Úgy látszik, hogy egy nagyon komoly két epizódos felvezető kört kapott az ötödik évad második felvonása, mert a múltkori kálvária után, hogy Beth után Tyreese is alulról szagolja az ibolyát, most egy kemény depressziós, komor hangulatú, gyászos részt kaptunk.
Daryl, Sasha és Maggie víz és élelem után kutatnak. Teljesen élettelenül, enerváltan csoszognak vissza a többiekhez, akik szintén nem találtak semmit se. Szomorú ez, de sebaj, mennek tovább. Aztán a benzin is kifogy, pont ahogy a másik kocsiból. Gyalog mennek tovább Washington felé, ami nem egy 5 perc séta, hisz még 60 mérföld hátra van…
Teljesen kimerülten, egy kisebb zombi sereggel a nyomukban sétálnak – de tényleg csak sétálnak – a főúton. Glenn finoman nyomasztja Maggiet és Darylt, hogy ne magukban gyászoljanak, hanem nyíljanak meg és öntsék ki a lelküket. Maggie még Gábriel pádrét is letolja, hogy neki aztán ne tolja a hegyi szentenciát, Daryl meg elmegy a dzsindzsásba, rágyújt egy összebugázott cigarettára, amit pár mély slukk után rezzenéstelen arccal elnyom a csuklóján. De amikor eszébe jut, hogy mit vesztett, hogy már nincs Beth, akkor bizony kiszakad belőle egy kisebb macsós sírás.
Tovább búslakodva az út szélén három veszett kutyával találják szembe magukat. A hirtelen pánik után Rick és Daryl bicskát ragadnak arra az estre, ha a kutyák torokra mennének, de Sasha pikk-pakk lelövi a dögöket, így tudnak mit enni végre. Gábriel pádre is duzzogva, de azért tömi magába a kutya húst, majd bedobja a tűzbe a fehér gallérját. Újabb baktatás után előtör a szomjúság. Ekkor pillantanak meg az út közepén egy zsugor vizet a következő felirattal: „Egy baráttól.” Eugene egyből szlopálná az ingyen nedűt, de Abraham kiveri a kezéből, mert Ricknek még igaza is lehet, mi van ha mérgezett a víz? Jogos. A nagy tanácskodás nem tart sokáig, mert isteni jelként megered az eső. A kellemes nyári zápor persze halálos monszunba csap át. Bemenekülnek a közeli pajtába. Rick elmormol egy tanulságos történetet, aminek lényegét egy az egyben, angolul idézem:
We are The Walking Dead
Hát így már minden világos. Hát ezért az a címe a sorozatnak. Daryl persze ezzel nem ért egyet, ő bizony nem egy kicseszett élőhalott. Daryl végig őrködi a viharos éjszakát. Szerencsére észreveszi, hogy egy sereg zombi igyekszik a pajta felé. Amire a többiek is felébrednek, Így közös erővel sikerül visszatartani őket. Szép kis csapatmunka volt ebben. Reggelre minden elcsendesedett. Maggie a kis Judith vigyorgó kis pofijára ébred. Leheveredik Daryl mellé, aki átadja neki a megjavított zenélő dobozt. Maggie és Sasha kivonulnak megnézni a reggeli napsütést, hogy csajosan szomorkodjanak és gyászoljanak egyet. Közben kiderül, hogy a monszun minden fát gyökerestül kicsavart a földből, de a pajta sértetlen maradt. Véletlen? Sorsszerű? Lehet gondolkodni.
A festői napfelkeltés pillanatot egy feltűnően jól ápolt idegen fickó hellózása zavarja meg. Maggie és Sasha egyből haptákba vágja magát, fogják fegyvereiket és a faszira szegezik, aki meg csak a vezérrel akar beszélni. Hogy is hívják? Rick, ugye? – kérdezi a fickó, én meg szedegetem össze az állam a földről, mire a zenedoboz is megszólal végül. Na, egy ilyen agyaldobós epizód ending már rég kinézett a The Walking Deadnek.
A sorozat epizódjait itthon a FOX vetíti, egy nappal az amerikai adás után.
A The Walking Dead a comment:com-on:
Facebook kommentek