Ezzel a poszttal végére érünk Indy gyerekkori kalandjainak (ennek apropójából állandó kommentelőimnek kis meglepetéssel készültem), hősünket a jövő héttől már sármos fiatalemberként látjuk majd viszont. A mai rész az eredeti sugárzásban a második évad 14. epizódja volt, Princetonban kezdünk hálaadás napi családi vacsorával. Az asztal körül a család apraja-nagyja, köztük a két dédunoka, Harry és Annie. A kisfiút anyukája áfonyaöntettel kínálja, szedjen a pulyka mellé, de Harry nem kér belőle, mert nem szereti. Igaz, hogy eddig még sose próbálta, de akkor sem. Öreg Indy természetesen ezt nem hagyja szó nélkül, nyitottnak kell lenni minden újdonságra, figyelmezteti a kiscsávót, és úgy dönt, elmond egy ideillő történetet. Long time ago in a faraway land, kezdi a példabeszédet, én meg egyből vigyorogni kezdek ezen a Csillagok háborúja-féle nyitómondaton. Hej, szépséges Tatooine, ha újra ott lehetnék, hutt társaim körében!
De hát most itt vagyunk a vogonok által építendő hiperűrsztráda útvonalában fekvő Föld nevű bolygón, amelynek Benares nevű városának állomásán a gyorsvonatról izgatottan figyel miss Seymour és Indy, mert a szülők késnek és a vonat mindjárt indul. Szerencsére a Jones házaspár az utolsó pillanatban megérkezik, de anyuka kiájul, a prof ölben viszi fel a kupéba. Az út első felében elég rosszul van, a család aggódó pillantásokkal állja körül a beteget. Jones senior önkéntes szakállas nővérként kanálkával adagolja a leveskét a betegnek, aki a gondos ápolásnak köszönhetően pár nap alatt felépül.
A megkönnyebbült hangulatban a társaság kajálás közben az ablakon át szemléli két falat között a kínai nagy falat. Ebből is látszik, hogy nem kell ide kórház, a legjobb gyógyhely egy nemzetközi gyorsvonat, főleg, ha két gőzmozdonnyal van ellátva, egy elöl, egy hátul, mint ez.
Érkezés Pekingbe, a profékat kici kínai küldöccég fogadja és kíséri el őket a szállodához, Indy nagyon élvezi az utazást a riksán. A keleti látványosságoktól mindenki odáig van meg vissza, miss Seymour már tervezgeti is, milyen látnivalókat fognak megnézni. Délután kis séta a környéken, a profot itt találja meg egy újabb küldönc, aki Yan Fu mester meghívását tolmácsolja neki. A híres tudós és angolból fordító mester (többek közt az Arthur mondakört is) másnap várja Jones professzort és kedves családját.
Anna kitalálja, hogy amíg férje Yan Fuval tölti az időt, ő a kis Henryvel és Helennel kirándulna pár napot a countryside-ra. Jones először hallani se akar a dologról, mindenféle veszélytől tart, de Anna tapasztalt asszony, tudja hogy kell leszerelni az ilyen ellenállást. Lehajtja fejét, mint névrokona, annaaa2, amikor bevallotta, hogy orosztanár, és innen indul támadásba. Bevet mindent a kedves mosolytól a szép szőke hercegen át a nem lesz semmi bajunkig, a prof végül beleegyezik az utazásba. Másnap együtt mennek el Yan Fuhoz, az ősz szakállú mester összeismerteti őket Li Csen-suival, a helyi fiatal értelmiségivel, ő lesz a kísérőjük, és majdnem olyan jól beszél angolul, mint Flankerr.
Indyék elköszönnek a fatertól és indulnak az állomásra, természetesen riksával, a szenya Indy „gyorsabban, gyorsabban” kiáltásokkal hajszolná a riksakulit, de szerencsére anyukája rászól. A vonaton természetesen külön kupéban utaznak, míg a sok helyi erő a folyosókon és a tetőn zsúfolódik, komolyan mondom, annyian vannak, mint a kínaiak. Egy gyanús fószer többször elhalad a kupé előtt és ferde szemmel (érted?) vizsgálgatja a sápadtarcúak poggyászát, Indy észreveszi ugyan, de egyelőre nem tulajdonít neki sok jelentőséget.
Megérkeznek első állomáshelyükre és Li szakszerű útmutatása lapján sorra megtekintik a látnivalókat. Templomokban néznek szét, tornyokba mennek fel, Indy mindenhol elöl nyomul, anyuka többször is rászól, ne futkározzon annyit. Miss Seymourból előbújik a tanárnő és arról tart előadást, hogy a buddhista templomok bejáratát négy királyszobor őrzi, akik a gonosz támadásától védik a szent helyet.
