Part One: Juliette
Őszintén szólva először kissé meglepett, hogy az évadzáróban Juliette saját szegmenst kap, de a sztori ismeretében a csodálkozásom végül elmúlt. Szóval.
Hosszabb idő eltelt az előző rész óta (ami rögtön látszik, hiszen hősünk sebe egészen begyógyult), Noah és Juliska immár szeretők, épp Párizsban tartózkodnak egy kis panzióban – pontosabban a férfi lakik itt, az asszony csak szobára jár. Ma nehéz napja lesz, be kell mennie az egyetemre, és megmagyaráznia, mégis hol van a férje (Etienne). Amikor ugyanis az öreg először produkálta a demencia jeleit, hamisított a nevében egy kérvényt, melyben hosszabb alkotói szabadságot kért, és az az idő most letelt. Még nem tudja hogyan fognak a melóhelyén minderre reagálni, de bízik a pozitív kimenetben.
Előtte még sétálnak kicsit a városban, úgy nézem Noah eléggé odavan a nőért, és az hiába tiltakozik, random megcsókolja az utcán. Nincs szerencséjük, pont ekkor ér hozzájuk Juliette két ismerőse – maradjunk annyiban, hogy minden város túl kicsi, ha nem kívánt ismerősöket próbálnánk elkerülni. Márpedig egy öreg (és beteg) férj asszonya mit sem kívánhatna magának kevésbé, mint kolléganői lássák csókolózni a szeretőjével. Váltanak pár kínosan udvarias szót, aztán elválnak útjaik. Julis hazaindul, Noah meg majd eltölti a napot a városban.
Az asszonyt otthon lánya – Sabine – várja a hírrel, miszerint „csoda történt”, férje magához tért; az eddigi tudattalan, demens állapotot a teljes szellemi éberség váltotta fel. Juliette szkeptikus ezzel kapcsolatban, ám mikor Etienne betegágyához lép, maga is meggyőződhet, hogy tiszta a tudata. A férfi a munkájáról beszél, arról, hogy milyen kutatást végzett korábban, és hogyan folytatná – szavait lányához intézi.
A csodás gyógyulás ábrándja akkor foszlik szerte, mikor lányát Juliette-nek szólítja. Bár az agya valóban felpörgött, ám az egyértelmű, hogy összekeveri családtagjait. Felesége pihenést rendel, magára hagyják a beteget, ő pedig elindul az egyetemre.
Az ottani vezetőnővel való megbeszélésen aztán tiszta vizet önt a pohárba: Etienne nem fog visszatérni tanítani, mert súlyos beteg, ahogy az elmúlt években is az volt. A góré megértőnek mutatkozik, de ez csak a felszín, mert igazából meglehetősen mérges a csalás miatt.
Kijelenti, hogy Julis egyetemi pozíciója is megrendült, lévén az elmúlt időszakból nem tud felmutatni semmiféle kutatási eredményt – nő hiába magyarázza, hogy az amerikai kézirat, amit odaát vizsgált hamisítvány volt, erre csupán vállrándítás a válasz. A főnökasszony szerint Etienne és Juliette közös munkájában sosem lehetett eldönteni mely eredmény kinek a buksijából fakad. Ezzel el is bocsátja az asszonyt, aki bolyong még kicsit a városban, végül Noaht hívja, hogy vacsorázzanak együtt.
Hangulatos bisztróban találkoznak, ahol hősünk ajándékkal várja, mégiscsak karácsony közeledik. Könyvet vásárolt, hálája jeléül, amiért visszarángatta őt a szakadék széléről. Juliette már nem tud válaszolni, mert megszólal a telefonja: Sabine hívja a hírrel, miszerint Etienne meghalt.
Az asszony hazarohan, az orvos pedig közli vele, hogy a férje agyvérzést kapott. Közben megérkeznek a temetkezési vállalkozó emberei, de mielőtt elviszik a testet, Julis kéri lányát, had maradjon férjével egy percre egyedül, hogy „beszéljen vele”. Sabine erre üvölteni kezd, anyja fejéhez vágja, hogy beszélgetni réges-rég lett volna ideje, pölö amerikából, vagy ma reggel, mikor jobban lett. De ő ehelyett az amerikai férfival volt – igen tud róla, az egész egyetem erről beszél. Az asszony határozottan kizavarja lányát, majd bocsánatot kér a halottól.
Ezután elviszik a holttestet, ők pedig magukra maradnak. Sabine bealszik, anyja csendben mélázik mellette, mikor valaki kopogtat. Noah van odakint, és kérdi mi történt. Az asszony válasz helyett nekiesik, öleli, csókolja. A gerjedelemre sem kell sokáig várni, pillanatokkal később már a falnak dőlve kefélnek.
Part Two: Noah
Nézzük ugyanezen sztorit hősünk szemszögéből, némi extra történéssel kiegészítve. Párocskánk Párizsban sétál, és mikor az utcán csókot váltanak, Julis barátnői lépnek hozzájuk. Most nem tudjuk meg miről beszélgetnek a nők, Noah egy mukkot sem ért a párbeszédből, de erősen arra tippelek, hogy ő a téma.
