitömött húst, így valahol érthető, de másrészről meg állítólag vendéglátós a lelkem… na, mindegy. Elkezdik tömni a bucit, majd Igazmondó Gábor, bár senki nem kérte (hacsak nem a stáb), csöpögős tósztot mond a barátságról, játékról meg arról, hogy jó így együtt. Ja…
Facebook kommentek