Következő állomás a nagy fal, itt megtudjuk, hogy teljes hossza kb. 3000 mérföld, császári dinasztiák uralkodásán átívelve több száz éven át épült. Több millió ember dolgozott az építésén és rengetegen meghaltak közben. Akkor ez a világ leghosszabb temetője, tesz pontos észrevételt Indy.
Új közlekedési eszközre szállnak át, egy dzsunkára, és amíg a folyón csorognak, Indy a partot és a vizet vizslatja, mert úgy tudja, errefelé él a szatirikus élceiről ismert biriksz krokiksz! Később az utasok közt észreveszi a vonaton már látott rosszarcút. Félrevonja Lit és elmondja neki gyanúját, ez az ember követi őket, de Li megnyugtatja, ez csupán véletlen lehet. Na persze, tollas a hátam?, ne nézzél már madárnak!, gondolja Indy, de jólneveltsége tiltja, hogy ezt hangosan is kifejtse. Biztos nem szereti a külföldieket és hátha bomba is van nála, legalább dobjuk be a vízbe!, tesz javaslatot, de Li nem ért egyet. Így hát utaznak tovább, az egyik vastag faágról tájidegen farok lóg le, és bár a sombrerót nem látni a sűrű ágak miatt, Indy meg van győződve róla, hogy Pácsó Ármándó heverészik ott.
Esti szálláshelyükön Li kiselőadást tart az öt elem (fém, fa, tűz, föld, víz) tanáról, amelyek csoportosítása a jin-jang egyensúlyán alapul. Indy figyelme elkalandozik, mert megint megpillantja a gyanús kínait, de mire szólna Linek, a rosszarcú eltűnik. Másnap reggel a fogadós szerez egy megbízható fuvarost, Wa Pinget, ő viszi őket tovább és még a pidzsin angolt is beszéli kicsit. Amíg a fuvaros felcígöli a szekérre a csomagokat, Li rövid kínai nyelvórát tart Indynek, aminek lényege, milyen fontos a kínaiban a hangsúlyozás, például ma = anya (母亲), de maaa = ló (馬/马). Indy örömmel veszi az új ismereteket, bár nem igazán érzi jól magát, anyukájának fejfájásra panaszkodik. Látod, túl sokat szaladgáltál, reagál édesanya (ma).
Indy ismét kiszúrja a rosszarcú kínait, aki ezúttal a már felpakolt szekér körül ólálkodik. Főhősünk nem szól senkinek, hanem csendben odaoson a szekérhez és kioldja a hámot. A tolvaj ezt nem veszi észre és a kantár rángatásával indulásra biztatja a lovat (maaa). A ló lendületesen elindul és rosszarcú barátunkat nagy ívben lerántja a bakról, sőt pár métert még húzza is maga után. A rablást így sikerült meghiúsítani, a tolvaj elmenekül, Indy nevetve lóbálja kezében a leszerelt lószerszámot. (Nem azt, amire gondoltok, hanem a hámot!)
Végre elindulnak a szekérrel, jó darab utat megtesznek már, amikor Indy ismét fejfájásra és gyengeségre kezd panaszkodni, sápadt is és kezd belázasodni, Anna aggódva tapogatja a homlokát. Vissza azonban nem fordulnak, mert a célállomás már közelebb van, mint ahonnan elindultak. Leszáll az este és erős vihar tör rájuk, ráadásul egy áradó folyón kellene átkelni. Már majdnem átérnek, amikor az egyik hátsó kerék kitörik, a ló elszabadul, így kénytelenek gyalog folytatni az utat. Azt még látják, hogy az ár szinte az összes csomagjukat elsodorja, miss Seymour csak az egyik táskát tudja megmenteni. Indyt Li viszi az ölében, szerencsére nem kell túl messzire menniük, mert a közelben van egy tanya, a vendégszerető család befogadja az ázott verebeket.
Sajnos a megmaradt táskában nem az úti gyógyszerek vannak, hanem mindenféle könyvek, útleírások, hát ebből nem fognak tudni priznicet készíteni. Anna orvos iránt érdeklődik, az csak a szomszéd faluban van, egy helyi doki, a hagyományos kínai orvoslás tudora. Anna nem bízik az ilyen hókuszpókuszokban és inkább a másfél napi lovaglásra levő amerikai misszióban működő dokit hívatná el, a házigazdák azonban nagyon szegények, nekik nincs lovuk. Indy éjszaka nagyon rosszul van, lázas, fantáziál, anyukája borogatja és közben mesél neki: Ha hazamegyünk, meglátogatjuk Pete bácsikádat, lovagolhatsz a pónin és etetheted a (gyöngy)pipiket. Szerencsére reggelre előkerül a megszökött ló, Li és Wa Ping elindul megszerelni az eltört kereket. Anna és miss Seymour nagyon aggódnak Indyért, mert nem javul az állapota, mindketten magukat hibáztatják a helyzetért. A férjem nem akarta, hogy eljöjjünk, sír Anna, de én terveztem meg az útvonalat, könnyezik Helen.