Távozásuk után Juliette is odébb áll, hősünk pedig betér egy könyvesboltba, ahol ajándékot vesz neki. Ahogy tovább sétál, Furkat kiállításának plakátjába botlik (meg sem lepődünk, hogy egy jókora pina a reklám), és teketória nélkül a helyszínre siet. A galériában nagy a sürgölődés, most kerülnek falra a képek. Az kirakatüvegen át meglátja, hogy Furkat egy fiatal lány seggét fogdossa, ezért rájuk kopog, ám a nő nem Whitney. Nem tudom hirtelen, hogy ez most jó vagy rossz?
Mindenesetre Furkat kimegy a rég látott ismerőshöz váltani pár szót. Eldicsekszik vele, hogy nagyon fut a szekér, viszik a képeket, mint a cukrot. Mégis ki a faxom akar óriás méretű pinát látni a falán, kérdem én, de hát mit értek én a macskanyávogáshoz, ugye…
Este bemutató, holnap már mennek tovább Prágába. Hősünk kérésére elmondja melyik szállodában laknak, aztán kaján vigyorral az arcán meghívja az esti dzsemborira. Noah arcán átfut, hogy jó lenne neki beverni egyet, de végül hagyja a francba, inkább elmegy az említett szállodába, hogy megvárja a lányát. Whitney meg is érkezik, ám esze ágában sincs beszélni apjával, rövid úton lerázza. Az lelombozva marad magára, de elmerengeni sincs ideje, mert Julis hívja a közös vacsira.
Találkoznak, az asszony épp Noah első könyvét olvassa. A férfi lebeszélné róla, szerinte elég szar. Juliette elmeséli, hogy Etienne felébredt. Hősünk nem érti, miért van akkor itt, ahelyett, hogy a férjével lenne – csak nehogy később megbánja. Julis erre felvilágosítja, hogy Etienne mellett Noah csak szaros kis kezdő lenne, már ami a viszonyai számát illeti, de ő mint társa és gyermekének anyja szemet hunyt a dolog felett, bár nem volt ínyére. Szóval igazán kibírja egyszer, hogy felesége mással legyen helyette.
Mikor kirohanása végére ér, megszólal a telefonja, lánya hívja férje halálhírével. A hírt nem árulja el szeretőjének, úgy csinál, mintha minden rendben lenne, átveszi az ajándék könyvet, majd további magyarázat nélkül elrohan.
Este Noah elmegy a kiállítás megnyitójára, de csupán kintről figyeli az eseményeket. Még így messziről nézve is minden egyértelmű: Furkat más nőket is „kényeztet”, Whitney csupán a cseléd szerepére van kárhoztatva mellette. A párocska csúnyán összekap, szerencsére a veszekedést az utcán folytatják le, nem a vendégek füle hallatára. Így viszont apu hall minden szót, és azt is jól látja, mikor Furkat lekever egy jókorát a lányának.
Dúvadként rohan hozzájuk, de addigra a bántalmazó már visszament a terembe, Whiney pedig nem engedi, hogy utána menjen és beverjen neki egyet. Így hát továbbállnak, sétálnak és beszélgetnek az éjszakában.
Noah szerint rohadtul nem szerelem az a kapcsolat, ahol így bánnak a nővel, és ahol megütik, mire lánya visszavág, és alaposan kiosztja arról, ahogy az anyjával elbánt. Mert ahogy tönkretette, az felért azzal, mintha megütötte volna. Hősünk ezzel nem tud vitatkozni, de szerinte a lánya akkor is többet érdemel egy hirtelen haragú művész érzelmi kitöréseinél, többet egy férfinél, aki pont úgy viselkedik a nőkkel mint ő (mármint Noah).
Könyörög, hogy ne menjen vissza hozzá, szálljon ki egy rövid időre a mókuskerékből. Whitney beleegyezik, mire apja azonnal felajánlja, hogy aludjon a szobájában, majd ő lelép máshoz, aztán hazaviszi a lányát (Ámerikába), ahogy az kéri.
Hazamennek hát a férfi szállására, Whitney azonnal ágyba pottyan (hulla fáradt), Noah pedig lelép Juliskához. Beszélgetek a betegek gondozásáról (a nőnek lelkifurdalása van, amiért nem volt mindig férjével) – ebben azért hősünknek több tapasztalata van, tud vigaszt nyújtani; a halálról, szóval sok mindenről. Reggelre Whitney is a lakáshoz megy, futólag bemutatkozik Julisnak és Sabine-nak, aztán a pár elbúcsúzik egymástól – most mindketten a gyerekeikkel akarnak lenni.
Sollowayék visszarepülnek az államokba. Noah hazakíséri lányát, elköszön, mélázik még kicsit egykori lakásuk ablaka alatt, majd tovább indul. Martin hangja állítja meg, aki másnapi családi szánkózásra invitálja, amit ő boldogan elfogad. Ezután visszavágja magát a taxiba, a sofőr pedig megkérdi: hova lesz a fuvar? A válaszát már nem tudjuk meg.
Hogyvoltíró a twitteren - megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek