Egy kisbabával kezdődik a sorozat, aki egy halom csecsemőn mászik, magamnak azt mondom, csak alszanak, majd a csecsemőpiramis alól a fehér ruhás pápa küzdi ki magát az éjszaka közepén. Természetesen ez csak álom volt, máris megszólal az almás telefon jellegzetes csörgése, végül is mi mása lenne a világ első amerikai pápájának, Lenny Belardónak.

Lenny felkel az egyszemélyes ágyikójából (minek a kísértés, ugye) és bebújik a tangapapucsába, természetesen az is fehér - kíváncsi vagyok, Ferenc pápa hord-e vietnami papucsot egyáltalán. Szokásos reggeli menet, fogmosás, zuhanyzás, öltözködés, közben recsegve szól a rádió. Így telik egy frissen választott pápa reggele, úgy tűnik. A Szent Péter téren szakadó esőben várják a népek, hogy megjelenjen az új egyházfő, aki a Szent Péter-bazilikán vonul át éppen, körülötte mindenhol bíborosok, papok, apácák, akik ennél jobban már csak akkor bámulhatnák, ha ádámkosztümben közlekedne. Lenny leül két kornyadozó apáca mellé, és egy pillanatra bevillan egy tó mellett meztelenül ücsörgő nőt bámuló kisfiú képe, hm. Az egyházi személyek végül sorfalat állnak neki, van egy-kettő elég élveteg tekintetű egyén, aki nem biztos, hogy arra gondolt, amire a többiek, de rossz az, aki.

Lenny, azaz XIII. Pius pápa megáll a függöny előtt, szélesen elvigyorodik, és kilép az éljenző tömeg elé. Széttárja a karját, és átszellemülten felnéz az égre, minek hatására eláll az eső, sőt kisüt a nap. A hatás nem marad el, a népek úznak meg áznak, komolyan azt várom, hogy elkezdi úsztatni magát. Az első szavai az összegyűltekhez, hogy „Ciao Róma! Ciao Világ!”, s ennek jegyében hasonlóan klisékkel tűzdelt beszédet mond, legyünk harmóniában az élettel, játsszunk, köszönjük meg a nőknek, hogy felneveltek minket, ilyenek.

A következő rész az igazán érdekes, mert a beszéd úgy folytatódik, hogy elfelejtkeztünk az önkielégítésről, a gyermeknemzés nélküli szexről, a válásról, a fogamzásgátlásról, abortuszról, melegházasságról, papok házasságáról, ésatöbbi. Gyakorlatilag az összes olyan témát megemlíti, ami vérontós kocsmai összeszólalkozássá tud változtatni egy laza nyáresti fröccsözést. A bíborosok az erkélyen elájulnak, az apácák keresztet vetnek a tömegben, az emberek feje priceless. Amikor itt tart, az egyik szemüveges bíboros a háta mögött leállítja, ne gyökérkedj fiam, mi ez a baromság, amit itt összehordasz, különben is, én vagyok a pápa, neked ennyi volt. XIII. Pius visszafordul, de a tér tök üres, és hogyne, megint álmodik.

Na de most már tényleg felébred, és beúszik egy emlékkép: egy atya kérdezi, miközben ő imádkozik a térdeplőn, hogy ki vagy te? Ellentmondás vagyok, mint Isten. Mint Mária, a Szűz és az Anya. Mint az ember: jó és rossz. A következő jelenetben Lenny már a bőségesen megrakott reggelizőasztalt mustrálja, van minden amit akarsz, gyümölcsöstál, csokika, egy hegynyi palacsinta, tojás, müzli, egy egész tálca fánk bakker, egy napra legyek már pápa.

Lenny úgy néz, mint a menzán a gyerek, mikor nem tudja eldönteni, milyen állagú és nemű az a moslék, amit eléje tettek. Egy bazi magas fazon, akit Domennek hívnak, és a pápa főudvarmestere, azt mondja mindenből hoztak, mert nem tudják, mi a kedvence. Lenny felvilágosítja, hogy ő olyat, hogy evés, nem nagyon szokott, és különben is, reggel csak egy Cherry Coke Zerót iszik, épp csak azt nem teszi hozzá, hogy vágod, csótány? Egy apáca erre elrohan a madafakin Cherry Coke-jáért, mert a Vatikán mindennel el van látva úgy tűnik, csak aszpartám tartalmú italokkal nem. Domen javasolni meri, hogy akkor tessen egy sima kólát inni, amíg gyün a cseresznyés, mire a pápa félig felháborodva és vicceskedve kijelenti, hogy a megalkuvás az egyenlő a halállal.