Sikerül megjavítani a szekeret, Wa Ping és miss Seymour elindul a misszióhoz, Anna tovább ápolja Indyt, de gyógyszer nélkül ez elég reménytelen. Indynek újabb lázrohama támad, kisbabaként meghalt húgát, Suzyt szólongatja, akivel talán nemsokára találkozik a mennyben. Anna nem bírja ezt hallgatni és beleegyezik, hogy Huang Feng, a házigazda elmenjen a helyi orvosért, közben a család többi tagja a házi Buddha oltárnál imádkozik a betegért.
Huang Feng talán gyíkfűvel kente be a lábát, mert elég hamar megérkezik a tiszteletreméltó dr. Wen Csiuval, akit valami talicskaszerű alkotmányon tol maga előtt. A doktor azzal kezdi a vizsgálatot, hogy alaposan végignézi Indyt, de egyelőre nem nyúl hozzá, Li szerint azért, mert a legfontosabb a beteg megszemlélése. Anna elmondja a tüneteket: fejfájás, hasmenés, gyengeség, láz, Wen közben megméri a gyerek pulzusát. A fiú nagyon beteg, a belső szervei rongálódtak meg a betegségtől, akupunktúrás kezelésre van szükség, mert helyre kell állítani a jin-jang egyensúlyt, fordítja Li a diagnózist. A doki előveszi a tűkészletet, Anna teljesen kiakad a látványtól, a magához térő Indy is tiltakozik a szurkálás ellen.
Li hosszasan győzködi Annát, hogy Indy egyetlen reménye a doki, az akupunktúra több ezer év óta bevált gyógymód, járuljon hozzá a kezeléshez. Anna végül beleegyezik, Indyt gyengéden a hasára fordítja, mert a kezelést a háton kell kezdeni. A doki hosszan beszél a kezelésről, amivel a testen belüli energiaáramlást lehet befolyásolni és így visszaállítani az egyensúlyt. A hát után a has szurkálása következik, közben még gyógyhatású füstölőt is beüzemel a doki.
Két nap múlva megérkezik a szekér és hozza magával dr. James Mortont az amerikai misszióból. A két orvos jól ismeri egymást, dr. Wen ékes kínai nyelven elmondja a tüneteket és az alkalmazott kezelést, ennek végeztével Morton megnyugtató szavakat közölhet Annával. Indynek tífusza volt és igazán szerencsések, hogy az ismert gyógyító kezelte Indyt, nem pedig valami sarlatán. Dr. Wen nagy szakértője ennek a betegségnek, és megnyugodhatnak, Indy már a javulás útján van, csak pihenjen sokat és tartson könnyű diétát. Mindenki örül a gyógyulás hírének, hát még amikor miss Seymour közli, hogy a folyó mentén megtalálták pár csomagjukat, köztük a pénzes táskát is.
A lábadozás ideje alatt Indy a házigazda két gyerekével játszik, persze nem fogócskát, hanem kínai ostáblát, és közben egész jól megtanul kínaiul. Egyik nap az ablakból látják, amint valami nagy uraság érkezik követelőzve. Li fordít Annának, ez az ember a kölcsönadott pénzéért jött, de Huang Feng sajnos nem tudja megadni, mert szegényes földjén nem tudott eleget termelni.
Anna máris rohan a pénztárcájáért és átad pár pénzérmét az uzsorásnak. Az Brezsnyev-szerű szemöldöke alól szúrósan nézi a szőke külföldi nőt, sőt gyanakvó arccal még az érmébe is beleharap, nem hamis-e. Miután mindent rendben talál, ellovagol, Huang Feng hálásan mosolyog Annára, aki kijelenti, hogy még így is ő tartozik Huangnak az emberségéért.
Anna jó kis vacsorának valót vásárol össze a faluban és este a vendégek és a házigazdák közösen ülnek neki a hatalmas sült csirkének – hát így végezte szegény pipi… Indy asztali áldást mond, amiben felidézi Krishnamurti szavait: Isten minden emberben és élőlényben ott van, irgalmas és szeret bennünket.
A jelenben öreg Indy befejezi a történetet, a kis Annie észrevételezi, hogy ennek aztán nem sok köze volt az áfonyaöntethez. Indy ezt készségesen elismeri, majd ezekkel a szavakkal kínálja oda az áfonyás üveget a kis Harrynek: Kóstold meg, valószínűleg te is utálni fogod, mint én.
Facebook kommentek