Domen jobb híján bemutatja Bice nővért, aki a személyes szakácsa lesz, és elő is biceg egy édi öreg apáca, aki az előző három pápát is szolgálta. A néni egy lendülettel összecsókolgatja az új pápát, és örvendezve mondja, hogy akármit kér, megfőzi. Lenny majdnem szívrohamot kap, és nehezményezi, hogy a nénike szívecskémnek merte hívni. Majd megállítja a szakácsnőt, és eléggé lekúrja, hogy ő nem szereti a bizalmaskodást, csak a formális kapcsolatokat, mert ott minden kristálytiszta. A néni nem szól semmit, de a beszéd végére csorognak a könnyei, egyem a kis szívét, jaj. A ciki csöndet egy ott álldogáló pap próbálja oldani, mondván, a pápát várja a bíboros államtitkár és a kongregációk prefektusai, jó lenne pattanni. Lenny sajnos erre nem hajlandó, ameddig meg nem érkezik meg a kikúrt Cherry Coke Zero.

Egy másik teremben azt a bíborost gyóntatják, aki Lenny álmában átruházta magára a pápaságot. Van egy nagy anyajegy az arca bal oldalán, és Voiellónak hívják. Tommasino, a gyóntatója éppen rátérne a lényegre, mondjad mik a bűneid. Szaromle, a szokásos, pénzügyekkel meg diplomáciával kapcsolatos. És még? Tisztátalan gondolataim vannak a Willendorfi Vénuszról. Tommasino feje értetlen, mire Voiello a telója nyomkodása közben felvilágosítja, hogy az egy szobor a pápa könyvtárában. Tommasino feje still értetlen, mire Voiello odaveti, hogy a penitenciát majd találja ki később, mert neki húznia kell.

Kinn a kertben a bíborosok pletyiznek a választásról, egy Ozolins nevű szakállas papper szerint lehet, hogy elvileg a Szentlélek választja ki a pápát, de jelen esetben a Szentlélek Voiello, aki irányítja a szálakat. Egy Caltanissetta nevű nagyon öreg bácsi azon kesereg egy slukk cigi és egy slukk inhalátor között, hogy Belardo negyvenhét éves, tehát ők már új pápát nem fognak megérni, mire egy köpcös, hörcsögszerű társa beoltja, haver, örülj neki, hogy te egyáltalán ezt megérted. Amúgy is Voiello a gonoszság maga, és Spencert, XIII. Pius pártfogóját kellett volna megválasztani.

Ozolins szerint Spencer túl önálló lett volna, az meg nekik nem jó. Valójában Voiello győzte meg a bíborosokat, hogy Belardóra szavazzanak, így kapott egy bábot, akit irányíthat, és igazából ő lett a pápa. Ez nekik csak jó, mondja Ozolins, mert ők sokadszorra mentették meg Voiello seggét, tehát azt fogja csinálni, amit mondanak neki. Az afrikai szerint ácsi, nincs még lejátszva teljesen a meccs, Caltanissetta egyetért vele, és azon tűnődik, vajon mit csinálhat Spencer, akinek az imádott és gyűlölt tanítványa pápa lett.

Hát kérem szépen Spencer el akar távozni az örök vadászmezőkre, mert egy fürdőszobában áll a tükör előtt, és egy pengét közelít a csuklójához, de az utolsó pillanatban letámadja egy rakat apáca, és kicsavarják a kezéből a fegyvert.

Most éppen a pápa boltol Tommasino gyóntatófülkéjében, de szegény atya nem sokra megy, mert Lenny kijelenti, hogy nincsenek bűnei. Komoly? Ja, az az egyetlen bűnöm, hogy a lelkiismeretem semmivel sem vádol. Mondjuk jó szöveg, én megvettem. Tommasino csak annyit tud kinyögni erre, hogy ó, majd kilépve a gyóntatóból a pápa rágyújt, és érdeklődik, mégis hányan járnak ide könnyíteni a lelkükön. Kábé az egész kúria, meg egy csomóan Vatikánváros dolgozói közül, válaszolja az atya. Ha jól tévedek, akkor ezennel Tommasino egy értékes csiripelő kismadárkává változott.

A pápa könyvtárában Voiello már megint az őskőkori playboy nyuszit, a Willendorfi Vénuszt stíröli, de nagy nehezen sikerül elszakadnia tőle, és leül a pápa asztalával szemben. Miközben kikészíti a három, focistás tokkal rendelkező telefonját, egy háta mögött ülő pappal, Amatuccival cseverészik arról, hogy a tizennyolcadik könyvet adják ki az életéről, ekkora fasza csávó. A pápa késni fog a megbeszélésről, jelenti be az érkező Valente atya, ártatlan bambi tekintettel. Voiello azt mondja, jó lenne, ha időben érkezne, mert neki viszont vele ellentétben dolga van ezzel a kócerájjal, amit Péter halász hagyott rá. Mekkora kis humorbonbon már ez a Voiello. Valente szerinte Belardo keveset eszik, Voiello ezt valamiért nem jó előjelnek tartja. A kedvencem a háttérben papagájként bólogató Federico Amatucci.

Helikopter száll le, a pápa az újdonatúj fehér karimás kalapjában, nagyon fancyn fogadja az érkező öregecske apácát egy kisebb team társaságában. A kis bejátszásban a kábé hétéves Lenny egy mini bőrönddel és egy pipával a kezében találkozik a fiatal Mary nővérrel, aki befogadja, és felajánlja, hogy vigyáz a kissrác ingóságaira. Lenny azonban nem hajlandó megválni a kezében lévő pipától, mert az apja azt mondta, tartsa mindig magánál. Szóval akkor a most megjelenő idős apáca, akit Diane Keaton alakít, az a Mary nővér, akit a pápa gyerekkorából ismer. Ennek köszönhetően végre vannak érzelmek a férfi arcán, ugyanazt a hétéves srácot lehet látni, aki anno találkozott az apácával. Mary nővér meghatódva köszönti, és megkérdezi, hogy megvan-e még a pipa. Hát persze, mondja Lenny, és előveszi a zsebéből.

Lenny a saját lakosztálya mellé helyezi el a nővért, és együtt adomázgatnak egy kicsit, aztán Mary tart egy motivációs beszédet a pápának, hogy mostantól ez a real deal, és tényleg milliónyi embert kell vezetnie, engedje el a bánatát, a rossz emlékeit, satöbbi.

Végre a pápa méltóztatik lefáradni a könyvtárba a megbeszélésre, amire magával viszi a nővért is. Voiello már eltüntette a telóit az asztalról, és kenetteljes szavakkal köszönti. A bíboros jópofizásait Belardo rövid úton elnyisszantja, úgyhogy következnek a gyakorlati dolgok. Voiello elsőként azt a kis trükkös gombot mutatja meg a pápának, ami az asztala oldalán található. Ha valaki nagyon az agyára megy, simán megnyomja, és egyszerre megjelenik valamilyen titkár, aki halaszthatatlan teendőkre hivatkozva kimenti. Tehát hazudik miattam, mondja a pápa. Igen, de sebaj, lesz ideje meggyónni, jófejkedik megint Voiello, röhög is egy kicsit, de nem sokat, mert meglátja Belardo perselus pitoni arckifejezését.

No meg itt van a Szent Péter téri beszéd, elég erősen ráléptek a tökünkre, a sajtó nagyon várja, úgyhogy holnap muszáj lenne megejteni, folytatja Voiello, ez a legfontosabb feladatunk most, mondja. A pápa erre elkezdi nyomkodni a homlokát, majd közli, hogy a legfontosabb feladat az, hogy kapjon egy csésze amerikai kávét. Remélem ezt nem annyi idő beszerezni, mint a debil Cherry Coke-ját. Voiello int Amatuccinak, hogy pattanjon, köll a kávé, de Belardo leállítja: bocsika, de téged kértelek meg, közli. Voiello profin kezeli az ügyet, és azt mondja, örömmel szolgálja a Szentatyát, máris hozza a kávét. Nagy harcok lesznek itt még, azt érzem. Amatucci szemei akkorák, mint egy tányér, és úgy néz a mellette ülő Mary nővérre, mintha meg akarná fojtani.

Voiello még mindig a beszéden rugózik, de Belardo lesöpri azzal, hogy majd később. Jó, akkor itt a személyi asszisztens kérdése, máris ajánlok egyet, Monsignor Gemelli. Pont leszarom, nekem Mary nővér lesz az asszisztensem, válaszolja a pápa. Mary nővér tekintetéből ítélve ő is most tudja ezt meg. Voiello még egyszer nekifut, és gyógypedagógiai hangvétellel próbálja elmagyarázni, hogy a kúria asztrofizikai szinten bonyolult, jobb egy belsős ember, stb stb. Nem tudok elmenni az anyajegye mellett, esküszöm, a szemöldökei meg a felemás szemei derekasan küzdenek a figyelmemért, de nem győznek.

Voiello nagy nehezen felfogja, hogy rohadtul nem az fog történni, amit ő akar, és Mary nővér marad. Egy ponton a pápa azt javasolja neki, hogy tessen jobban angolt tanulni, akkor könnyebben megértik egymást, a bíboros persze udvariaskodó pillogással és mosolygással fejezi ki a fejében röpködő baszódj megeket. Még felsorol pár tennivalót, de végül a pápa csak a Klérus Kongregációjával hajlandó találkozni, a többit mind elpasszolja. A bíboros próbál még egy utolsó poént ellőni, de csak ő maga röhög megint, Amatucci lemondóan rázza a fejét, Mary nővér valószínűleg azt gondolja, hogy ezt a hülyét, a pápa meg csukott szemmel ül egy darabig. Voiello végül megkérdezi, hogy öö Szentatyám, alszol? Mire Belardo azt válaszolja, nem, csak imádkozik érte. Voiello így megint engedélyez magának egy öt másodperces nyálcsorgatást a Willendorfi Vénuszra, mire a csukott szemű pápa lekúrja, hogy hagyja már abba, ne nézzen így a szoborra, és úgy dönt, ciggent egyet. Voiello persze lábon kihord egy szívrohamot, Szentatyám, a pápai palotában tilos a dohányzás. Na és ezt ki döntötte el? II. János Pál, mondja. Na, hát most új pápa van, chill out, válaszolja az öregnek.

A következő pillanatban megnyomja az uncsi gombot, amit Voiello egyből megért, és fel is ugrik a helyéről. Mielőtt kilépne az ajtón, Belardo megállítja azzal, hogy őt nevezi ki a politikáért, pénzügyért, teológiáért, kinevezésekért felelős embernek, saját maga meg majd viszi a világi smúzolós dolgokat, ünnepeket. Voiello örvendezve veszi tudomásul a szereposztást, Amatucci a háta mögött szintén. És most először Belardo elröhögi magát, mondván csak viccelt, hehe. Azt mondja a legfőbb tennivalók, hogy a vatikáni rádió recseg, mekkora szar, tenni kell valamit. Aztán, látni szeretné az ajándékokat, amiket kapott, úgyhogy kellene nekik egy raktár. Továbbá a Vatikán vásárolja vissza a Washington DC-i bazilikától a pápai tiarát, és végül, Mary nővér Voiellót is figyelni fogja, és referál a tevékenységéről a pápának.

A pápa a Szent Péter-bazilikában kóringyál, és véletlenül betéved a turisták közé, egy gyerek el is kiáltja magát, hogy némá a pápa, mire Belardo meg befosik, és visszamenekül egy ajtó mögé. Később a Pietá-t nézegeti Gutierrez atya társaságában, akiről azt hallotta, hogy a megtestesült jó. Persze, mert Gutierrez kiüríttette neki a turistákkal teli templomot. A pápáról kiderül, hogy a sok fantasztikusan kedves tulajdonsága mellett utálja a turistákat, mert csak átrohannak mindenen, és hogy a konklávé alatt olasz napilapot olvasgatott. Gutierrez atya idegenvezetés közben felvilágosítja, hogy a Vatikánban a pletykák sokszor előbb megérkeznek, mint hogy egyáltalán megtörténtek volna.

Ez alatt Voiello sem a Szex és New York maratont nézi a tévében, hanem átkocog Amatuccihoz, hogy  megbízza azzal, keressen piszkos dolgokat, gyenge pontokat a pápa múltjában, merthogy a múltban elkövetett bűnöket az emberek a jövőben is elkövetik. Amatucci hű bebújós mamusz, és azonnal engedelmeskedik.

A pápa a tetőteraszon szerencsétlen Tommasinót nyúzza, hogy áruljon el gyónási titkokat, az atyának persze nem akaródzik, de csak addig, amíg a pápa fel nem ajánlja neki a bíborosi címet. Egyből elvigyorodik, de attól fél, meghallja őket valaki. Ugyan már, itt csak Isten hall minket, aki a Nagy Göncöl mellett lakik, mondja a pápa. Tommasino elrévedezik, Isten háza vajon milyen lehet? Belardonak erre is van tökéletes válasza, egy ikerház fele, saját medencével.

Miután tisztázták az Isten lakóhelye a Nagy Göncöl utca 26/a kérdést, Tommasino elkezdi mondani a bűnöket, a Willendorfi Vénuszt ugye már korábban ellőtte, aztán: Aguirre bíboros kifigurázta a pápát, és mindenki nevetett. Szegény Tommasino beröhög,ahogy eszébe jut, de Belardónak ismét Perselus Piton feje van, úgyhogy gyorsan elkomorul. Te is röhögtél? Ööö… igen, de csak magamban, vallja be az atya. Aztán: mindenki ezen pörög, hogy ki ez a Mary nővér, meg hogy a pápa mit fog mondani a szentbeszédében.

Mindezeket végighallgatva a pápa gyónni akar, ott a tetőteraszon. Tommasino meglepődik, de egyből elkezdi. Megint a szokásos szöveg, Belardo szerint nem szól a lelkiismerete, és nem hiszi, hogy Isten meg tudná menteni saját magától. Ja, és nem hisz Istenben. Erre még Tommasino, az alapvetően együgyű, de mindig szolgálatkész atya is totál idegbajt kap, remegni kezd a szája, hiperventillál, mire a pápa megnyugtatja, ugyan mááár, csak viccőtem. Ez a trükk egy párszor még bejön, de aztán már senki sem hiszi el, csak szólok. Tommasino megkönnyebbül, és elvigyorodik, de a pápa arcán nem sok változást lehet látni.